Vidám hangulatú farsangi mulatságot rendezett a Fényes-házban a BERÉPÓ Nonprofit Kft. 2018. február 27-én, ahol a két tagintézmény lakói voltak a főszereplők. Hónapokon át tartó szorgalmas felkészülésük eredményeképpen színvonalas zenés, verses, táncos produkciókkal szórakoztatták a közönséget. KÉPGALÉRIA
Fekete Ferencné, mentálhigiénés munkatárs köszöntötte a megjelenteket, a Mátyás utca és a Fényes-ház dolgozóit és lakóit. Köszöntőjében röviden megismerkedhettünk ezen ünnepkör rövid történetével, sajátosságával.
A farsangi időszak kezdete január 6. vízkereszt, a vége pedig a nagyböjtöt megelőző húshagyó kedd éjfél, ami idén február 13-ra esett. Ez az idő a téli népszokások sorában nem más, mint a farsang, a tél temetése, elűzése. Nemhiába nevezték az ördög ünnepének, hiszen e hol hosszabb, hol rövidebb időszakban szinte minden olyan dolog megtörténhetett, amely az év más szakában nem.
Teret engedett a népi humor és színjátszás alkalmainak, nem is beszélve az alakoskodások különböző válfajairól. Az álöltözet viselése, s persze a rendkívül felszabadult légkör akár bűnbe is vihette a közösségek egyébként jóravaló tagjait, és megeshetett, hogy puszta szórakozás gyanánt szomszédjuk szekerét más helyre, például pont házának tetejére költöztették. De öltözhetett nő férfinak, férfi nőnek, fiatal idősnek, idős gyermeknek, vagy busónak. Szabad volt hangosan muzsikálni, énekelni, rengeteget táncolni, nevetni és udvarolni, vagy épp szerelmet vallani. S voltak vidékek, ahol az asszonyok csak és kizárólag magukban farsangoltak.
A Mátyás utca lakói farsangi versekkel szórakoztatták a rendezvény résztvevőit, majd Csukándi Tibor: Farsang című versét hallhattuk a lakók előadásában.
Ezt követően a Mátyás utca lakói egy ujgur mesét mutattak be, Rab Zsuzsa fordításában, A süketek városa címmel. A fogyatékosság, mint társadalmi jelenség minden korban létezett, ezért természetesen a népmesékben is gyakorta előforduló elem. A mese a süketekről szólt, és egy vidám, kedves kis történeten keresztül mutatta be, hogy milyen nehezen tudnak szót érteni egymással és ez esetleges nézeteltéréshez vezethet.
A farsangi báloknak mind a paraszti életben, mind pedig a városi nagypolgárság körében komoly hagyományai voltak. Magyarázata ennek, hogy az eladó lányokat, illetve a házasulandó fiatalembereket ezeken az eseményeken vezették be úgymond a társaságba, tehát a párválasztásban, társasági életben volt fontos szerepük. A legtöbb lakodalmat is ebben az időszakban tartották faluhelyen. Ezt a hagyományt folytatva a Fényes-ház lakói egy tréfás mesét adtak elő, A levegővel élő lány címmel, lakodalommal fűszerezve. A mese során az ismerős nótákat a közönség együtt énekelte a szereplőkkel.
A farsangi műsor közös tánccal és farsangi fánkkal zárult.
