Mint arról már , a Bihari Természetbarát Egyesület hat tagja 2013. július 5-én útnak indult kerékpárral, hogy a közel 800 km-es túra után megérkezzenek a moldvai csángó magyarok szülőföldjére. A cél sikeresen megvalósult, a kis csapat július 14-én vonattal érkezett haza Berettyóújfaluba. A túra során megélt helyzetekről, élményekről Hegedűs Zoltánt, az egyesület elnökét kérdeztük.
Hegedűs Zoltán örömmel számolt be a sikeres túrával kapcsolatban lapunknak. 780 km távot tettek meg biciklivel, a fáradalmakat a várakozásokkal ellentétben mindenütt fedett helyen pihenhették ki, ugyanis nagy szeretettel fogadták őket mindenhol. Élményekben és meglepetésekben sem szűkölködött ez a tíz napos kirándulás, erre egyik példa, hogy az elindulás előtt Hegedűs Zoltán írt egy levelet a böződi unitárius lelkésznek, ha szállással kapcsolatban tudna segíteni, örülnének neki. Még a Böződújfalusi-víztározó partján megállva, találkoztak egy fiatal emberrel, aki érdeklődött, honnan jöttek, merre tartanak. Zoltán mondta, hogy Böződ a legközelebbi cél, az ottani lelkésznek írt emailre nem érkezett válasz, de bíznak abban, hogy lesz hol megszállniuk. Ekkor derült ki, hogy akivel a víztározónál találkoztak, nem más, mint maga a lelkész és boldogan fogadta a csapatot, szállást és várakozáson felüli ellátást biztosítva nekik.
Élesden is, de minden állomásnál ugyanez a nagy vendégszeretet fogadta a megfáradt turistákat, pl. Mezőzáhon egy külön házban aludhattak, valamint egy lakomával felérő vacsorára is meghívást kaptak, másnap pedig bőséges reggelizés után indulhattak útnak, köszönet ezért a tiszteletes úrnak és minden segítő embernek.
Sajnos egy negatív élményről is beszámolt Zoli, ugyanis út közben, egy szerpentines részen egyik társuk rosszul vette be a kanyart, a padkán elesett és eltört a kulcscsontja, így feladni kényszerült az utat. Szerencsére már jól van és ezúton is kívánunk neki további gyógyulást, jó egészséget.
Hegedűs Zoltán azt is elmondta, hogy lehetőségeikhez képest ők is megpróbálták viszonozni mindenhol a szíves látást. Vittek magukkal pálinkát, Berettyóújfaluról, Hajdú-Bihar megyéről, Komádiról képeslapokat, kártyanaptárokat, információs kiadványokat, de kisebb pénzadományokkal is segítették az arra rászorulókat.
Korábbi túrák során előfordult, hogy 150-160 km-t is megtettek egy nap alatt, de a mostaninál a tudatos tervezésnek (átlag 80-90 km naponta) és az elengedhetetlen felkészítő edzéseknek hála fizikailag is jól bírta a csapat a túrát. Így lehetőség volt arra is, hogy út közben megálljanak, helyi látnivalókat megnézzenek. Például Nagygalambfalván, Kányádi György lelkész egy igazi kis időutazásra hívta őket, történelmi bemutatót tartott a helyi templommal és a településsel kapcsolatban. Egy-egy kisebb záport leszámítva az időjárás is kedvező volt az út során.
Minden embernek eltérő a teljesítőképessége, ezért fontos kiemelni, hogy a Bihari Természetbarát Egyesület fontosnak tartja, hogy egy túra során ehhez igazodjanak és egymást segítve, megvárva tegyék meg a kijelölt útvonalat. Az összetartást még jobban segítve, Hegedűs Zoltán több csapatépítő játékkal erősítette a tagok közötti összhangot. Ilyen volt például az angyalkázás. Ennek az a lényege, hogy első este mindenki kihúzott egy nevet, őt a túrán folyamatosan segítenie kellett, úgy, hogy a másik erről nem tud. Végül a vonaton számoltak be egymásnak a csapat tagjai, ki kinek a segítője volt a túra során.
Érdekes emberekkel és szituációkkal is találkoztak az út során. Ilyen volt Kolozsvár után egy „gettó”, ahol 2 km-en keresztül fa kajibákban éltek és ahogy észrevették a bicikliseket, egyre többen jöttek ki házaikból. Hegedűs Zoliék azt vették észre, hogy először egyikőjük sisakján koppant egy kő, majd egy üres tejfölös pikli repül feléjük. Egyik társuk járt a legrosszabbul, ugyanis egy gyerek le is köpte. Tehát ilyen kellemesnek nem mondható élményekkel is gazdagodhattak, persze egymás közt ezt is viccesen kezelték, sok nevetésre adott okot.
A végső cél az volt, hogy elérjenek a csak magyarok által lakott csángói faluig, Pusztináig, ahol épp egy népzenei tábornak volt az utolsó előtti napja. Zolinak ez külön öröm volt, ugyanis moldvai furulyán játszik és néptánccal is foglalkozik. A két nagy moldvai furulyás (Hodorog András és Legedi László István) közül, Legedi László István is részt vett a rendezvényen, akiktől a helyszínen lehetett további ismereteket elsajátítani a hangszerrel kapcsolatban, de Kobzos Kis Tamás is ott volt a táborban. A moldvai magyar dialektus megismerése is különleges élményt adott mindannyijuknak.
Kérdésünkre Hegedűs Zoltán elmondta, hogy a tíz nap fejenként összesen kb. 25 ezer forintba került, vonatköltséggel együtt és jövőre már tervezik a következő nagy túrájukat, jelenlegi elgondolás szerint Kárpátalja a cél, ugyanis még egyikőjük sem járt ott. Az idei az eddigi legszervezettebb biciklitúra volt, így a következő évben a spontaneitásra nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni, hogy ne legyen ennyire kiszámítható, mert a váratlan helyzetek is szép dolgokat tudnak hozni.
A Bihari Természetbarát Egyesület és hamarosan még több kép és videó is megtekinthető lesz a túráról.
