A mi kultúránkban a szülés fogalmához nagyon szorosan hozzákapcsolódott a fájdalom. Természetes velejárójának tekintik a férfiak és a nők, az orvosok és a várandósok egyaránt. Ha valaki mégis fájdalommentes szülést él át, azt a véletlennek vagy a szerencsének tulajdonítják, mindenesetre semmiképpen sem egy átlagos szülésélménynek tekintik.
Hogy a címre választ adjak, igen, lehetséges fájdalom nélkül szülni. Ez a saját tapasztalatom is, hiszen a második és a harmadik babámat én is fájdalom nélkül szültem meg.
A szülésfelkészítések során az egyik leggyakoribb kérdés, amit kapok, az az, hogy: "De ugye nem fog annyira fájni?" Mintha a nők ösztönösen éreznék, tudattalanul is tudnák, hogy a szülésnek - a kultúránk üzenetei ellenére - mégsem kellene olyan fájdalmasnak lennie, mint amilyen élményekről hallani. Erre a kérdésre viszont már nem olyan egyértelmű a válasz. A szülés, különösen a kórházi szülés, sajnos nagyon, sőt nagyon-nagyon fájhat.
Nos, akkor hogy is van ez? Létezik fájdalommentes szülés, ennek ellenére mégis van esély rá, hogy elképzelhetetlen mértékben fájjon? Sajnos ez így van. Hogy megérthessük, miért is ilyen tág a szüléssel kapcsolatos fájdalommegélés dimenziója, nézzük át a szülési folyamatot, és az arra ható tényezőket.
A természetes szülés fiziológiája — avagy a tágulás és a szülés nem más, mint izommunka és izommunka
A méh egy csodálatos szerv, ami nagyrészt izomból áll. A vajúdás során a méh teljes felszínét alkotó hosszanti izmok - először csak gyengéden, majd egyre és egyre intenzívebben - felfelé húzzák a lenti körkörös izmokat, vagyis a méhszájat. Ennek a felfelé húzó izomerőnek a hatására a méhszáj szép lassan felhúzódik, elvékonyodik és kinyílik a baba feje körül. Ha a méhszáj teljesen kitágult, a méh erőteljes izommunka révén kitolja a magzatot a szülőcsatornán át, és megszületik a kisbaba. Mint látjuk tehát, a szülés folyamata a méhizmok munkájának az eredménye. A hosszanti méhizmok aktívan és intenzíven húzódnak felfelé, a körkörös izmok pedig a rugalmasságuknak köszönhetően nagymértékben kitágulnak, kinyúlnak, hogy utat adjanak a babának.
Mindennek megfelelően az ehhez kapcsolódó alapvető testérzeteket is pusztán az izomműködés érzetei alkotják, vagyis a hosszanti izmok összehúzódása és a körkörös izmok kinyúlása.
A természet nem bízta a véletlenre, hogy ezt a fajta nagyon intenzív izommunkát a szülő nők segítség nélkül éljék át. Biztos, ami biztos, megtámogatta őket néhány dologgal, hogy a szülés folyamata minél könnyebben végbemenjen. Először is a szüléshez szükséges oxitocin nevű hormon, amit szeretethormonnak is hívnak, a vajúdás és a szülés során végig nagymértékben termelődik a szervezetben, hogy a méhizmok működését stimulálja. Ezzel párhuzamosan a természet gondoskodott arról, hogy a vajúdó nők testében az oxitocin hormon mennyiségéhez igazodva folyamatosan termelődjenek saját fájdalomcsillapító és örömhormonok is, amelyek az esetleges kellemetlen testérzeteket csökkentik, megszüntetik. Tehát a természetes szülés során a test saját fájdalomcsillapító hormonjai és az örömhormonok biztosítják a fájdalom alacsony mértékét.
A teljes cikk itt olvasható >>
Írta: Baranyi Linda, pszichológus, szülésfelkészítő, relaxációvezető
