„Igazából ez az életfilozófiám is: szakíts a hagyományossal, vannak alternatívák, amik lehet nem rosszabbak csak azért, mert nem hagyományosak.”
Mai beszélgetőtársam Szőke Richárd, aki fiatal kora ellenére nagyszerű szervezőkészséggel, képességgel rendelkezik, Berettyóújfaluban és Debrecenben is több rendezvényt, koncertet szervezett már társaival. Saját zenekart, zenekarokat is alapított. Nemrég választották meg a Parola Közhasznú Egyesület elnökének is. 2015. július 10-én és 11-én kerül megrendezésre a harmadik Parola napok, ennek apropójaként néhány gondolat erejéig kérdeztem Ricsit.
A helyi gimnáziumban érettségiztél, ahol a Diákönkormányzat elnöke is voltál. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Ez érdekes sztori. Az egész úgy kezdődött, hogy egyik nap mondták, hogy lesz diákelnök választás, a fordított napok keretében. Nem jelentkeztem az utolsó napig, még az utolsó nap sem jelentkeztem igazából. Csak elkezdtem magam reklámozni, hogy: „Sziasztok, szavazzatok rám”. Délutánra nagy mennyiségű szavazat gyűlt össze, akkor Molnár Zoltánné tanárnő felhívott és mondta, hogy nem jelentkeztem ugyan, de nyertem. Így indult ez a dolog, rájöttem, hogy tudok hatni az emberekre, főleg gimnazistákra. Épp utolsó éves voltam, amikor megválasztottak DÖK elnöknek, ami azért is kiemelkedő, mert mindig elsős vagy másodikos diákot választottak a Diákönkormányzat Elnökének. Úgy érezték, én vagyok erre a legmegfelelőbb ember.
Milyen programokat rendeztél DÖK elnökként?
A szokásos programokat csináltuk, semmi extra. Diák Önkormányzati nap, Aranynapok, vagy az utolsó tanítási napok keretein belül szerveztünk programokat. Arany napokon és verébtáborban is felléptünk a zenekarral. Az érettségit megelőző évben még suli rádiós is lettem. Próbáltam ügyelni arra is, hogy zeneileg és kulturálisan is sokat nyújtsak a diákoknak. Mindig odafigyeltem, hogy legyen valami izgalmas érdekes dolog abban, amit csinálok.
Most hol folytatott tanulmányaidat?
Érettségi után a Debreceni Egyetem – Bölcsészettudományi Kar, Történelem szakán kezdtem meg a tanulmányaimat. Egy másik szakterületet is választottam a történelem mellé, ez a pedagógia, mely inkább neveléselmélet. A tanszék ebben verhetetlen. Jelenleg egyetemista éveimet töltöm és Debrecenben élek, hétvégeken persze hazajövök. Konkrétan, hogy történészként dolgozzak? Azt nem tudom még, de nem áll távol tőlem.
Az előbb már említettük, hogy közel áll hozzád a zene és együttesekben is játszottál, játszol. Erről mesélj egy kicsit!
Az egész úgy kezdődött, hogy találtunk egy gitárt valakinél, csak egy-két húr volt rajta. Azt elkértem, próbáltam rajta játszani, de nem nagyon ment. Találkoztam zenész ismerősökkel, akik szívesen segítettek. Basszusgitározni szerettem volna, de sehol nem találtam egy kezdő basszus gitár szettet, ezért hirtelen felindulásból egy szólógitárt vettem. Ez volt 2007-ben, a mai napig ezen játszok. Mindig arra törekedtünk a haverokkal, barátokkal, hogy csináljunk egy zenekart, mert azt hittük, hogy az mennyire király. Több zenekart is összehoztunk. Volt, ami egy fellépést élt meg, volt, ami többet. 2010-ben hoztuk létre a Replace My Heart nevű bandát Karalyos Béla barátommal. Bár most úgy tűnik, hogy az utolsó koncertekre lehet számítani tőlünk az idén.
Bulikat is szerveztünk, többnyire a Parolában, de Debrecenben is szerveztem már koncertet. Jelenleg van egy projekt, igazából nem sokat tudok róla mondani, nem is igazán mondhatok. Annyi tuti, hogy sokkal lágyabb, befogadhatóbb zenét játszunk, mint a Replace My Heart.
Én személy szerint Magyarországon nem tervezek vele sokat, inkább külföldön. Ha a zenélésben van valami pozitívum az az, hogy bárhova lehet menni zenélni. Ha hívnak. Jó lenne játszani egy-két nagyobb európai városban, és ha annyit fizetnek érte, hogy oda eljussunk és még haza is, akkor már megérte. De igazából ez hiú ábránd. Aki zenéléssel akar foglalkozni, annak spórolni kell a zsebpénzével, szóval általában mínuszban jön ki az ember. A Replace My Heart jelenleg nem túl aktív, így most ezzel nem foglalkozok annyit, de azért lesznek még bulik.
A PÁRNÁról már több helyen lehet látni kiírást, eseményeket, melyet mi is , ez hogyan kezdődött?
Vissza kell menni a kezdetekhez. Koncertszervező voltam a Parolában akkoriban. Már sok bulit szerveztünk, de akartunk valami újat csinálni, amire „megmozdul a város”. Azon gondolkodtunk, hogy összehozunk egy kétnapos rendezvényt, ami igazából nem újdonság, hiszen a Parola adott otthont anno a BuRock Fesztnek is. Pénzünk nem igazán volt, de szponzoroktól összejött valamennyi, amiért mindig nagyon hálásak vagyunk. Ebből a kiadásokat és a jogdíjakat tudtuk fedezni.
Ekkor jutott eszünkbe az az ötlet, hogy baráti társaságunkból mindenki foglalkozik valami érdekessel: ír, zenél, gitározik, rappel. Arra gondoltunk, legyen ez a fesztivál különlegessége, hogy a saját haverjainkat hívjuk meg fellépni, és hogy eltöltünk együtt két napot. Az első PÁRNA napok a Parolában volt zárt helyen. Meglepődtünk, hogy milyen sokan voltak. Inspiráló volt azt látni, hogy sikerült elérni, amit akartunk. Biztosak voltunk a folytatásban. Tavaly, 2014-ben már a Civil Udvarban szerveztük meg a dolgot. Ehhez nagyon sok segítséget kaptunk pl.: Molnár Tamástól, aki anno az Összefogásnál volt, vagy Papp Zsoltitól, a Szélső Érték Kör Egyesületből, de lehetne még sorolni. Ezen már nevesebb fellépők is voltak pl.: Insane, Hírwevők. Debrecenből a Debreceni Egyetem Irodalmi Kör tagjai adtak egy slam poetry műsort, tehát eléggé sokszínű volt a felhozatal, de szerintem ezért vagyunk egy egyedülálló fesztivál, ha lehet így nevezni a bulit.
Milyen volt a rendezvény visszhangja?
Pozitív visszhangja volt a rendezvényünknek, de voltak hiányosságok, amit még pótolni kell. Jó volt látni, hogy a Civil Udvart is úgy-ahogy megtöltöttük. Igazából elértük, amit akartunk és ennyi a lényeg. Úgy érzem színvonalasra sikerült. Szeretnék egyszer egy igazi, sokszínű fesztivált szervezni Berettyóújfaluban, vagy akár a környéken, ahol a hozzánk hasonló 16-25 éves lányok, srácok, összegyűlnének, sátraznának, buliznának. Igazából már csak ennyi hiányzik a városunkból, legalábbis 21 éves szemmel.
2015. július 10-11-én lesz megrendezve az idei III. PÁRNA napok.
Őszinte leszek: nem akartam harmadikat. Úgy gondoltam, hogy adott keretek között úgy sem tudnék többet kihozni a dologból, mint tavaly. Vártam a jó ötletre, hogy mi az, ami még nem volt. Aztán nemrégiben Csirmaz Marci barátom megkérdezte, hogy támogatnám-e egy parolás sportnap létrejöttét. Mondtam, hogy persze, sima ügy, de akkor este legyen egy-két koncert, meg nevezzük PÁRNA3-nak. Igazából én meg a sport nem nagyon vagyunk jóban, szóval kihívás lesz most ez szervezés számomra, de imádom a kihívásokat. Lesz 3x3 kosárlabdaverseny, papírrepülő-verseny, szervezés alatt van az amerikai foci bemutató, karate bemutató, és a sörpong verseny. A különlegesség ennyi lesz, este szokásos koncert a pincében, minden más program a Civil Udvarban. Gondolom érződik, hogy nem a szokványos sportok lesznek a középpontban. Igazából ez az életfilozófiám is: szakíts a hagyományossal, vannak alternatívák, amik lehet nem rosszabbak csak azért, mert nem hagyományosak. Van most ez az új Hanoi album, amiről van egy kedvenc sorom: nálunk hagyomány megtörni a szokásokat. Zseniális!
A zenélés, rendezvényszervezés mellett mi a hobbid?
Igazából ez a hobbim. Szeretem ezt csinálni, ezt az ”undergroundságot”. Koncertekre járni, koncerteket szervezni, leülni, zenélni, ismerősökkel, barátokkal találkozni egy-egy koncerten. Volt ez a dolog is, de úgy érzem, hogy manapság már félkész szövegek is slamnek számítanak, ezért abbahagytam. Versenyen is ezért nem indultam: egy kis káromkodás, egy kis aktuálpolitika, meg egy kis Akkezdet Phiai idézet és kész is van a nyertes slam. Nekem az ilyen dolgok nem adják, de azért néha még látható vagyok szabadmikrofonos estéken. Néha úgy érzem, kellene valami rendes hobbi, de suli, zenekar, civil egyesületvezetés mellett eléggé háttérbe szorulna, mondjuk a bélyeggyűjtés.
Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre, a mostani -hoz sok sikert és jó szervezést kívánunk. Az eseményről természetesen mi is beszámolunk majd.
A videókat készítette: Kocsis Attila
