Berettyóújfalu egyik legismertebb fodrásza, aki több mint ötven éve van a pályán. Az elmúlt évben kitüntetést kapott eddigi munkásságáért, hitvallása szerint a jó fodrász elsőnek a vendég személyiségét ismeri meg és utána veszi kezelésbe a haját. Varga Zsigával beszélgettünk.
A fodrász hivatást általában női tevékenységként aposztrofálják. Miért pont ezt a szakmát választotta?
Gyerekkoromban, amikor még kisiskolás voltam elhatároztam, hogy fodrász leszek. Az általános iskola elvégezése után jelentkeztem a biharkeresztesi fodrászszövetkezetbe, aminek Berettyóújfaluban volt a központja, de nem vettek fel, mert későn adtam be a jelentkezésemet, így Nagykerekiben kezdtem el a szakma elsajátítását egy maszek szakembernél, nála voltam egy évig és utána jöttem Berettyóújfaluba. Ötvenegy éve, amikor elkezdtem a szakmában dolgozni nem csak női fodrászok voltak, most is van egy-két férfi, de kevés. Mindig nagyon szerettem ezt a mesterséget és addig mentem, amíg nem lettem az.
A családjában volt más fodrász is? A szülei mit szóltak hozzá, hogy ezt a pályát választotta?
A feleségem is fodrász - az akkori fodrász KTSZ üzletében ismerkedtünk meg - és a lányunk is szakmabeli lett, de korábban senki nem űzte ezt a mesterséget a családomban. Édesanyám elsőnek nem nagyon örült az elhatározásomnak, de nem tudott mit tenni ellene, mert én természetesnek vettem, hogy fodrász akarok lenni, ám szerencsére később ő is megkedvelte. Mindig szerettem az embereket és itt van lehetőség arra, hogy állandó kapcsolatba legyek velük, ez másképp nem is menne. A fejükön, az arcukon dolgozunk, és ezt szeretem. Többen vannak, akik már 40-45 éve hozzám járnak. Magát a szakmát is nagyon szeretem, nemcsak az embereket, viszont a vendégekkel a legnehezebb bánni, nagyon szép dolog, de egyben nehéz is, mert rengeteg embertípus van.
A fodrász szakma egy rendkívül szép dolog, amikor elkészítünk egy frizurát, mindig gyönyörködünk benne, mindig valami újat alkotunk. Egy évben háromszor, négyszer változik a divat és azt állandóan követni kell, sokszor forgatjuk a fodrász magazinokat és továbbképzésekre jártunk Debrecenbe, Pestre is.
Régebben nagyon sok fodrászversenyen indultam, ami már a szövetkezeten belül megkezdődött, de részt vettem megyei, szövetkezetek közötti és országos versenyeken is. Ezt nagyon jó dolognak tartottam, mert arra sarkallta az embert, hogy mutasson magából többet, újabbat. Számtalan versenyt megnyertem, megyeit és országosat is, de ha nem is első lettem, akkor is benne voltam a legjobb tízben.
Régebben jártak hozzám tanulók is, harmincöt tanítványom volt, de mióta bevezették ezeket a tízhónapos képzéseket azóta nincs. Kevés ez a tíz hónap, ennyi idő alatt nem lehet megtanulni a szakmát akármennyire könnyűnek is látszik, azon belül nagyon sok fortély van, de elsősorban szeretni kell és aztán alakul ki a szakmai tudás, szeretettel kell csinálni.
Természetesen, ezt soha nem felejtem el. Akkor a női fodrászatban dolgoztam a fő utcán, egy másik szalonban. Vegyes fodrászat volt, egyik oldalon a női, másik oldalon a férfi hajvágás történt. Egy nő volt az első vendégem - azt már nem tudom megmondani, hogy ki volt - egy középkorú hölgy, de nem sikerült rosszul, mert később rendszeresen visszajárt. Nyilván volt bennem egy kis drukk, hogy első vendég, sikerül-e, de az ember menet közben, gyakorlással jött bele a munkába; szerintem ez mindenkinél így van.
Férfi vagy női hajat vág szívesebben?
Amíg meg nem esküdtünk a nejemmel, addig mindketten csináltuk mindegyiket. Mindketten női-férfi fodrászok vagyunk, majd megegyeztünk, hogy ő megy a női részlegre, én meg a férfire. Ez nem azt jelenti, hogy én nem csinálok női hajat, ő meg férfit, csak ritkábban. A feleségem meg a lányom is ebben a szalonban dolgozik és beosztjuk egymás közt.
A fél évszázad alatt gondolom találkozott érdekes kérésekkel a vendégek részéről. Ezek közül melyik a legemlékezetesebb?
A sógorom egyszer azt kérte tőlem, hogy egy olyan frizurát készítsek neki, amit előtte még senkinek nem csináltam, nagyon érdekesre sikerült, soha nem felejtem el. Az üzletben is előfordult olyan, hogy a vendég egy különleges frizurát kért, nem pedig egy mindennapos „kabin” fazont, de a végén én is meg voltam elégedve, meg ő is. Elsőnek nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá, mi azt tanultuk, hogy igazodni kell a vendég arcához, hogy mutasson a frizura, erre mindig figyelni kell. Nagyon szép és mutatós ez a szakma, de összhangban kell lenni az arcberendezésnek és a frizurának, főleg a hölgyeknél. Most már sajnos nincsenek versenyre való felkészülések és a továbbképzések sem olyanok, mint régen voltak. Rengeteget voltam a Balatonon, főleg télen, amikor a céges üdülők fel voltak szabadulva és továbbképzésekre használták, amelyek egy-két hétig is eltartottak. A másik pedig a versenyre való készülődés; szinte minden félévben voltak fodrászversenyek szövetkezeteken belül is, amik arra serkentették az embert, hogy mindig a legtöbbet hozza ki magából, ez nagyon sokat jelentett. Évtizedeken keresztül csináltuk a feleségemmel együtt, meg még most is járunk továbbképzésekre, de ezek csak egy-két óra hosszúak, nem úgy, mint régen.
Az elmúlt évben kitüntetést kapott a munkájáért. Ez milyen elismerés?
Egy emléklapot kaptam az ötvenéves jubileum alkalmából, 2012-ben volt ötven éve, hogy fodrász vagyok. Ketten kaptunk Berettyóújfaluban ilyen oklevelet, rajtam kívül egy másik férfi, aki más területen dolgozik. A szakmában én kaptam elsőnek ilyet Berettyóújfaluban. Nagyon jószíven vettem, mikor értesültem róla, hogy kapom ezt az elismerést. Nagyon megörültem neki. Köszönöm a polgármester úrnak, hogy nemcsak a nagy nagyokat, hanem a kisebbeket is figyelembe veszik. Ezt egy nagyon jó dolognak tartottam és örömmel mentem át az ünnepségre ahova a családomat is meghívták, a gyerekeim és az unokáim is ott voltak és nagyon jól esett, hogy így foglalkoznak az emberrel.
Említette, hogy a felesége mellett a lánya is a szakmában dolgozik. Az unokák továbbviszik a hagyományt és ők is fodrásznak készülnek?
Nem, úgy néz ki, a nagyobbik szakács szeretne lenni, a kisebbik pedig még hetedik osztályos, ő még nem tudja merre tovább. Van egy két és fél éves kisunokám is, de ő New Yorkban él, a fiam kislánya. Sajnálom, hogy nem viszik tovább az unokák, de erőltetni nem akarom. Mondtam a fiamnak is annak idején, hogy legyen ő is fodrász, mint a lányom, Zita, de nem nagyon igyekezett. Amikor viszont egyszer elmentünk egy bemutatóra a Budapesti Kongresszusi Központba és meglátta azt a nagyon sok szép mindent és a hölgyeket, akkor megtetszett neki, de már harmadéves volt a vendéglátás területén.
Ön szerint milyen a jó fodrász?
Mindenképp fontos az emberekkel való kapcsolattartás, hogy a fodrász hogyan viszonyul hozzájuk, mert több típusú emberrel találkozunk nap, mint nap, mindenkinek más a haja, a hajszíne, a fejformája. Ha ugyanazt a frizurát kéri valaki, mint az előző vendég, akkor is másabb a dolog. Elsősorban az emberekkel való kapcsolat a fontos és utána jön a frizura, amit a vendég egyéniségéhez kell kialakítani a fodrásznak. Azt is tudni kell a szakembernek, hogy ha a vendég azt mondja, így kéri vagy ennyit kér, mégiscsak a fodrásznak kell dönteni, mert nem minden esetben áll jól valakinek a kiválasztott fazon. Van, akinek mondjuk is, hogy nem fog jól állni, de ragaszkodik hozzá, akkor azt kell csinálni, de az embernek bele kell tennie a saját elképzelését és a szakmai tudását, mert másképp nem megy.
Sokan előre kiválasztják a frizurát és már fotóval érkeznek a szalonba, hogy olyat szeretnének. Milyen fazonok népszerűek manapság?
Sokan úgy jönnek be az üzletbe, hogy konkrét elképzelésük van arról, milyen hajat szeretnének. Nagyon népszerűek a tévében sugárzott sorozatok szereplőinek a stílusa. Én kimondottan ezért nézem ezeket a sorozatokat, hogy ha bejön a vendég tudjam, mit is kér és az hogyan is néz ki. Mikor annak idején odavoltam továbbképzésen Hajas Lacival meg Zsidró Tamással sokat beszéltünk arról, hogy Pestet mindig hamarabb eléri a divat, mint ezt a keleti régiót.
Van példaképe a szakmában?
Hajas Lacit nagyon tisztelem és szeretem, régóta ismerjük egymást, többször voltunk együtt továbbképzésen és sokszor versenyeztünk is egymással. Ő jobb helyzetben van mint én, mert fent él a fővárosban és könnyebben el tud jutni ezekre a képzésekre, de nekem felmenni egy-egy továbbképzésre nagyon nyűgös.
Mennyi ideig szeretne még fodrász lenni?
Tavaly, mikor megkaptam az emléklapot akkor is megkérdezték tőlem, de nem tudok rá választ adni, mert úgy érzem sokáig szeretném még csinálni, de ez rengeteg dologtól függ, elsősorban az egészség határozza meg a dolgot. Lehet, hogy egy hónapig, de lehet öt évig.