Meghitt ünnepség részesei lehettünk 2018. szeptember 11-én, ugyanis a Fényes-ház kedves lakóját, Szőke Lajosné Mariska nénit 90. születésnapján köszöntötték családtagjai, az intézmény lakói és dolgozói. KÉPGALÉRIA
Fekete Ferencné mentálhigiénes munkatárs Ady Endre soraival nyitotta az ünnepséget,
„Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.”
majd hozzátette -" száz százalékig biztos vagyok abban, hogy Mariska néni mögött nem egyetlen, hanem nagyon sok olyan nap áll, amiért érdemes volt élni. S hiszem azt is, hogy számos szép és tartalmas idő áll még előtte, a mosoly, az öröm, a jóság fogja beragyogni a napjait. "
Szőke Lajosné Berettyóújfaluban látta meg a napvilágot 1928. szeptember 11-én. Fontos, emberpróbáló idők tanúsága adatott meg neki, amelyek során a tisztesség, a szeretet nyújtott számára emberséget, tartást és biztonságot. 23 esztendőn keresztül dolgozott szorgalmasan, nap nap után úgy végezte el a rábízott feladatokat, hogy azokban semmi hiba sem akadt. Emellett nevelte gyermekeit, gondozta unokáit. A nehéz időkben legalább annyira fontos - ha nem fontosabb - az a csöndes, ha úgy tetszik hétköznapi tisztesség és jókedv, tetterő, ami Mariska nénit jellemzi. Mondhatni hétköznapi hős, mert minden körülmények között embernek tudott maradni, jó példát tudott mutatni, szűkebb és tágabb környezetének.
A megható szavak után Balogh Károlyné intézményvezető ápoló virágcsokorral köszöntötte az ünnepeltet, majd a gyertyagyújtást követően a Szivárvány Református Óvoda nebulói adták át "ajándékukat", vidám dalokat, verseket kötöttek egy csokorba e jeles napra.
Az ünnepség további részében az otthon lakói prózával, versekkel köszöntötték az ünnepeltet. Elsőként az alábbi történetet hallhattuk, amely az élet tapasztalatáról, bölcsességéről szól.
Unoka:- Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát egoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom.
Mesélő: Ekkor a nagymama ránézett azunokára, letörölte a könnyeit, majd bevitte a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.
Nagymama:
– Mondd el, mit látsz?
Unoka:
– Répát, tojást és kávét.
Nagymama:
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Mesélő:
Az unoka nem nagyon értette mire megy ki a játék, de belement, mert tudni akarta.
Nagymama:
- Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet.
„Te melyik vagy?” „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?
Mesélő:
Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy érti-e az unoka , amit a nagymama mondott.
Nagymama:
- A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk.
Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!
Mesélő:
Ekkor végre az unoka megértette, hogy a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.
Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.
Deli Enikő: KEZEK
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.
Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!
Várnai Zseni: ÉVEIM
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult ember vadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre
Tóth Mária: SZÜLETÉSNAPRA
Az idő repül
szárnyain évek utaznak,
ma ünnepet hirdetnek
egy ragyogó napnak.
Őszbe borult élet,
mögötte kilencven év,
mely őrzi egy lélek
meleg szeretetét.
Az elmúló ifjúság
vissza-vissza néz,
a múlt lapjain
sok fakuló
emlék-kép.
Üzenetét küldi
a bordó bazsarózsa,
a karcsú liliom,
sok tarka virág csokra,
a kék fátylú felhő,
a meghajló szivárvány,
pipacs színű május,
száz lobogó gyertyaszál,
mely köszöntésre vár.
Csokorba szedtem
néhány gondolatot,
melyben lelkem
jó kívánsága lakozott.
Isten áldása legyen
- e hosszú életen,
angyalok kísérjék
nagyon boldog legyen!
Teljesüljenek
a féltve őrzött álmok,
tiszta szívvel
békét, szeretetet és
Boldog Születésnapot kívánok!
Az ünnepség vidám nótázással, tánccal zárult.
