A gyermekvárás időszaka a felhőtlen boldogság kilenc hónapja, mialatt a magzat szépen fejlődik az anyaméhben, a család pedig némi természetes szorongással kísért izgalommal és várakozással készül a baba fogadására. Legalábbis a romantikus lányregényekben. A valóság azonban ennél időnként sokkal ridegebb, hiszen számtalan olyan baj fenyegethet, mely akár az anya, akár a még meg sem született gyermek egészségét, sőt életét veszélyezteti. Vagy sokszor mindkettőjükét. A Preeklampszia Világnapja a legjobb alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet: nem vagyunk tehetetlenek a fatális eseményekkel szemben, hiszen a korai jelek felismerésével e veszélyes kórállapot idejekorán kezelhető, ami akár két életet is megmenthet egyszerre.
A 23 éves Sasha beperelte azt az orvost, aki nem ismerte fel, hogy tünetei egy súlyos szülészeti szövődmény jelei, a tévedés pedig az anyukája hasában növekvő baba életébe került.
A pár örömmel készült első gyermeke érkezésére, akiről hamarosan az is kiderült, hogy kislányuk lesz.
„Madarat lehetett velem fogatni, amikor többéves próbálkozás után kiderült, hogy végre várandós vagyok. A terhességem alatt minden rendben ment, és csak arra összpontosítottam, hogy élvezzem ezeket a hónapokat. Azonban a 25. héten azt vettem észre, hogy nem igazán érzem jól magam, állandó fejfájás gyötört, és a lábain is megdagadtak. A bába, aki ellenőrizte a terhességemet, eleinte kicsit aggódott, de a negatív vizsgálati leletek láttán megnyugodott, és én is visszatértem a megszokott életemhez és munkámhoz.”
Teltek a hetek, és a tünetek nemhogy enyhültek volna, hanem még súlyosbodtak és újabbakkal is bővültek. Sasha ezért felkereste a háziorvosát, ahol elpanaszolta, hogy lábai már annyira megdagadtak, hogy járni is alig tud, és a fejfájás akkorra már állandó társa lett. Az orvos azonban egy pár kompressziós harisnyával és némi fájdalomcsillapítóval ellátva hazaküldte azzal, hogy nincs komolyabb baj, amit tapasztal, az csak a terhesség szokásos velejárója. Így aztán hosszú hetek teltek el, mikor is a 34. héten a terhesgondozást végző bábát először az sokkolta, amikor észlelte Sasha állapotát, másodszor pedig az, hogy nem találta a magzat szívhangját, a baba méhen belül meghalt.
A későbbi vizsgálatok kiderítették – sajnos, már csak későn –, hogy az vezetett a tragikus végkifejlethez, hogy a kismama állapotát először észlelő orvos nem végezte el a szükséges vizsgálatokat még egy vérnyomásmérés erejéig sem, ezért nem derült fény arra, hogy a tünetek hátterében preeklampszia áll.
Pedig korai felismeréssel a tünetek enyhíthetők, a végzetes következmények elháríthatók. Sőt ma már lehetőség van a veszély mérséklésére is azoknál az édesanyáknál, akiknél preeklampsziára hajlamosító kockázati tényezők álltak fenn (például korábbi várandósságukban vagy a család más nőtagjánál már fordult elő hasonló).
Sasha azóta annak ellenére élete legszörnyűbb napjaként emlékszik arra az áprilisi délelőttre, hogy nem sokkal később ismét várandós lett és első kislánya halála után egy évvel egészséges kislánynak adott életet. Azt mondja, hogy a kártérítési kereset benyújtásakor nem a bosszú hajtotta, még csak nem is az elszenvedett traumák nyomán kialakult poszttraumás stresszbetegségéért, szorongásáért és depressziójáért akart elégtételt venni, hanem azt szeretné, ha ezután egyetlen szülőnek se kelljen átélnie azt, amin ők keresztülmentek. Mindezt pusztán azért, mert sokszor az egészségügyben dolgozók sincsenek tisztában a preeklampszia korai jeleivel.
De mi is az a preeklampszia?
A preeklampszia egy súlyos terhességi szövődmény, melyben a kórosan megemelkedő vérnyomás és más rendellenességek komolyan veszélyeztetik az anya és a magzat egészségét, sőt életét, ha az állapot nem kerül felismerésre, ezért elmarad a szükséges kezelés.
Hamis biztonságérzetbe ringatja magát az, aki azt gondolja, hogy egy ritka kórállapotról van szó, ami nála vagy szeretteinél jó eséllyel úgysem fordul elő, hiszen a statisztikák szerint a preeklampszia minden 20 várandós közül 1-et érint, ami magasnak mondható arány. És az is hamis biztonságérzetben él, aki azt hiszi, hogy csak hipertóniás anyákat fenyeget a preeklampszia, hiszen az esetek túlnyomó többsége olyan nőket érint, akiknek korábban soha nem voltak vérnyomásproblémáik.
Az első jelek általában a terhesség 20. hete után jelentkeznek, tipikusan nem hirtelen kezdettel, hanem először enyhe formában, majd ezt követően alattomosan, ámde folyamatosan súlyosbodva. Első jele lehet a preeklampsziának a 140/90 Hgmm-t meghaladó vérnyomás, különösen akkor, ha egymás utáni két alkalommal következetesen magasabb értékeket mutat a vérnyomásmérő kijelzője.
A preeklampszia egyéb tünetei:
- heves fejfájás
- látásproblémák (a látás elhomályosulása, átmeneti látásvesztés vagy fényérzékenység)
- felhasi fájdalom (leggyakrabban a jobb bordaív alatt)
- émelygés, hányás
- csökkent vizeletürítés, laboratóriumi vizsgálattal fehérje megjelenése a vizeletben (proteinuria, fehérjevizelés)
- légszomj, fulladásérzés (ami azt jelzi, hogy folyadék halmozódott fel a tüdő szöveteiben)
A preeklampszia pontos oka egyelőre nem ismert, de több elmélet is született kialakulási mechanizmusára vonatkozóan. Az egyik ilyen teória szerint a kóros események láncolata a méhlepényig vezethető vissza: a placenta erei kórosan beszűkülnek és nem reagálnak a hormonhatásokra, melynek nyomán súlyos zavart szenved a placenta és ezen keresztül a magzat vérellátása. Ezen túlmenően szerepet tulajdonítanak létrejöttében többek között örökletes és immunológiai faktoroknak is.
Bizonyos tényezők fennállása esetén nagyobb eséllyel kell számítani preeklampszia előfordulására. Ezek közül néhány (a teljesség igénye nélkül):
- első várandósság
- idős (40 év feletti) anyai életkor
- túlsúly és elhízás
- ikerterhesség
- korábbi meddőségi kezelések (IVF, „lombikkezelés”)
Preeklampszia fennállásakor súlyos zavart szenved a magzati fejlődés, melynek következtében koraszülés, méhen belüli elhalás vagy halvaszülés következhet be. De előfordulhat fatális vérzést okozó korai lepényleválás is.
A preeklampszia az anya szempontjából sem veszélytelen, rövid és hosszú távon sem, elsősorban egy vagy több szervet érintő funkciókárosodás, súlyosabb esetben szervi elégtelenség miatt: kimutatták például, hogy preeklampsziát követően csaknem ötszörös a kockázata arra, hogy élete folyamán később valamikor veseelégtelenség alakuljon ki nála.
A preeklampszia hatásos kezelése szempontjából alapvető jelentőségű a korai felismerés. A kezelés a vérnyomás csökkentésén és a veseműködés támogatásán túl a tünetek enyhítését célzó terápiát is magában foglal. Amennyiben a terhesség már annyira előrehaladott, hogy életképes baba születése várható, császármetszéssel segítik világra a magzatot.
Bár az újabb ajánlások szerint aszpirin adásával és kalciumpótlással kell törekedni a kockázat csökkentésére a preeklampszia szempontjából fokozottan veszélyeztetett várandósságokban, a legjobb megelőzést mégis az jelenti, ha már az első jelek is felismerésre kerülnek, így az orvos dönthet arról, mi a mama és a baba szempontjából is legbiztonságosabb kezelés.
Hogy kevesebb mama és baba haljon meg vagy szenvedjen súlyos károsodást olyan okból, ami jelentős részben elkerülhető lenne.
Tudj meg mindent a preeklampsziáról és a szűrési lehetőségekről >>
Szerkesztette: Intima.hu
Írta: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus főorvos, egészségügyi szakújságíró
Források:
Daily Mail 2019. október 31.: https://www.dailymail.co.uk/news/article-7634897/Mother-23-suffering-pre-eclampsia-sent-home-baby-girl-stillborn.html
Mayo Clinic: https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/preeclampsia/symptoms-causes/syc-20355745
Patient.info: https://patient.info/pregnancy/pregnancy-complications/pre-eclampsia-eclampsia-and-hellp-syndrome
Kép forrása: Canva (ingyenesen felhasználható)
