Az első munkahelyre úgy lépsz be, hogy tele vagy tervekkel, elvárásokkal és félig-meddig már elképzelt forgatókönyvvel. Azt gondolod, ha eddig jól teljesítettél az iskolában, megcsináltad a szakmai gyakorlatot, netán volt néhány diákmunka a hátad mögött, akkor semmi sem érhet váratlanul. A valóság azonban gyakran mást mutat: az első „rendes” állás nemcsak a szakmai tapasztalatokról, hanem saját magad újrafelfedezéséről is szól. Íme öt olyan dolog, amit jó lett volna tudni előre – de valahogy senki nem mondta el.
1. Nem a végzettséged határozza meg, hogyan bánnak veled
Megszerezted a diplomádat, jó jegyeket hoztál, mindenki büszke rád – aztán az első munkahelyeden hirtelen úgy érzed, megint a nulláról kell kezdened. Senki sem kérdezi, milyen volt a szakdolgozatod, sőt az sem érdekli különösebben a kollégákat, melyik egyetemről jöttél. Az számít, hogyan illeszkedsz be, milyen gyorsan tanulsz, és hogyan reagálsz a hibákra. Eleinte lehet, hogy csak kisebb feladatokat kapsz, és néha úgy érzed, alulértékelnek, de ez természetes. Idővel kialakul a helyed a csapatban – csak ne várj azonnali elismerést.
2. A munkaköri leírás csak irányadó
Amikor felvettek, egy sor izgalmas feladatról beszéltek: felelősségteljes projektek, kreatív munkavégzés, fejlődési lehetőség. Aztán jön az első hónap, és azt veszed észre, hogy túlnyomórészt adatokat viszel be, vagy épp mások e-mailjeit másolod sablonválaszokkal. Ez nem azt jelenti, hogy rossz helyre kerültél – inkább csak azt, hogy a munka eleinte másfajta kihívásokat tartogat. A munkahelyek gyakran túl szépnek festik le a pozíciókat, de az első időszakban egyébként is főként tanulási és beilleszkedési fázis zajlik. Később, ha jól teljesítesz, jönnek az igazán neked való feladatok is.
3. A kapcsolatok legalább annyira fontosak, mint a tudásod
Egyetemen vagy diákmunka közben talán még úgy gondoltad, hogy csak az számít, ki mit tud. Az első munkahelyen viszont gyorsan kiderül, hogy a kapcsolatok is komoly szerepet játszanak. Nem feltétlenül protekcióról van szó, hanem arról, mennyire tudsz jól kommunikálni, hogyan építesz bizalmat a kollégáiddal, és hogyan viselkedsz a közös ebédnél vagy egy céges rendezvényen. Az is számít, mennyire vagy nyitott, tudsz-e kérdezni, segítséget kérni, és részt venni a csapat életében. Ez nem a megjátszásról szól, hanem arról, hogy a jó munkakapcsolatok mindenkit jobb teljesítményre ösztönöznek.
4. Nem kapsz automatikusan visszajelzést – és ha kapsz, lehet, hogy nem őszinte
A tanulmányaid alatt megszoktad, hogy szinte mindenre kaptál értékelést – jegyet, visszajelzést, akár egy pillantást a tanárodtól, hogy tudtad, merre állsz. A munkahelyen viszont sokszor senki nem mondja el, hogyan csináltad. Ha jól dolgozol, az természetesnek veszik. Ha hibázol, előfordul, hogy szó nélkül kijavítják. Ez bizonytalanná tehet, főleg az elején. De ne félj kérdezni! Kérj időnként visszajelzést a felettesedtől – nem tolakodás, hanem érett és felelős hozzáállás. Később majd te is értékelni fogod, ha valaki ugyanezt kéri tőled.
5. A kiégés már az első évben is utolérhet
Talán azt gondoltad, hogy a kiégés valami olyasmi, ami évek alatt jön el, ha valaki belefárad egy unalmas irodai munkába. A valóság viszont az, hogy már az első hónapokban is megjelenhet a túlhajszoltság érzése. Az új környezet, az állandó megfelelési kényszer, a kevés pihenőidő és a „nem akarok hibázni” görcse kimerítő lehet. Észre sem veszed, és máris este nyolckor ülsz a gép előtt, pedig senki sem kérte. Az egyensúly megtartása kulcsfontosságú. A munkád fontos, de nem minden. Ha hosszú távon is jól akarsz teljesíteni, figyelj oda magadra: mozogj, aludj eleget, tarts kapcsolatot a barátaiddal, és tanuld meg időben letenni a munkát.
