A Magyar Országgyűlés 5/2014(2.07.) OGY.sz határozatával február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésnek évfordulóját, a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.
Kossuth Zsuzsanna hősies, önfeláldozó, emberséges cselekedete volt az alapköve a hazai ápolás fejlődésének, mely négy évvel megelőzte Florence Nightingale tevékenységét. Kossuth Lajos Országos Főápolói Hivatalt hozott létre és 1849. április 16-án felkérte legkisebb húgát, Zsuzsannát hogy vegye át a tábori kórházak ápolás felügyeletét:
„Téged kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”
Flór Ferenc az egészségügyi osztály vezetője együttműködéséről biztosította az országos főápolónőt, mert látta a közös célokért tett törekvéseit. Kossuth Zsuzsanna töretlenül, de már betegen, nagy akaraterővel, a sebesültek iránti őszinte együttérzéssel járta az országot. Minden kórházat felkeresett, több mint 72 tábori kórház felállításához nyújtott segítséget.
Kossuth Zsuzsanna – Magyarország első főápolója
Irányításával pontosan meghatározták a szükséges kórházi felszereléseket, biztosították a gyógyszer és kötszer ellátást, általános érvényű rendszabályokat fogalmaztak meg és betanították az önkénteseket. Kossuth Zsuzsanna olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely a ma és a jövő ápolója számára egyaránt példaértékű. Tárgyi tudása, intelligenciája, kiváló szervező készsége, humánus cselekedete mindenki számára mintaként szolgálhat. Erős intuíciója biztos tudáson és személyes tapasztalatán alapult. Jó kapcsolatteremtő képessége, mások megértése, szakszerű és következetes döntéshozatala bizonyította alkalmasságát az ápolói pályára. Igaz Kossuth Zsuzsanna nem volt szakképzett ápoló, hanem országos jogkörrel felruházott személy, aki a háborús viszonyok alatt teljes odaadással szolgálta a sebesülteket. Kossuth Zsuzsanna végsőkig kitartott a kórházak működése mellett, de a szabadságharc leverése után számára a sötét börtönévek, a súlyos szenvedések következtek. Magánéleti tragédiája is csak súlyosbította betegségét. Kiutasítása a „szeretett hazából” döbbenetes hír volt számára, hisz szülőföldjét mindennél jobban szerette. Kossuth Zsuzsanna 37 évesen New York-ban halt meg, ma is idegen földben nyugszik.
A Magyar Ápolási Egyesület kezdeményezésére február 19-e 2014 óta hivatalosan is a Magyar Ápolók Napja!
Fotó: Wikipédia
Aranyosi Ervin: Ápolók napjára
Idén is megünnepeljük az Ápolók napját,
s előttük a többi ember emeli kalapját!
Ápolónak lenni talán a legszebb hivatás,
embert próbáló munkával élő remény-adás.
Minden betegnek szüksége van együttérzésre,
bátorításra, tudásra, tettre, emberségre.
Szakmai felkészültségük segíti az orvost,
nélkülük az egészségügy nem lenne sehol most!
Nehéz munka, lelki terhek vállaikat nyomják,
zokszavukat, panaszukat mégis visszafojtják,
s teszik dolguk tiszta szívvel, élő emberséggel,
dacolva sok nehézséggel, súlyos betegséggel!
Akik ezt a foglalkozást választják maguknak,
ezt találják a megváltó, mást emelő útnak,
Rózsaszín köd csalogatja a pályára őket,
kitartással, a szemünkben igen nagyra nőnek.
A járványban ők cipelik a legnagyobb terhet,
legyen a beteg nyugdíjas, vagy csak apró gyermek.
A reményt a gyógyulásban ők adhatják vissza,
mind hálára érdemesek, mert a szívük tiszta!
Mintha saját szüleiket, ápolnák, bíztatnák,
mintha kedves mosolyukat gyermeküknek adnák.
Most hozzájuk és ő értük szóljon hát a hála,
bárcsak az ők összes álmuk mind valóra válna!
Ott vannak az első percnél, hol indul az élet,
s megérint, ha valakié náluk ér pont véget.
Diadal az életmentés, s akadnak kudarcok,
testközelből megélt kínok, hétköznapi harcok.
Megérinthet egy életet, bizakodó szívet,
s néha visszatükröződik pár hálás tekintet.
Ápolókat ünnepeljük a Szent György kórházban,
most ő-értük izzik lelkünk az ünnepi lázban.
