A császármetszésről legutóbb azzal összefüggésben írtam, hogy bár sokak szerint a császármetszés „csak” császármetszés, nem szülés, az önző és/vagy lusta anyák hóbortja. Pedig a császármetszés is szülés, hiszen szülés minden folyamat, melynek végén újszülött jön a világra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lenne jó, ha a jelenleginél kevesebb várandósság végződne császármetszéssel és több hüvelyi szüléssel.
Négyszer annyian szülnek ma császármetszéssel Magyarországon, mint ami egészségileg indokolt lenne, és ennek mértéke folyamatosan emelkedik. Míg 1990-ben 10 százalék, a 2000-es évek elején 20 százalék, 2015-re már 39 százalék volt a császármetszés gyakorisága. Budapesten belül ez az arány még magasabb, közel 50 százalék. Ezzel Magyarország messze a világátlag felett van.
A jelenség mögött számos ok áll, melyek között az élen a magyarországi kórházi ellátás túlmedikalizálódása szerepel. Az egyik beavatkozás (például a legtöbb kórházban rutinszerűen adagolt – szülésindításra és gyorsításra használt – szintetikus oxitocin) növeli a további beavatkozások kockázatát, ami kikövezheti az utat egészen a császármetszésig.
A cikk folytatása itt olvasható! >>
Írta: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus, egyészségügyi-újságíró
Forrás: Intima.hu
