Berettyóújfaluban megvalósult minden gyermek álma, az igazi, élményekkel teli, bandázós hangulatú, feledhetetlen gyermektábor. Ám a résztvevők lisztérzékenyek voltak, akiknek a táborozás valóban maradhatna csupán egy szép álom. Cöliákiásként nem magától értetődő a nyári táborban való részvétel. Sok lisztérzékeny gyermek kénytelen nélkülözni a hasonló élményeket, ahogyan más közösségi megtapasztalásokat is, sőt, időnként még az iskolai étkezéseket is szinte kirekesztettként élik meg. Mindez azonban nem így van Berettyóújfaluban. – Fazakas Réka beszámolója
Bihar fővárosában, a lassan három éve működő Lisztérzékenyek Berettyóújfalui Csoportja (a Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesülte – LÉOE – helyi szervezete) nem csupán az önkormányzat közétkeztető tevékenységét segíti allergénmentes vonatkozásban, hanem idén nyáron először gyermektábort is szervezett. Július 9. és 13. között zajlott a liszt-(illetve laktóz-, tejfehérje- és tojás-) érzékeny általános iskolás korú gyermekek napköziotthonos együttléte. A táboroztatás a már említett országos egyesület, a LÉOE szakmai közreműködésével, támogatásával és felügyeletével valósult meg. A tábort sok gluténmentes élelmiszert gyártó cég segítette termékeikkel, hogy minél több és minőségibb étel készülhessen. A finomabbnál finomabban ételeket a helyi diétás konyha dolgozói készítették. A tábort a helyi szakközépiskola pedagógiai asszisztens hallgatói segítették. A gyermekek nem csupán Berettyóújfaluból érkeztek, hanem Bakonszegről, Biharkeresztesről, Mezősasról, sőt, Debrecenből, Szarvasról és a fővárosból is. Mondhatjuk, hogy ez a hajdú-bihari térség gyermektábora volt, de a szarvasi testvérpár jelenléte miatt így vált a lisztérzékeny berettyóújfalui gyermektábor a tágabban értelmezett régió táborává.
A gyermekek az első napon ismerkedtek egymással, és segítőikkel, miközben kézműves foglalkozásokon vettek részt. A reggelire kapott frissen sült zsemlés tízórait az egyik nagy kedvenc, a makaróni követte, de nem maradhatott el a közös sütés sem. Vezendi Tünde segítségével mindenmentes banános és almás muffint készítettek a lányok, néhány fiú gyakori kóstolása közepette. A második napon a közös sütést Asztalosné Prokisch Lilla irányította, akinek a finomságok készítésénél nagy segítség volt a sok ügyes gyerekkéz, az evésnél pedig a sok éhes gyerekszáj.
Kedden a táborozók a bobozást próbálhatták ki a Morotva Ligetben, az Alföld egyetlen bobpályáján. Szerdán talán még ennél is izgalmasabb kalandban volt részük a gyerekeknek, hiszen a közeli horgásztóban pecázhattak, ahol egy profi horgász tanítgatta őket, nem csak a pecabot végét fogni, hanem halat is. Ugyan nem a kifogott halacskákat ették ebédre, de ezen a napon is sok ízletes gluténmentes fogásból választhattak. A tábor negyedik napja talán a leginkább várt nyári esemény volt, a strandolás, melyhez az idő is kedvezett. Ha strand, akkor lángos, palacsinta, sőt kürtőskalács dukál! Mindezt megkapták a gyerekek, természetesen igényeik szerint, valamennyi allergéntől mentesen. Ez valódi strandélmény volt, hiszen a vízből kiugrálva falhatták fel a frissen sült, strandon szokásos ételeket.
A pénteki nap is kihívásokkal volt tele, hiszen, a tábor apraja-nagyja biciklitúrára vállalkozott. A csapat közel 10 kilométeres utat tett meg Berettyóújfalutól Bakonszegig. Persze út közben sem maradtak étlen-szomjan a kerékpározók, az árnyékos fák alatt szinte csettintésre mobilkonyha termett, ahonnan mindenkinek jutott a frissen készült hamburgerből. Bakonszeg, az úti cél, apró mérete és lélekszáma ellenére a térség nevezetes települése. Itt töltötte remeteéletét a felvilágosodás jelentős költője, Bessenyei György (1746-1811), a „Bihari remete”. Sőt itt található az impozáns Nadányi-Miskolci-kúria is, ami a biciklitúra végső állomása, sőt, sajátos ebédhelyszíne is volt. Az impozáns étkezőben a lisztérzékeny gyermekek kicsit magukat is váruraknak és várkisasszonyoknak érezhették, amint a csirkecombokat falatozták, talán csak a kutyákat hiányolták, hogy kezet töröljenek bársonyos szőrükben.
A tábor öt napja rengeteget adott minden résztvevőnek, nem csupán az örökké éhes gyerkőcöknek, hanem valamennyi szervezőnek, szakácsnak, konyhai segítőnek, támogatónak, de még azoknak is, akik szülőként kísérték csemetéiket a programokra, vagy csak egy-két napra pillantottak be a tábor életébe. Sok cöliákiás gyermek álma vált valóra Berettyóújfaluban. Nagy szükség van a hasonló kezdeményezésekre, reméljük, hagyomány lesz az ételallergiások gyermektáborából, és nem csak itt, a Bihari térség központjában.
