A II. világháború berettyóújfalui áldozatainak emléknapja alkalmából több emlékező eseményt is tartottak 2019. október 17-én városunkban. KÉPGALÉRIA
A Makk Kálmán Moziban a Kereszthegy című magyar dokumentumfilmet vetítették több alkalommal, majd délután 16 órakor a kálvin téri és a református templom előtti világháborús emlékművek koszorúzásán igét hirdetett Majláth József református lelkipásztor, Rákóczi Jenő római katolikus plébános és Kiss János baptista lelkész. Közreműködött Sain Máté.
A református templomban tartott emlékező istentiszteleten igét hirdetett Juhász Sándor lelkipásztor. Ezt követően Oláh Zsigmond emléktáblájának koszorúzása következett, ahol Dr. Csejtei Istvánné dr. Oláh Ildikó tartott beszédet.
Bagdi László muzeológus a Makk Kálmán Moziban tartott köszöntőbeszédet, melyet az alábbiakban olvashatnak:
" A mai nap városunkban a II. világháború berettyóújfalui áldozatainak emléknapja. Pontosan 75 évvel ezelőtt, ezen a napon, 1944. október 17-én, a világháború egyik legnagyobb szárazföldi ütközetében, ahogyan később a történészek elnevezték, a nagy alföldi páncéloscsata egyik legvéresebb epizódjaként foglalta el a szovjet vörös hadsereg Berettyóújfalut, és vált szűkebb hazánk, Bihar , később az egész országgal , majd egész kelet-közép európával együtt több mint 40 évig a Szovjetúnió megszállása alá.
Fontos hangsúlyoznunk, hogy megszállásról beszélünk: azalatt a több mint négy évtized alatt, amíg az orosz hadsereg az országban tartózkodott, 1944 és 1990 között, a szocializmus évtizedei alatt uralkodott az a hamis és félrevezető narratíva, miszerint a szovjet hadsereg a II. világháborúban felszabadította hazánkat a „fasiszta” német megszállástól. Napjainkban már kellő józansággal állíthatjuk, ezzel a féligazsággal szemben mi volt a szomorú valóság. Amikor a Szovjetúnió lerohanta hazánkat, Magyarország a németek által valóban egy megszállt ország volt, ugyanakkor a vörös hadsereg egy pillanatig sem a felszabadítás, annál inkább a hódítás szándékával érkezett, mondhatni sajnos, cseberből-vederbe estünk, megszállásból megszállásba sodródtunk át. A korszak pesti humora nagyon találó kórképet fogalmazott meg: Magyarországot az évszázadok alatt 3 dúlás érte, tatár dúlás, török dúlás, és felszabaDÚLÁS, ennél tűpontosabb összefoglalása nem is lehetett volna ennek a helyzetnek.
Miután a településünket elfoglalták, a harcok ugyan befejeződtek, a békés, nyugodt hétköznapokra azonban továbbra is várni kellett, a szovjet hadsereg agresszióját, brutalitását bihar lakossága is keményen megszenvedte. Tudunk olyan esetről , amikor egy padláson megtalált leventesapka miatt apát és fiát az egész családja szeme láttára lőtték agyon. Olyan történet is ismert, ahol az édesapa családját saját otthonukból zavarták ki az utcára, hogy onnan kelljen végignézniük, ahogy a családfőt kivégzik. Jónéhány embert már ekkor a Szovjetúnióba hurcolnak, vagy azért mert közismerten kommunista ellenes nézeteket vallott, vagy egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen. Hiszen a szovjeteknek nagy szükségük volt a foglyokra, Magyarország területéről ebben az időszakban több mint százezer embert hurcoltak el kényszermunkatáborba, hogy az ottani háborús pusztításokat velük hozassák helyre. Gyakorlatilag random módon, válogatás nélkül vadászták az embereket, volt olyan helyi lakos, akit reggel munkába menet látott utoljára a családja, és bizony hosszú évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, amíg a hozzátartozók megtudhatták, mi lett szeretettjük sorsa.
Talán a mai napig kibeszéletlen tragédiája ennek az időszaknak, ahogyan számtalan nő szenvedett el nemi erőszakot és bántalmazást. A legtöbb családban a további erőszakot kikerülve a fiatal és felnőttkorú nőket bújtatni volt kénytelen a lakosság. Nem beszélve arról a jelenségről, amely szintén végigkísérte a szovjet hadsereg jelenlétét, járjon az bárhol is, nem volt ez másképpen Biharban sem: ha egy orosz katonának szüksége volt valamire, vagy csupán megtetszett neki valami, akkor nem elkérte azt, pláne nem fizetett érte, hanem a megszállás és erőfölény természete szerint fegyverrel, erővel vettel el azt a civil lakosságtól.
A mai emléknapot próbáltuk úgy összeállítani, hogy tiszteletadást és ismeretterjesztést egyaránt tartalmazzon, a magyar honvédség alkotása, a Kereszthegy című film minden korosztály számára befogadhatóan adja vissza ezt az időszakot, a délutáni koszorúzáson pedig mind a megszállás civil áldozatai, mind pedig a Berettyóújfaluból besorozott, és a háborúban hősi halált halt katonáink előtt fejet hajthatunk, majd a református istentisztelet után , a 75 évvel ezelőtt ezen a napon, orosz katonák által kivégzett, mártírhalált halt Berettyóújfalu egykori lelkészének, Oláh Zsigmondnak a domborműve is megkoszorúzásra kerül. "
