Szörnyű tragédia tárult a szeme elé a kiérkező tűzoltóknak február 15-én. A 47-es főúton, a kora délelőtti órákban, Berettyóújfalu és Tépe között, két kamion és egy személygépkocsi ütközött össze - az autóban három berettyóújfalui orvos egy debreceni konferenciára tartott - de soha nem értek oda…
A baleset következtében a személygépkocsiban ketten életüket vesztették, az egyik kamion sofőrje pedig beszorult a roncsok közé. A helyszínen a berettyóújfalui, a hajdúszoboszlói, a debreceni tűzoltók, valamint a megyei műveleti szolgálat nagy erőkkel dolgozott, a teljes útzár több órán keresztül tartott.
Faragó-F. Attila tű. százados, az eset kárhely parancsnoka így emlékezett vissza a történtekre: „Nagyon nagy köd volt aznap reggel, és az ilyen reggelek soha nem jelentenek jót. Mikor megkaptuk a riasztást, hogy baleset van a 47-esen, nem csodálkoztam, sajnos az ilyen útviszonyok mindig munkát adnak nekünk. Óriási az átmenő nemzetközi forgalom itt, és rengeteg a kamion is.
Amikor a helyszínre érkeztek, a mentőszolgálat már ott volt. Az út közepén keresztben állt az egyik monstrum, az eleje az árokba csúszott, a hátuljába belerohant a mögötte haladó, ugyanazon céghez tartozó kamion. A személyautó lesodródva, az árokban állt meg. A mentős kollega gyors helyzetismertetést tartott, elmondta, hogy az autóban ketten sajnos menthetetlenek- életüket vesztették. A sofőr túlélte, őt már elszállították a kórházba. Az egyik gépóriás roncsai közé viszont beszorult a vezetője, úgyhogy minden másodperc számított. A román férfinak óriási fájdalmai voltak, megállás nélkül üvöltött.
„Két hidraulikus feszítővágó-berendezéssel, vágó és kombinált ollókkal kezdtünk neki a munkának. Mindkét oldali ajtót kifeszítettük, a baloldalon a fülke oldalát is ki kellett vágni. Bejutva a roncsba, láttuk, hogy a vezetőülés a sofőrrel együtt rácsúszott a kormányoszlopra, valamint a fülke eleje, műszerfala teljesen roncsolódott, és rágyűrődött szintén a kormányszerkezetre. Ezzel egy időben az volt a terv, hogy a fecskendő segítségével széthúzzuk a két „összeragadt” gépet, de nem jártunk sikerrel. Ezután az egyik, sorban álló kamion sofőrje felajánlotta a segítségét, de az ő járművével sem értünk el eredményt, mert a fékek az ütközés hatására befogtak. Úgyhogy tovább folytattuk a darabolást- közben láttuk, hogy a sofőr jobb lába teljesen rátekeredett a kormányoszlopra, a műszerfal és a felgyűrődött padlólemez pedig rá volt hajolva- és valószínűleg a bal lába is darabosra tört, mivel az is a kormányhoz volt szorulva, és a mentősök is ezt feltételezték. A férfi üvöltése borzasztó volt, a legkisebb érintés is óriási fájdalmat jelentett neki-ilyenkor az ember a teljesítőképessége maximumán dolgozik, annyira segíteni akar szerencsétlenen- meséli a szolgálatparancsnok. A mentősök infúziót kötöttek be neki és oxigént is kapott, hogy csökkentsék valamelyest a fájdalmait, de még is szörnyű állapotban volt.
Közben megérkezett Debrecenből a daru, ami jelentősen megkönnyítette a munkánkat. A csörlő segítségével már le tudtuk vontatni a hátsó kamiont, így már szemből is tudtuk az összeroncsolódott fülkét lánckészlet segítségével széthúzatni. Benn a fülkében feszítőhenger segítségével próbáltunk helyet csinálni a férfi lábának, de nehezítette a dolgunkat, hogy a műanyag alkatrészek nagyon rugalmasak, így amikor a feszítés megszűnt, visszaálltak az eredeti pozíciójukba. A hosszú percek óráknak tűntek, és még mindig nem láttuk a sofőr lábfejét. Falapok segítségével, a hengereket azoknak támasztva végeztünk felületnövelést, és váltva kívül belül feszítettük a karosszériát. Fogásról-fogásra, centimétereket haladva tudtunk annyi helyet csinálni hogy, előbb a jobb, majd a bal lábát is ki tudtuk szabadítani. Mindannyian megkönnyebbültünk, amikor átadhattuk a mentősöknek…
Ezután a személygépkocsi következett. Sajnos ott már életet menteni nem kellett. Az egyik fiatal orvos holttestét vágtuk ki a roncsból, halálos fejsérülését a ráhajló A oszlop okozhatta. A doktornő az ütközéskor kirepült az autóból, néhány méterrel arrébb feküdt a földön… Mivel én is berettyóújfalui vagyok, pár évvel ezelőtt egy utcában laktunk- mondja halkan a tűzoltószázados.
Az egész várost sokkolták a történtek, mindenki gyászol. Még hetekkel a baleset után is erről beszélnek mindenhol. Ezek a halálesetek mindig értelmetlenek, de így még inkább fáj a szívünk, hiszen pont olyan „jótét lelkek” távoztak közülünk, akik mások megsegítésére tették fel az életüket. Az utcában, ahol laknak, rengeteg mécses jelzi, hogy sokaknak hiányoznak….
Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság
