Ünnepélyes keretek között adták át 2011. december 17-én városunk központjában az újjáépített baptista imaházat. A jeles esemény apropóján készítettünk interjút Papp Dániel lelkipásztorral .
Lelkész úr, megtenné, hogy pár szóban bemutatkozik a Berettyóhír olvasóinak?
Harmadik generációs baptista családból származom, két öcsém van, egy kis borsodi faluban, Szomolyán nőttem fel. Itt tanultam a hívő élet alapjait is, házunk a gyerekkorunkban újjáépült imaházzal szemben állt. Már kisiskolásként dédelgettem egy vágyat, hogy Afrikában lehessek állatkutató és misszionárius. Ebből annyi valósult meg, Isten a magyar baptisták közti lelkipásztori szolgálatra hívott el, s a Baptista Teológiai Akadémia elvégzése után 1997-ben a szabolcsi Tuzsér községbe kerültünk feleségemmel. Abban az évben házasodtunk össze, azóta is egyre jobban ragaszkodunk egymáshoz. 8 évet töltöttünk a Tuzséri Körzetben, majd Isten továbbvezetett, illetve a Berettyóújfalui Körzet (még Bakonszeg, Biharkeresztes és Hencida gyülekezetei) 2005 szeptemberétől meghívtak lelkipásztoruknak. Örömmel szolgálunk mind a négy gyülekezetben, emellett feleségem a Tiszántúli Egyházkerület gyermekmunkájának koordinátoraként, én pedig a Kerület elnökeként is. 2009. októberében, hosszú, 12 évig tartó várakozás után megszületett első kislányunk, Debóra.
A régi imaházat mikor építették, hány évig állt?
1926-27-ben épült ezen a helyen a korábbi imaház, tehát 83 éven át töltötte be Istentől rendelt feladatát. Helyet adott népes ifjúsági konferenciáknak, fúvós és vonós zenekaroknak, énekkarnak, sportnapoknak, gyermekheteknek… És a gyülekezet rendszeres istentiszteleteinek hétköznap és vasárnapokon. 1957-ben lelkipásztori szolgálati lakás épült mögé, majd a kettőt tíz évvel később összekötötték, ami ún. kisteremként szolgált (szeretetvendégségek, kisebb összejövetelek céljára).
Mikor és miért történhetett a baleset?
2010. augusztus 28-án este 21:30 körül dőlt ki az Eötvös utcai imaházfal, és rászakadt a tetőszerkezet. Eleinte úgy gondolták, hogy az esős időjárás okozta az alap felázását, de alaposabb vizsgálat után – bár pontos okot nem sikerült megállapítani – a fal és a tető volt az oka a tragédiának. A vályogfalban lévő törek a téglaalapból nedvességet kapva elérett, hasonlóan a sárgerendát tartó szegekhez, kapcsokhoz. Mindezeket nem lehetett látni, egyetlen repedés, vakolatleválás sem utalt egy ilyen katasztrófára.
Személyi sérülés is volt az anyagi káron kívül?
Hála Istennek nem, bár a nyári forgalmas szombat esték egyikén történt az összedőlés, senki nem tartózkodott a közelben. Sőt, még autó sem parkolt az imaház mellett.
A környéken élők és dolgozók jól láthatták, hogy minden nap szorgosan folyt az újjáépítési munka. Milyen segítségre támaszkodhattak?
Elsősorban a ránk gondoló, és rajtunk segíteni szándékozó adakozókra számíthattunk. Nem mintha ez nekünk járt volna, hanem mert Isten megindította az emberek szívét, és megáldotta őket az adakozás lehetőségével. Tehát Istennek tulajdonítjuk, hogy miközben gyülekezetünk tagjaival nem készültünk egy ekkora beruházásra, nem is volt erre félretett pénzünk, és az eddigi költségek kb 10%-át adtuk össze, sok-sok magánszemély és közösség, baptista és más keresztyén felekezetű gyülekezet, önkormányzat és egyházügyi államtitkárság nyújtott anyagi segítséget. A kétkezi munkát mi magunk szintén nem tudtuk volna elvégezni önerőből, mint korábban (1993-98) a szolgálati lakás építésekor, hanem megpályáztattunk vállalkozókat. A négy jelentkező közül a debreceni Dryvit Profi Bt. lett a nyertes, s mint fővállalkozó, több környékbeli alvállalkozóval karöltve végezték el a munkálatokat – 7 hónap alatt!
Hogyan jellemezné az Önök közösségét?
Gyülekezetünk baptista viszonylatban elég erősnek számít. A Tiszántúlon létszám alapján mi vagyunk a 4. legnagyobb gyülekezet. 65 tagunk azok, akik Jézus Krisztusba, mint személyes Megváltóba vetett hitükről, a bűnös élettel való szakításról a bemerítéssel is bizonyságot tettek. Ennek során a bemerítkezők éretten meghozott döntés alapján, teljes víz alá merítéssel csatlakoztak egyrészt Krisztus gyülekezetéhez, másrészt a helyi baptista gyülekezethez. Rajtuk kívül még tartoznak hozzánk gyermekek, érdeklődő ismerősök, barátkozók. Tagjaink korosztálytól függetlenül szeretnék képviselni a Biblia értékrendjét az iskolában, munkahelyen, lakókörnyezetben. Ez nem mindig hibátlan igyekezet, de ezért járunk össze péntekenként és vasárnaponként az imaházba, illetve ezért tartunk szorosabb kapcsolatot kis házicsoportokban, gyermek- és ifjúsági órákon. Én szeretek ennek a gyülekezetnek a tagja lenni!
Mit gondol, a vallás és a fiatalok kapcsolata hogyan változik?
A fiatalok minden korban a változás és a lendület emberei voltak. Talán úgy gondolják, hogy a vallás egy változatlan (változtathatatlan?) és leülepedett (begyepesedett?) valami, ami nekik nem való. Pedig a vallásnak is szüksége van a fiatalok bátor változtatásaira és főleg a lendületes terjesztésre. Bár a jelek szerint egyre kevesebben veszik komolyan a hit dolgait, a Biblia tanításait, Jézus életpéldáját, de vallom, hogy a fiatalok számára sincs más (ki)út az élet problémáiból, céltalanságából. Én magam 15 évesen fogadtam el Jézust Útmutatómnak és Mesteremnek. Nem bántam meg! Az igaz vallásra szüksége van a fiataloknak – és a vallásnak is szüksége van a fiatalokra!
Mit jelent egy hívőnek a vallás? És mit jelent Önnek?
Tömören megfogalmazva: a mindennapi életvitelt. Soha nem szerettem azt, amikor egy ember csak ún. „vasárnapi hívő”. Vagy ami még rosszabb: minden másnap megy a templomba – karácsony meg húsvét másnapján… Számomra valóban iránymutatás, megoldások, bátorítás, reménység a jövőre nézve; hatalmas feladat nagy felelősséggel, örömhír közlésének lehetősége… Szóval, életforma. De nem azért, mert lelkipásztor vagyok, és így KELL csinálnom. Hanem mert szeretem. Azt, Aki engem s „az egész világot előbb szeretett, és Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Így ez a Jézusban való hit, s annak megélése a vallásban számomra nem fejeződik be a halállal. Utána kezdődik csak igazán az élet!
Üzenne valamit a Berettyóhír olvasóinak?
Különösen azt, hogy szánjanak egy-másfél órát olykor vasárnapjaikból, és jöjjenek el megnézni ezt a csodálatosan megvalósult új imaházat, legyenek velünk istentiszteleteinken (9:30 és 17:00 órai kezdettel). Szeretettel és örömmel látunk bárkit. Másrészt pedig, hogy ha nehézségük támad, csak sétáljanak el az imaház épületéhez (akár gondolatban is), és bátorodjanak fel: „az az Isten, aki ilyen csodát tett a baptistákkal, talán még rajtam is tud segíteni! Segítségül hívom Őt.” Legyen 2012 a Reménység Éve!