A várandósság a legtöbb nő életében egy csodálatos, várakozásokkal teli időszak, mely természetesen nem mentes a kisebb-nagyobb aggodalmaktól sem. Meg tudom-e szülni? Egészséges lesz-e? De egyáltalán nem számít extrém ritkaságnak az az eset, amikor éppen a terhesség alatt derül fény valamilyen betegségre, például a mellrákra.
Bár a várandósság nem zárja ki a mellrák lehetőségét, és nem kivételesen ritka, hogy éppen egy várandóst diagnosztizálnak mellrákkal, de azért szerencsére gyakorinak sem mondható. A brit rákstatisztikák (National Cancer Registration and Analysis Service) adatai szerint például minden 1000 terhesség közül egyben fordul elő, hogy éppen a várandósság ideje alatt derül fény a mellrákra. Bár viszonylag ritkák az ilyen esetek, ám a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az esetszám folyamatosan emelkedik – ezt részben azzal is magyarázzák, hogy manapság a nők idősebb életkorban vállalnak gyermeket. Egy másik vizsgálat szerint, melyet az Annals of Internal Medicine című lapban hoztak nyilvánosságra, a szülés utáni egy évben a mellrák előfordulásának kockázata emelkedik, majd a még nem szült nőknél észlelhető szint alá csökken.
„A terhességi emlőrák egy nagyon speciális helyzetet jelent, több szempontból is. Az emlőrák az esetek egy részében ilyenkor genetikai hátterű, sokszor családi halmozódás is felderíthető, máskor azonban semmilyen nyilvánvaló ok-okozati összefüggés nem fedezhető fel az emlőrákkal, egyszerűen arról van szó, hogy a betegség kialakulása időben egybeesik a nők gyermekvállalás szempontjából legaktívabb életszakaszával. Hiszen ma már egyre inkább a harmincas évek felé tolódik el az első terhesség időszaka, és ebben az életkorban már az emlőrák is gyakoribb, mint 20 és 30 éves kor között” – mondta dr. Szentmártoni Gyöngyvér onkológus szakorvos az Intimának.
Nők vallomásai, akiknél a várandósság alatt derült ki, hogy mellrákjuk van
Laura: „Szabad sírni, kiabálni – de nevetni is.”
Laura várandósságának 20. hetében járt, amikor az egyik reggel egy csomót vett észre a mellében. Akkor 35 éves volt. „Öltözködés közben egy apró, kemény csomó tévedt az ujjaim alá a jobb mellemben, éppen a mellbimbóm alatt. Egy órával később már a kórházi váróteremben ültem vizsgálatra várva. Éppen azon gondolkodtam, milyen nevet adjunk a babának. Aztán eszembe jutott a csomó, és egészen magától értetődően jött a gondolat, hogy ez akár rák is lehet „– emlékszik vissza most, három évvel később. Az is eszébe jutott, hogy talán meg kell szakítani a terhességét, de erre végül szerencsére nem került sor, a 35. héten az orvosok megindították a szülést, és egészséges kislány jött a világra.
„Azoknak, akiket éppen most diagnosztizáltak mellrákkal, azt üzenem, hogy sok minden áll előttük, aminek csak nagyon kicsi része az, ami jó. Sírjatok és kiabáljatok, ha azt érzitek, hogy erre van szükségetek. Ne szégyelljétek, ha vannak olyan napok, amikor csak feküdni és jajgatni van kedvetek. De mindig van segítség, ezeket két kézzel ragadjátok meg. Sokat segíthet, ha megpróbáljátok valahogyan kifejezni érzéseiteket, például valamilyen művészeti ág segítségével. Ha az emberek azt kérdezik, segíthetnek-e valamiben, fogadjátok el a segítséget és mondhatok egy konkrét dolgot a segítőkész ismerősnek, amivel valóban könnyebbé teheti az életeteket. Mondjátok például azt, hogy igen, holnap jól esne egy finom tészta, ha teheti, készítse el nektek. Tudom, hogy nem mindig megy, de próbáljatok nevetni, például a kemoterápiás nővérekkel, akik hihetetlenül jó emberek. Vagy a barátaitokkal, akik ajándékkal lepnek meg, például egy tálca finom süteménnyel” – ad tanácsokat sorstársainak Laura.
A teljes cikk az Anyavilag.reblog.hu-n olvasható.
Forrás: Anyavilág.reblog.hu
Írta: dr. Simonfalvi Ildikó radiológus főorvos, egészségügyi újságíró
