Fotó: Gombos Ferenc
3 gyermek boldog édesanyja, aki 2014 óta Vass Lajos Kiemelt Nívódíj birtokosa. A Diószegi Kis István Református Általános Iskola pedagógusaként a zene szeretetére tanítja a diákokat. Szívesen néptáncol és már három félmaratoni éremmel is büszkélkedhet, bemutatjuk Balázs Amarilla népdalénekest, pedagógust.
Hogyan kerültél kapcsolatba a népzenével?
Népművész családban nőttem fel, így teljesen természetes közeg volt számomra a néphagyományok és a népi díszítőművészet: a kerámia, a fafaragás világa. Tizenévesen kezdtem néptáncra járni, ahol hamar kiderült, hogy van érzékem a népzenéhez.
Főiskolán először magyar- és történelem szakot végeztem Szegeden, később, 2009-ben Nyíregyházán ének-zene és népzene szakon szereztem diplomát. Természetesen a népzene áll legközelebb a szívemhez. Örömmel tölt el, hogy egyre több szereplésre kérnek fel. Legközelebb a Bihari Népművészeti Egyesület 25. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján fogok énekelni a Hagyományok Házában, Budapesten.
Hol kamatoztatod a megszerzett tudást?
A Diószegi Kis István Református Általános Iskola és AMI zeneművészeti ágán tanítok népzene tanszakon: népi éneket, népi furulyát és citerát. Én oktatom a szolfézst is a zeneművészet összes tanulójának: a népzenészeknek, gitárosoknak, furulyásoknak, klarinétosoknak és a zongoristáknak. Szerencsésnek érzem magam, hogy azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek: a gyerekekkel és a zenével.
Engedékeny vagy szigorú pedagógusnak tartod magad?
A művészeti oktatás teljesen más pedagógus hozzáállást kíván, mint az osztályban történő tanítás. Itt, mint minden zeneiskolában, egyéni órák vannak, ahol sokkal mélyebb tanár-diák kapcsolat alakul ki. Jobban érezzük a gyerekek minden rezdülését, akár öröm, akár bánat éri őket. A zenekari próbák pedig az örömzenélés színhelyei.
Mely településeken volt már fellépésetek?
A népzenészeinkből áll a Kacor Citerazenekar és az Aranymálinkó Énekegyüttes. Szerencsére számos felkérést kapunk, a legtöbbet természetesen iskolánkból és a város különböző egyesületeitől, intézményeitől. A környező településekről is kapunk meghívást, tavaly szerepeltünk Furtán, Pocsajban, Nagykerekiben, Darvason, Biharnagybajomban, és Nyíregyházán is. A legtöbbször teljes létszámban adunk műsort, de előfordul, hogy csak egy-egy tehetséges tanítványom lép fel.
Fotók: Gombos Ferenc
Karácsonyi dalokkal léptek fel a citera és népi ének tanszak diákjai 2017-ben, az erről készült videó itt tekinthető meg.
2014-ben kiemelt Vass Lajos népzenei díjat kaptál. Milyen népdalok állnak közel a szívedhez?
A Vass Lajos Népzenei Szövetségtől Kárpát-medencei döntőjén több díjat is kaptam, a legnagyobb elismerést 2014-ben, Kiemelt Nívódíjat. Szeretem a versenyeket, mert én ezt egyfajta edzésnek fogom fel. Újra és újra a maximumot kell kihoznom magamból, ezzel fejlesztve tudásom. Idén a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének versenyén fogok indulni.
Mindig vannak kedvenc tájegységeim, amelyek akkor éppen közel állnak a szívemhez. Sokat énekeltem nyíradonyi, kőrösfői (Kalotaszeg), klézsei (Moldva) dalokat, de természetesen bihari, sárréti tájegységünkről sem feledkezhetünk meg, hiszen ez a sajátunk, erre kell nagyon vigyáznunk.
Mit tudsz kifejezni a dalok által?
Akik ismernek, tudják, hogy én mindig éneklek: örömömben, bánatomban, vagy csak úgy… Egy-egy dalcsokrot amikor összeállítok, akkor az mindig az aktuális élethelyzetemhez igazodik. Biztosan van benne legalább egy dal - számomra a legfontosabb - amely köré épül a többi.
Három gyermek édesanyjaként - számos teendőd mellett – mivel töltöd szabadidődet?
A gyerekeim és a sok fellépés mellet kevés időm marad. A Baraboly néptánccsoportban táncolok, melyet sok év után kezdtem el újra, emellett rendszeresen futok. Eddig három félmaratont teljesítettem. Idén nagyobb célt tűztem ki magam elé, egy 30 km-es távot, melyet márciusban szeretnék teljesíteni.
Mit nyújt neked a futás?
A futás számomra a kitartást, az erőt, a szabadságot és a ,,mindenre képes vagyok” érzést adja.