A pajzsmirigy szervezetünk fontos része, s mint azt a „név kötelez” alapon alakjáról kapott neve is mutatja egyfajta védőfunkciót lát el: nem más, mint hormonháztartásunk másodfokú őre. Tengelics Helga pszichológus cikke a pajzsmirigy alulműködés lelki hátteréről.
Testünk nyelve általánosságban a betegség, s attól még hogy elsőre közhelynek tűnik, ez bizony így van. De talán nem csak a már kialakult betegség, hanem a különféle, apróbb tünetek, jelek is lehetnek testünk kommunikációjának részei. Nem kell megvárnunk, hogy a betegség teljesen levegyen minket a lábunkról, elég, ha valami nem, vagy nem kellő mértékben működik a szervezetünkben.
A pajzsmirigy fejlődésünk, érettségünk karmestere is egyben, ha kórosan alulműködik, úgy bizony fejlődésünk elakad akár testi, akár szellemi értelemben.
Miben nyilvánul meg, s mit jelenthet pontosabban, ha a pajzsmirigy alulműködik?
A betegség legszembetűnőbb tünete talán, hogy a bőr alatti kötőszövet megvastagszik, ezzel mintegy védőburkot képez testünk körül. Talán kevésbé közkedvelt neve - ám a pajzsmirigy alulműködés egyik legsúlyosabb formája - a mixödéma éppen ezért beszédesebb. Az anyagcsere folyamatok ezzel egy időben lelassulnak, mi pedig észrevétlenül visszavonulásra, elszigetelődésre hajlamos életformát alakítunk ki. Úgy érezzük, hogy csak vegetálunk, éppen csak tengetjük életünket minden motiváltság és szenvedély nélkül. Hiába próbálkozunk, a világon semmi nem hoz lázba minket, az is hidegen hagy, ami korábban érdekelt. Amolyan elmarad az „élet sava borsa” érzésünk támad. (A pajzsmirigy alulműködés tünetei hasonlók, így összekeverhetők a depresszió tüneteivel).
Mit tehetünk, ha tüneteket fedezzük fel magunkon?
A szinte kötelező hormonvizsgálaton túlmenően először is álljunk meg, és gondoljuk át, vajon mi okozza életünkben ezt az elakadást… Mi változott éppen most meg? Elérkeztünk-e valamely természetes életciklus váltásunkhoz? Mi lehet az, ami miatt nem tudunk/akarunk az eddig megszokott módon működni?
Fontos megkérdezni önmagunktól azt is, hogy tudunk-e visszavonulót fújni, lecsendesedni? Önvizsgálatot tartani, hogy merre tovább? Nem akarjuk-e túlontúl kívülről megkapni a minket motiváló ingereket? Nem jelent-e túlságosan sokat számunkra az ilyen-olyan területen birtokolt hatalom, vagy éppen a szabadság? El tudunk-e engedni feleslegessé, funkció nélkülivé vált dolgokat? Szembe tudunk-e nézni az elmúlással, esetleg halállal? Ez utóbbi kérdés idegenül hat, mégis érdemes feltennünk, mivel a pajzsmirigy alulműködése egyfajta tetszhalott állapotként is értelmezhető.
További tanácsok a pszichológustól és a teljes cikk IDE kattintva olvasható!
Forrás: Intima.hu
Szerző: Tengelics Helga, pszichológus
