2017-ben új időszámítás kezdődött a berettyóújfalui felnőtt háziorvosi rendelő életében, ugyanis október 25-e óta immár a kívül-belül megszépült, felújított rendelőben várják betegeiket a háziorvosok. Ezzel egy időben került bemutatásra a háziorvosi szolgálat történetét összefoglaló kiadvány, mely a Bihari Múzeum történészének, Bagdi László munkásságának köszönhető. Ennek apropójaként november 9-én pedig a 140 év orvostörténetével ismerkedhettünk meg a Tudástár - szabadegyetem mindenkinek előadássorozat keretében. Az interjún keresztül pedig megismerkedhetünk Lacival, aki még számos kutatási témát dolgozna fel a jövőben.
Hol kezdted tanulmányaidat?
Tanulmányaim a Széchenyi István Általános Iskolában kezdtem, ahol a történelmet Herczeg Barna és Bíró Gyula tanár urak tanították. Mindketten kiválóan értenek hivatásukhoz, nagyon jó tanárok, mindig érdekesen és érthetően osztották meg velünk tudásukat, szerettem az óráikat. A középiskolában Seres József tanár úrral tanításon kívül is gyakran folytattunk eszmecserét, vitatkoztunk, politizáltunk, vele nagyon jó kapcsolatom volt. A középiskola befejezése után az egyetemen folytattam tanulmányaimat, ahol szintén számos kiváló tanár akadt, szóval ezen a téren mindig is szerencsésnek mondhattam magam.
Miért éppen a történelmet választottad hivatásodként?
Mindig is humán beállítottságú voltam, a történelem mellett az irodalom áll még közel hozzám, a reáltárgyakkal viszont hadilábon álltam. Sok mindent lehetne mondani, miért szerettem meg, miért ez a szakma fekszik a legjobban. De leginkább az egyetemi tanárom mondása jut az eszembe, miszerint: „a matematikában kettő meg kettő mindig négy, a történelemben és a politikában már korántsem mindig...” Nagy igazság! Talán pont ez a kivételes helyzete az, ami számomra is különlegessé teszi ezt a tudományágat.
A Bihari Múzeum munkatársaként számos előadáson, konferencián vettél már részt, mióta erősíted a múzeum csapatát?
A Debreceni Egyetemen végeztem történészként 2014-ben, ezt követően egy rövid ideig ugyan más területeken is megfordultam, de az elsődleges cél mindig is a történész szakma volt, szerencsémre 2015-ben lehetőség nyílt, hogy a Bihari Múzeumban dolgozhassak, azóta vagyok itt.
.JPG)
Történelem szakosként melyik korszak a kedvenced? Melyik téma érdekel a legjobban?
Mindenevő vagyok, minden korszaknak megvan a saját érdekessége, mondanivalója, amiből a jelenkornak le lehet vonni a következtetést és tanulni lehet, hiszen végső soron a történelem egy példatár. De ha választani kell, akkor egyértelműen a XX. század. Ez egy nagyon specifikus és megosztó évszázad, melynek minden korszaka, pillanata, szereplői napjainkban is óriási vitát képesek generálni, éppen ezért ebben az időszakban van a legnagyobb kihívás.
Ha már említetted a kihívásokat. Milyen feladatokkal néz szembe manapság egy történész?
Az egyik legnagyobb problémát az ismeretek átadása okozza. Sajnos egy-egy téma „szárazsága” kapcsán gyakran szembesülünk érdektelenséggel, pontosan ezért van nagy hangsúly az előadásmódon, a technikán. Hogyan adod elő, milyen összefüggésekre próbálsz rávilágítani, és ami a legfontosabb, mindezt érthetően, ismeretterjesztő jelleggel kommunikálni. Persze mindennek az alapja a tudományos munka, a kutatások, ez nem kérdés. Tulajdonképpen egy közvetítő szerep a miénk, a történettudomány és a laikusok világa között. A történelem ismerete kulcsfontosságú egy nemzet életében, a múlt megismerése nélkül nincs sem felelősség- és identitástudat, sem pedig hazaszeretet, ezek nélkül egy társadalom hosszú távon működésképtelen, széthullik. A mi feladatunk, hogy ismereteink átadásával egy kohéziót, egy összetartó értéket teremtsünk, melyre napjaink társadalmának óriási szüksége van. Most hazabeszélek, tudom, de elképzelni sem tudok ennél nagyszerűbb és fontosabb hivatást.
A múzeumban szívesen tartasz a csoportoknak, látogatóknak előadást, tárlatvezetést. Egyik ilyen „Csonkatornyos” előadásodat volt szerencsém hallani. Mesélj erről egy kicsit!
Az első előadásra 2015-ben a Rómer Flóris emléktúra-alkalmából került sor. Ő is például egy olyan alakja volt a magyar történelemnek, akiről méltatlanul keveset tudunk, pedig óriási eredményeket ért el. Bihar szemszögéből pedig mindez hatványozottan igaz, ő volt az első, aki pontos leírást készített a Herpályi Monostorromról, a Csonkatoronyról. Ő állapította meg, hogy egy bencés monostorról volt szó, melyik korban épült, melyek a jellegzetes vonásai.
Minden későbbi csonkatoronnyal kapcsolatos kutatás az ő munkáiból indult ki. A torony Berettyóújfalu jelenleg egyetlen országosan védett műemléke, sorsának alakulásán rajta van városunk egész történelmének lenyomata, az Árpád kori megépüléstől kezdve, a tatárjáráson át, a középkori virágzásától, a török dúláskori pusztulásáig, majd a 18. századi feledésbe merüléséig minden. Ez a hely Berettyóújfalu emblémája, nem vitás.
Legutóbbi nagy munkád, az Orvossziget Biharban témát ölelte át. Mennyi időt vett ez igénybe? Melyek voltak a gyűjtés legrégebbi forrásai, megörökített dokumentumai? Hol található meg a teljes anyag?
Augusztusban kezdtem a kutatást, eredetileg a háziorvosi rendelő története volt a téma, ez bővült később maga az orvosi szolgálat történetévé. Nem volt könnyű dolgom, a források, szakirodalmak többsége vagy hiányos volt ezen kérdést illetően, vagy egészségügy címen inkább a kórház szerepelt. Apró mozaikonként kellett tehát összeszedni az információkat, de a végén azért összeállt egy folyamatos, egységes történet. A legrégebbi fényképet dr. Reichenberger Fülöpről találtam, ő Berettyóújfalu első községi orvosa, ez 1913-ban, szolgálatának 40 éves jubileumán készült, illetve a dualizmus első éveiből már konkrét orvosokat érintő ügyek is a felszínre bukkantak, ilyen volt például Berettyóújfalu és Mezőkeresztes közötti vita a közös körorvosról, vagy mondjuk az a Nagyváradi orvoskonferencia, ahol Reichenberger Fülöpöt kitüntették. A sok-sok apró részletből végül kikerekedett egy tanulmányra elegendő anyag, mely A Háziorvosi szolgálat története városunkban címen elérhető a Bihari Múzeum honlapján: (www.biharimuzeum.hu), maga az orvostörténet mellé 12 városunkban szolgálatot teljesítő háziorvos életútja is felkerült.
Térjünk át egy kicsit városunk történetére, számos kutatási téma vár még feldolgozásra melyek lehetnek ezek?
Városunk és a régió történeti feldolgozottsága - habár minden területről vannak ismereteink - eléggé kezdetleges, nagyon sok a fehér folt, rengeteg téma vár még felderítésre. Márpedig ami egy egész nemzet, az egy kisváros esetében is érvényes: a helyi történelem ismeretének legalább ugyanolyan fontosnak kell lennie, egy városára büszke lokálpatrióta sem lehet abból, aki nincs tisztában saját települése múltjával, értékeivel. Ezen a területen való előrelépés mindenképpen egy adósság, a mi adósságunk.
Berettyóújfalu esetében rengeteg téma vár feltárásra, többek között ott van a több száz éves kiváltság-hagyománya a településnek, melynek megértéséhez vissza kell ásni a hajdúszabadság korszakig. Vagy a dualizmus időszaka, ami azért egy elég komoly sikertörténete volt a településnek, vagy számos család, személyiség, akik nagyon sokat tettek városunkért, de munkásságuk a közvélemény előtt mégsem ismertek. Ne feledkezzünk meg a két világháború hősi áldozatairól sem, de tényleg sok mindent lehetne még említeni. A lényeg hogy szeretnék minél előbb belekezdeni a munkába, egy-egy témakört a lehető legalaposabban feltárni, valamilyen formában publikálni, majd egy emészthetőbb formában a nagyérdeművel közösen, minél többször annál jobb alapon kivesézni.
Tervezel a közeljövőben új előadást, esetleg új módszereket?
Igen, mindenképpen szeretnék új, formabontó előadásokat összehozni, mind helytörténet, mind más magyar történelmi vonatkozásban. De mindezek alapja természetesen a kutatás, tudományos munkából lehet csinálni ismeretterjesztést, fordítva nem működik.
Ami a másik elképzelésemet illeti, ez konkrétan a XX. századra vonatkozik, azon belül is a megosztó, vitatott eseményekre. Sajnos ez az évszázad olyan törésvonalakat hozott a magyar társadalomban, melyek még jó ideig nem fognak begyógyulni. Ez az elmúlt évtizedekben a politika történelembe való beágyazódásával csak fokozódott. Nézzünk csak meg egy német megszállási emlékmű, vagy egy Horthy, Kádár szobor avatót, milyen hangulat uralkodik, milyen gyűlöletet vált ki egy-egy társadalmi rétegből, egyszerűen siralmas.
Mi lehet ennek az oka?
A legnagyobb gondot a kibeszéletlenség jelenti, túl sok az aktuálpolitikai tartalom, az érzelmi-indulati háttér, és a másik fél iránti türelmetlenség. Véleményem szerint elérkezett az idő, hogy a történészek, kulturális intézmények átvegyék a kezdeményezést, és ezeket a vitákat szakemberek fórumaira tereljék, ahol végre lehetőség nyílik egy olyan elbeszélési módra - mert ez a legfontosabb! -, ahol objektíven, tárgyilagosan, politikától és érzelmektől mentesen lehet ezekről a kényes témákról beszélni. Ha van adóssága a történettudománynak, akkor ez az első számú. A magam módján, itt helyben én is minden lehetőséget igyekszem megragadni, illúzióim persze nincsenek, de ha csak egy ember elfogultságából, félretájékozottságából sikerül lefaragni, akkor már megérte. Mert lehet, hogy a múltunk különböző, de országunk és nemzetünk bizony csak egy van.
