Számos olyan tehetséggel büszkélkedik városunk, akikről keveset tudunk, vagy szülővárosában kevésbé ismerik. Ilyen interjúalanyom Szentannay Ágnes is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy általános iskolába jártunk Ágival, „mi” még csak hármas számú általános iskolának hívtuk. Tehetsége, rajz iránti szenvedélye már a rajszakköri órákon is szembetűnő volt. Ismerjük meg kicsit közelebbről Ági művészi világát, gondolatait, életének pillanatait.
Az általános iskola befejezése után hol folytattad tanulmányaidat? Milyen szakon végeztél?
A hármas iskolában Fenyvesvölgyi Tamás tanár úr volt a rajztanárom, aki maga is művész tanár. A Bessenyei György Szakközépiskolában pedig Dombi Géza tanár úr bíztatott és támogatott. Mindkét művésztanárom aktív és kiállításaik is vannak, ez igazán motiváló a diákok számára. Középiskolában inkább szavaltam és cikkeket írtam. Csak egy rajzversenyre mentem el, - amikor már tudtam, hogy rajztanárnak jelentkezem - amely a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában volt, ahonnan dobogósként tértem haza a 7-18 évesek korosztályában. Eme siker akkoriban jó megerősítés volt és így nem volt kérdéses, hogy a Nyíregyházi Főiskola angol-rajz szakára jelentkezem.
Hogyan tovább?
Kilenc évet töltöttem Nyíregyházán, ahol angol tanárkent dolgoztam alvállalkozóként nyelviskolákban és a közoktatásban. Nem kell ecsetelnem, hogy rengeteg munkával éppen meg tudtam élni, de szabadidőm egy csepp sem volt. Eszembe sem jutott, hogy fessek vagy rajzoljak, csak aludni jártam haza. 2013 szeptemberében Fruzsi barátnőmmel Rómában kirándultunk. Amikor szembesültem azzal, hogy más országokban dolgozó fiatalok megengedhetik maguknak, hogy hónapokat töltsenek Európában egy hátizsákkal, bérelt autóval. Betelt a pohár! Úgy döntöttem, hogy elhagyom Magyarországot és külföldön próbálok szerencsét.
Egy év múlva, 2014 szeptemberében felszámoltam a vállalkozásomat, eladtam az autómat és novemberben már Angliában voltam. Egy boltban dolgoztam és az összes szabadidőmet és pénzemet utazásra költöttem, összesen 10 országban kirándultam 2015 decemberéig.
És a művészet?
A művészet a skóciai utam alatt talált rám újra, amikor a Skót Nemzeti Galériában egy 30 perces portrérajzolásra bíztatták a látogatókat. Gondoltam kipróbálom, hogy mire emlékszem 6 év után. Fantasztikus volt rajzolni. Miután hátraléptem a harminc perc elteltével, a rajz hibáitól eltekintve eléggé elégedett voltam és az emberek, akik odagyűltek, mind azt hitték művész vagyok. Mindenki gratulált. Jó érzés volt. Akkor eldöntöttem, hogy újra festeni fogok.
Egyedül a nagyvilágban egy új életet kezdtél?
Igen, az utolsó utam előtt felmondtam a munkahelyemen, és amikor visszatértem 2016 januárjában, teljes erőbedobással nekikezdtem a festésnek. Sikerült egy galériában elhelyezkedni, először, mint önkéntes, majd fél év múlva vezetői szerepet kaptam, amit fél évig tartottam. Ez alatt az idő alatt ismét rengeteg munka következett, az épület felújítása, marketing és hat kiállítás és geg megszervezése. A galéria először jutott el nemzetközi vizekre. Természetesen ismételten nem volt időm festeni és a munka stresszéből most kezdek felgyógyulni a kisebb utazások segítségével. Sikerült belekóstolnom a művészvilág képmutató világába. Mit is mondhatnék, ez business. Könyvet lehetne róla írni, de egyszerűbbnek láttam felmondani és kicsit kikapcsolódni és feltöltődni.
Londoni kiállításon: Maria Szachnowska lengyel festőművész és Jonny Church képeivel egy kiállításon / Az általam szervezett kiállítás megnyitón
Mi motivál alkotás közben? Mivel tudod leginkább kifejezni az érzéseid?
Imádok rajzolni és festeni. Még most is tanulom és mindig is tanulni fogom. Rengeteg időt kellene tölteni gyakorlással, de a legnagyobb bajom, hogy a magyar művésztanáraim a főiskolán annyira a klasszikus módon, leginkább stúdiumokkal és rengeteg látvány utáni ábrázolással dolgoztattak bennünket, hogy nem tudok megszabadulni a szabályoktól. Nem is tudom, hogy lehet ezt szavakba önteni. Valahogy nem tudok megőrülni a vásznon. Szerencsés vagyok az oktatás miatt, amit kaptam tőlük. Mindenki elismeri, hogy tudok, de valahogy küzdök minden képpel, hogy kiszakadjak abból, amit tanultam.
Van-e kedvenc témád? Mit festesz szívesen?
Leginkább embereket, hétköznapi szituációkat festek. Emberi történetek vannak a festmények mögött. Igazi emberek, akikkel találkoztam, beszéltem vagy csak tetszett, amit láttam. Megrendelésekre pedig mindent, vagy akármit festek, de leginkább portrékat kérnek.
Kik szeretették meg veled a festészetet?
Édesanyám művészeti szakközépiskolába járt, édesapám is igazi művészlélek volt. De anyu hozta fel az ötletet annak idején, hogy rajz szakon tanuljak tovább.
A tanaráim, Fenyvesvölgyi Tamás és Dombi Géza művész tanárok, sokat motiváltak általános illetve középiskolában. A Nyíregyházi Főiskola összes tanára rengeteget dolgozott azon, hogy minden diák a lehető legtöbb gyakorlási lehetőséget kapja. Igazán jó tanári kar képzett bennünket. Tarnóczi József festőművész az alapoktól tanított bennünket, szigorúan és következetesen. Talán Madácsy István grafikusművész óráin tudtunk kicsit megbolondulni és játszani. Csak egy szemesztert töltöttem a tanár úrnál és nem hiszem, hogy bármi kiemelkedőt alkottam, de szuper volt az órákon kicsit másképpen foglalkozni a művészettel.
Van-e példaképed?
Az itáliai reneszánsz az egyik kedvenc művészettörténeti időszakom, de valamiért mégis inkább a későbbi korban alkotó Rembrandt az egyik nagy példaképem, a művészete és az életútja miatt egyaránt.
A mai modern művészet igazán érdekes és a kortárs művészeti próbálkozásokat mindig szívesen nyomon követem. De a „high-end” (felső kategóriás, luxuscikk) kommercionális művészet néha kiábrándító. Főleg ha tudomásunkra jut egy-egy információ arról, hogy hogyan csináltak művészt valakiből.
Hol volt eddig kiállításod? Magyarországon láthattuk-e már a festményeidet?
Magyarországon még nem volt kiállításom, eléggé költséges lenne hazaszállítatni a képeket, de imádnám. Elegendő anyaggal szívesen kiállítanék. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Itt Londonban ki voltak állítva a festményeim egy Valentin napi tárlaton, 2016 februárjában. A galériában, ahol dolgoztam, szerencsére volt lehetőségem kiállítani a képeimet, illetve Skóciában három festményem került kiállításra az Edinburgh Art Fair-en.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Amikor csak tehetem, utazok. Szerencsére Londonból az egész Földet be lehet utazni, elég jó áron. Minden pénzem repülőjegyekre költöm. Anyukám szerintem néha az őrület határán jár már, mert utolsó percben szoktam közölni vele, merre lesz a következő kiruccanás. Arra a következtetésre jutottam, hogy így stresszelünk a legkevesebbet - tette hozzá Ági mosolyogva.
2015-ben két legjelentősebb utazásom volt: Marokkóba és Tájföldre mentem, mert ekkor végre elérkezett az idő, hogy elhagyjam Európát. Természetesen a művészet, a kultúra nyomát követem bármerre járok, de az egyik legnagyobb álmom, hogy körbeutazzam a világot.
2016 a munka éve volt és csak kisebb kirándulásokat tudtam szervezni. A legszebb emlékek ebből az évből Anglia dél-nyugati partvidéke, Pompei és Nápoly környéke, valamint sziklamászás Tenerifén. Ez mind hátizsákos túra volt. Kétszer sátrazással oldottuk meg a szállást, hogy a legolcsóbban jöjjünk ki.
Úgy érzem 2017 lesz az én évem. Mindig is el akartam jutni Mexikóba és amióta salsa-zok, Kuba csodálatos világa is elcsábított. Nemrég tértem vissza a barátnőmmel, de a szívünk máris visszahúz. Fantasztikus történelem, kultúra és ételek vártak bennünket. Az emberek felettébb barátságosak és segítőkészek, rendkívül biztonságos utazni az országon belül is.
Az utazás mellett az olvasás és a sport az, ami leginkább kikapcsol. Egy ideje a sziklamászással is elkezdtem foglalkozni és máris imádom. De bármilyen sportot szívesen kipróbálok, imádok táncolni és a főiskola óta jógázom is.
Hol találhatnak rád? Hol tekinthetjük meg alkotásaidat?
Van facebook oldalam, meg instagrammom is, de a legkényelmesebb talán a weboldalam, melyet az alábbi linken érhetnek el: www.szentannay.com
A weboldal egyszerű és mint művészlélek, valahogy nem visz rá a lélek, hogy gyakran hozzányúljak es fejlesszem.
Természetesen a professzionális képek megörökítéséhez fényképész kell, aki lefotózza és minden költséggel jár. Ha egy kicsit lenyugszok, a Bali út után ismét teljes erőbedobással nekifogok az alkotásnak és új utakat keresek az érvényesülésre.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk életed mozgalmas történéseit. Sok kirándulást és pihenést, jó alkotó munkát kívánunk!
