Máté evangéliumának idézett szakaszában szól hozzánk a Teremtő igéje, melyben valamennyien megnyugvást lelhetünk, és láthatjuk az egyetlen igaz út végét. És látta ezt a mai értelemben vett éttermek ősatyjának tekinthető Boulanger úr, aki 1765-ben kiírta ezt az igeszakaszt üzlete ajtajára. Mély hittel várva az üdvösséget, kortársai és maga e világi pályáját is igyekezett az isteni parancsot követve emberivé tenni.
Mi más juthatna eszünkbe akkor, mikor közösségünknek olyan tagját veszítettük el, aki ugyanezt a hitet és lelki többletet sugározta felénk nap mint nap. Csorba György elválaszthatatlan részévé vált városunknak, mindennapjainknak, ünnepi alkalmainknak, közösségi együttléteinknek. A Bedőn töltött évek után már családos emberként került Berettyóújfaluba, és épp egy negyedszázadot töltött közöttünk. Huszonöt esztendő isteni mércével mérhetetlenül kevés, de egy teljes élet részeként most látszik csak, mennyi minden belefér. Sokan csak úgy gondolnak rá, mint az egyik jól menő berettyóújfalui vállalkozóra, aki évekkel ezelőtt létrehozta a Móló Panziót, hogy a megnövekedő nemzetközi forgalomban utazóknak legyen hol megpihenniük. Aztán gyarapodott, fejlesztette saját ismereteit és persze üzletét is. Majd következett a korábban több néven is működő, de mindenkor jelentős belvárosi étterem feltámasztása. (Ki hinné, hogy a restaurant szó egyik alapjelentése a gyógyító, helyrehozó.) A Bella Costa név mögül gyorsan kivillant a mediterrán hangulat, de először belépve azonnal megkaptuk az otthon melegséggel teli nyugalmát is. Mindkét vendéglő hamarosan meghatározó közösségi hellyé is vált. A maguk állandósult vendégköre mellett azonban minden újonnan betérőt úgy fogadtak, mintha a saját otthonukba betérő, régen látott jó ismerős lenne.
A városba érkezőket, az önkormányzat, valamelyik intézményünk, civil közösségünk meghívottjait nyugodt szívvel bíztuk rá, hisz tudtuk, hogy nála azt fogják megkapni a jól hangzó bihari vendégszeretetből, ami jócskán túlmutat a szavakon. És így is lett. Berettyóújfalu, Bihar, Magyarország, a teljes Kárpát-haza, Európa és a nagyvilág. Mindenhol hamar otthonosan mozgott, és mindenhonnan hazahozott valamit. És ezt nem sajátította ki – bár meg is tehette volna –, hanem azonnal részesítette belőle az itthoniakat is. Így lett olasz testvérváros, így teljesedtek ki a bihari, margittai, nagyváradi, vagy éppen az erdélyi, felvidéki, szlovéniai, ausztriai kapcsolatok is. Itthon pedig minden olyat támogatott, ami egy emberi közösség számára fontos. Egészségügyet, gyermeknevelést, oktatást, kultúrát, szellemi és tárgyi örökséget, verseny- és tömegsportot. Életét a három klasszikus alapérték vezette: az Isten által kijelölt úton haladva, a hazát mindenek előtt szolgálva, de a család egységében élve.
Mindezt pedig nem hangosan, nem reflektorfénybe állva. Van egy mondás, mi szerint a legrosszabb kerék veri a legnagyobb zajt. Innen magunktól folytathatjuk, hogy mit ér egy csendes, stabil kerék. Biztos haladást, és biztos célba érést.
Felelősen gurul és biztos utat ad a rábízottaknak. Az pedig, hogy e mögött mennyi erőfeszítés és munka van, csak sejteni lehet, de megtudni talán sohasem. Mindössze 49 évesen, éppen a Megváltó születése napján tért vissza oda, ahonnan mindnyájunknak adatott. És hogy hányan is részesülhettünk az ő ismeretségének ajándékából, azt december 30-án, a bedői temetőben felállított ravatala előtt, hosszú sorokban várakozva láthattuk. És már hallottuk is az idézett igeszakasz folytatását:
„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeitekben. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű!”
Berettyóújfalu Város Önkormányzata
