Idén rendhagyó módon, filmvetítéssel és közönségtalálkozóval emlékeztünk a kommunizmus áldozataira. Nagy Zsigmond 2017-ben bemutatott, A Sátán fattya című filmjét tekinthették meg az érdeklődők, amely Nagy Zoltán Mihály azonos című művéből készült. A vetítés végén a film főszereplőjével, Tarpai Viktóriával - aki a Los Angeles-i filmfesztiválon a legjobb nói alakításért járó díjat kapta - beszélgetett Némethy-Szilágyi Norbert moderátor.
A kárpátaljai magyarság 20. századi drámai sorsfordulói között kétségtelenül a legtragikusabb a második világháborút követő esztendők eseménysora volt, amikor a berendezkedő szovjet hatalom a kollektív bűnösség jelszavával "vagon-kérdéssé" tette a magyar kérdést. Az elhurcoltak tízezreinek, a szétbomlasztott, csonkán maradt családoknak mindmegannyi emberi drámája lehetett volna e késve és nehezen született nemzetiségi irodalomnak az egyik legfontosabb - az európai humánum szempontjából is jelentékeny - mondanivalója, ha a szigorú cenzúra nem tette volna eleve kilátástalanná az effajta írói kísérleteket.
A cenzurális kötöttségektől való megszabadulást követően, 1991-ben a költő, író Nagy Zoltán Mihály vállalkozott arra a művészileg is kényes feladatra, hogy egy fiatal lány történetébe sűrítse a vészterhes 1944/45-ös évek fordulójának közösségi méretű drámáját.
Kárpátalján 1944 telén lányok, asszonyok népes csoportja indul útnak egy faluból, hogy a szolyvai gyűjtőtáborba elhurcolt férjeiknek, apáiknak, fivéreiknek kis karácsonyi csomagot vigyenek, hogy legalább pillantást vethessenek szeretteikre a drótkerítésen át. Az egyes szám első személyben beszélő Tóth Eszti is velük tart, hogy bátyját fölkeresse; erős szándéka azonban tragikus fordulatot ölt: részeg orosz őrkatonák megerőszakolják, és terhes marad. Az őrület határára jutó, testileg-lelkileg összeroppanó lánynak kettős küzdelmet kell megvívnia: önmagával és a falu lakóival.Önmagával, hogy a világra jövő csecsemőt - a "kis muszkát, a sátán fattyát" - magamagával gyermekeként elfogadtassa, s a falu szájával, amely megesett lányként, sőt, "katonakurvaként" bánik vele. Ezzel a csapásoknak koránt sincs végük: fiútestvérének halálhíre jön, hazatérő egykori szerelme idegenkedik tőle a rossz híre miatt, és előre vetíti árnyékát a kolhozszervezés, amely családját a függetlenségtől fosztja meg.
Tóth Eszti vívódásai, önvádjai és magamentségei plasztikus ábrázolást kapnak a falusi életet és a parasztság lelkületét pontosan ismerő Nagy Zoltán Mihály bravúros tollán. A lebilincselően izgalmas kisregény maradandó élményt jelent az olvasó számára, irodalomtörténeti szempontból meg a kárpátaljai magyar próza rangos alkotásaként tartandó számon.
