Berettyóújfaluban is számtalan olyan tehetség született, akinek munkásságát, tevékenységét kevesen ismerik. Mégis csodálatosat és maradandót alkotnak a jelennek és a jövőnek egyaránt. Mostani interjúnkban megismerkedhetnek Pozsgai Sacival, akinek 2017. február 21-én nyílik a Makk Kálmán Mozi Galériában.
Kérlek, mutatkozz be! Mit tudhatunk rólad?
Általános iskolai tanulmányaimat Berettyóújfaluban, a Széchenyi István Tagiskolában végeztem, majd az Eötvös József Szakképző Intézetben szakképesítést szereztem. További tanulmányokat folytattam Debrecenben és Baktalórántházán, ahol leérettségiztem. Több szakképesítéssel a birtokomban nehezen boldogultam a munka világában, ezért külföldre költöztem a párommal. 2009 óta Hollandiában élünk.
Mióta festesz? Mit üzensz a festményeiden keresztül?
2015-ben ragadtam először festőecsetet. Főleg akrillal dolgozom, de kísérletező típus vagyok, minden technikát szívesen kipróbálok. Nincs kimondott témám, mindent szívesen festek. Ha az alkotómunkámra gondolok, akkor a világot átfogó témákban festek legszívesebben. Miközben készül a mű, vagy már elkészült, akkor az érzéseimet, a kép mondanivalóját idézet formájában foglalom össze. Ezért nem is adok címet a festményeimnek, feltéve, ha azt egy pályázaton kérik.
Az utóbbi időkben egyre fontosabbnak érzem a gyökereimet, így ezeket az idézeteket rovásírással írom a képeim hátuljára. A következő kiállításaimon a képeim mellé helyezem, így akit igazán érdekel, hogy mit ábrázol, mi mondanivalója van egy festménynek, az egy kis kutakodás után el tudja majd olvasni. A munkámmal igazából azt szeretném elérni, hogy megmutassam azt a világot, amiben hiszek, amit látok és érzek. A legörömtelibb, hogy végre kifejezésre tudtam juttatni a festészet által, hogy mennyi minden elképzelésem van a világról, a gondolatokról, érzelmekről, változásról, valóságról, álomról.
Vannak-e példaképeid? Kik támogatnak a pályafutásodban?
Azokat tartom a példaképeimnek, akinek volt elég merszük, bátorságuk, kitartásuk új, áttörő dolgokat létrehozni! Akik a fantáziájukkal, kreativitásukkal hűek maradtak az alkotómunkájukhoz, abban az esetben is, amikor érdeklődést sem mutatott a publikum irántuk. Autodidakta vagyok, szeretek önmagam szorgalmából, tapasztalatából tanulni. A családom mindenben támogat, nagyon örülnek, hogy elkezdtem festeni. Sokat köszönhetek nekik!
Voltak-e már önálló kiállításaid?
Igen, már 4 kiállításon is megtekinthették festményeimet. 2016 szeptemberében Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen egy önálló kiállításom volt, majd Budapesten három alkalommal csoportos tárlat egyik alkotója voltam.
2017. február 21-én szülővárosodban, a Makk Kálmán Moziban is lesz kiállításod. Mennyiben lesz ez más, mint az előzőek?
Minden egyes alkalommal újabb fejezet kezdődik az életemben - a kiállításokat tekintve -, így most a 2. fejezetnél járok. A fejezeteket az általam létrehozott idézeteimmel szépítem meg, mint a mostanit is:„Mert csak azt tartjuk igaznak, amiben hiszünk”. Az idei évben Budapesten még két önálló kiállításom is lesz, de már nagyon várom az otthoni megnyitót is.
Milyen képeket láthatunk a Mozi Galériában?
A berettyóújfalui kiállításon a legújabb festményeim mellett néhány régi alkotás is megtekinthető lesz. A téma középpontjában a sokszínűségben az egyediséget hangsúlyozom: a dekoráció, a zene és persze a munkáim segítségével. A festmények gazdag szín-és érzelemvilágot tükröznek, bízom benne, hogy a látogatók is megtalálják a számukra legkedvesebb alkotást.
Mivel leped meg a kiállításra érkezőket?
.jpg)
A rendezvényt a zenei kísérettel is próbáljuk még emlékezetesebbé tenni. Olyan zenéket válogattam össze, amik nagy hatással voltak rám az elmúlt időszakban. Szeretném a kiállításra látogatókat lekötni, hogy ne csak üres falakat és képeket lássanak, hanem ettől többet is adhassak, egy kicsit magamból is. A kiállítás végén egy általam kiállított festményt fogunk kisorsolni. Minden résztvevő ugyanis tombolát kap ajándékba, mellyel megnyerheti az egyik alkotásomat.
Mivel töltöd a szabadidődet?
A munka mellett kevés szabadidőm van. Nagy hangsúlyt fektetek most a nyelvek tanulására, hogy később több irányba is elindulhassanak a képeim a világban. Szeretném, ha az emberek nemcsak a szépséget, tárgyakat és élőket keresnének a festményeken, hanem az érzelmek mellett végre az értelmet is megtalálnák.
Ha jól tudom korábban sokat futottál? Mit köszönhetsz a futásnak?
Pár éve még a futás volt a szenvedélyem, de mára a festés váltotta fel. 3 félmaratoni versenyen vettem részt, kettőt Hollandiában és egyet Debrecenben, a Rotary félmaratonon teljesítettem. Szabadidőmben sok időt töltöttem a természetben, közben sokat futottam, futás közben átértékeltem az életemet, jöttek az ihletek hogyan tovább. Külföldön élni és helyt állni nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy többen gondolják. Jó volt végre megismerni a fizikai határaimat is és nagyon élveztem. Egyedül terveztem és kitartóan hajtottam végre az edzéseimet, így minden félmaratonra sikeresen felkészültem. Évről-évre fokozatosan fejlesztem magam, mindig valami újat próbálok ki, ami megszépíti a jelenemet. Boldog vagyok, hogy elmondhatom, igenis képes vagyok rá, megcsináltam!
Hogyan tovább? Mit tervezel a jövőben?
Szüleim gyermekkoromban is mondogatták, hogy csak egy dolgot csináljak végig, mert látták, hogy minden érdekel. Akkor még nem értettem, hogy miért akarok mindenbe csak úgy belevágni. Rossz érzéssel is töltött el, hogy nem vagyok kitartó, de az utóbbi időkben megértettem: így lesz tágabb ismeretem magamról és a világról. Ha tudok és akarok élni a lehetőségeimmel, csak akkor lehetek boldog. E nélkül unalmasabbnak érezném az életemet.
Szeretek több dolgot is egyszerre csinálni. Az iskolarendszert sem nekem találták ki, ami miatt sokat is szenvedtem. A közeljövőben szeretnék hangszeren tanulni, a siketnéma jelnyelvet elsajátítani és még ki tudja...
De a festészet az első olyan hobbim, amit a zsigereimből érzek, hogy örökké velem fog maradni!
Köszönöm, hogy válaszoltál kérdéseimre, a február 21-ei kiállításról természetesen mi is beszámolunk. Bízom benne, hogy mindenki megtalálja a kedvenc festményét az alkotásaid között.
