2021. november 4-én fáklyás felvonulással tisztelegtünk az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira. A felvonulás után a népligeti életfáknál Kocsis Csaba, az általa összeállított beszéddel emlékezett vissza a 65 évvel ezelőtti eseményekre.
„Hozz egy szál virágot, engesztelő virágszálat...”, így énekelt Dinnyés József ünnepi alkalmakkor, és ez a jelképe a mai megemlékezésnek is. November 4-e az 1956-os forradalom leverésének emléknapja. Ezt összekapcsoltuk most egy olyan megemlékezéssel, amelynek van egy olyan különleges szereplője, aki valamikor Berettyóújfaluban dolgozott. A Múlt-Kor történelmi magazin szerint „1956. december 4-én játszódott le az elnyomás időszakának egyik legmegrendítőbb eseménye, és egyben a forradalom egyetlen kollektív női akciója, amikor nők vonultak némán, kezükben egy szál virággal a Hősök terére, majd onnan a tömeg egy része az Amerikai követség elé. A nőtüntetés nem aggódó anyák spontán mozgalmából született, férfiak hívták életre, és szervezték meg. December 1-jén határozta el Abod László, Gáli József és Obersovszky Gyula (a Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is illegális nyomdát üzemeltető értelmiségi csoport), hogy a szovjet megszállás egyhónapos évfordulójára az elesettek emlékére nőtüntetést szerveznek. Később hasonló tüntetésre került sor december 6-án Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben.”
Az Életünk motorja, főszerkesztője Obersovszky Gyula költő, író, újságíró. 1956. okt. 24-én ő indította el az Igazság című lapot, a forradalom bukása után pedig az Élünk című szamizdat kiadványt. A rendszerváltás után újraindította lapjait. Haláláig szerkesztette egyszemélyes folyóiratát Vagyunk címmel. Obersovszky pályakezdése Berettyóújfaluhoz kötődik! Bakó Endrének azt nyilatkozta 1997. júliusában: „A lényege végül a dolgoknak az, hogy nem kaptam diplomát, mert olyan idők jöttek, és így kerültem le ide kárpótlásul, pontosabban ide küldettem le, és átvettem az akkori Bihar megye népművelésének a vezetését Berettyóújfaluban. Én voltam az ország legifjabb népművelési vezetője. Ez kevéssel azelőtt történt, hogy egyesítették a megyéket és lett belőlük Hajdú-Bihar megye.” Taar Ferenc író elmondása szerint: „Egy ideig kijárt Csák Gyulával együtt a Bihar Népéhez(Néplaphoz?) Berettyóújfaluba. Mert a lap akkor már fiókújságja volt a Néplapnak. Az öreg Grandpierre szerkesztette.”
„1956-ban a nőtüntetést az Élünk című illegális újságjukban hirdették, illetve stencilen sokszorosították a felhívó röpcédulákat. A nőket délelőttre hívták a Hősök terére, s megkérték őket, hogy mindenki hozzon egy szál virágot, s meneteljen némán. A felvonulókhoz véletlenül csatlakozott Székely Dezsőné, Sebestyén Mária ("Hosszú Mari") vált a legismertebbé a nőtüntetők közül. Az indiai különmegbízottért, K. P. Menonért is ő ment el a margitszigeti Nagyszállóba, aki így szemtanúja lehetett a megrázó érzelmi hatású néma tüntetésnek, és aki erről kormányának és a nemzetközi közvéleménynek is beszámolt.” Az idén, Berettyóújfaluban az októberi ünnepi műsor Obersovszky Gyula versével zárult, első versszaka ide illik:
„Én meghalok, de mégis élünk
fáklyaként az éjszakában égünk
Hitemet a föld sava se marja
hitemet a sarjadó fű vallja...”
(Összeállította: Kocsis Csaba)
