Fotó: Pixabay
Coachként örömmel osztok meg ebben a rovatban is néhány coachingban használt kérdést, módszert, képzési anyagot, megfigyelést, tapasztalást, hogy több legyen köztünk a kedvesség és a szeretet. Az elmúlt héten a hálálkodás jó szokásáról beszéltünk. Tudom, nagyon sokan nem hisznek abban, hogy egy ilyen egyszerű, ingyenes, örömet hozó dolognak, mint a hála kifejezése valóban egészségjavító, életszépítő, szívet melengető szokása lenne.
Nekik csak azt tudom javasolni, hogy olvassanak utána, hiszen a mai világban, ha beütjük a keresőbe „a hála jótékony hatásai” keresést, fél perc alatt majdnem 200 000 találatot ad ki. Ebben aztán jól el lehet mélyedni arról, hogy milyen pozitív hatásai vannak a hálának, beleértve a tudományosan bizonyított jótékony hatásokat, és a nem tudományosan bizonyítottakat is.
Legutóbb arról beszéltünk, hogy folytassuk néhány héten keresztül a közös gondolkodást a szokásokról, és erre a decemberi ünnepi készülődés is igazán jó alkalmat kínál, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen készülünk az ünnepre. Az iskolában azt tanultuk, az ilyen közös ünnepekre általában hasonlóképpen készülnek a családok, mert a szokások meghatározzák egy nép kultúráját is. Mégis egyre nagyobb különbségek, tapasztalhatók ezen a téren is. Gondolják csak el hogy régen minden házban kötelezőek voltak bizonyos rítusok. Amikor még kislány voltam, teljesen ki kellett takarítani a házat, mert vártuk a Jézuskát. Most viszont egyre inkább veti fel a fejét, vagy veti meg a lábát, egy olyan szokás, amikor az emberek kulcsra zárják a lakásaik ajtaját és szállodában töltik a karácsonyt pihenéssel, szánkózással, síeléssel, vagy wellness-szel. Arról nem is beszélve, mennyire természetessé vált az a szokás is a dolgozó nők körében, hogy kíméljük magunkat, karácsony előtt, ne süssünk, ne takarítsunk, ne hajtsuk ki magunkból a lelket is csak azért, mert ünnepek vannak. Bár ennek a gondolkodásnak is nagyon érthető és értelmes indokai vannak, mégis nehéz elképzelni számomra, hogy a családot és a vendégeket tudnánk úgy fogadni, hogy előtte nem készülődünk nagyobb takarítással, bevásárlással, főzéssel, ajándékkal, vásárlással. Mert nálunk a karácsony és a vendégség együtt jár. Nálunk ez a szokás. El nem mennénk otthonról, sőt odavárjuk a család apraját, nagyját. De nem gondolom, hogy csak ez helyes, sőt amikor a vendégség után leszedjük az asztalt, eljátszom a gondolattal, hogy lehet, változtatni kellene.
Vannak, akik elképzelhetetlennek tartják, a karácsonyt fenyőfa nélkül, ugyanakkor egyre többen választják a műfenyőket, és nem csak azok közül, akiknek nehéz beszerezni az ára, vagy egyéb okok miatt a fenyőt, hanem az egyre környezettudatosabb emberek közül is. Számomra meglepő módon azoknak a száma is folyamatosan nő, akik még műfenyőfát sem állítanak, vagy egy fenyőágat sem tesznek be a lakásukba karácsonykor, mert nem jelent nekik semmit se a fenyő, se a karácsony.
Nagyon sokan megveszik az üzletekben sokszor már december elején, közepén azokat a bejgliket, amiket a karácsonyi asztalra tesznek, és vannak olyanok is, akik ennek a szokásnak a másik végén állva, ragaszkodnak hozzá, hogy 24-én este még langyos legyen az ünnepi asztalra tett házi bejgli. Persze olyanok is egyre többen vannak, akik meg nem ennének egy szelet bejglit, még ilyenkor se. Vannak olyan családok, akiknek sokféle étel kerül fel karácsony napjain az asztalra, sokszor előre eltervezett menü alapján, ahol még azt is tudni lehet, ki mit fog elkészíteni az ételek közül, és vannak, akik épp csak elmennek egy étterembe enni valamit, mert sokkal egészségesebb programokkal töltik ki a karácsonyi pihenőidőt, mint a vég nélküli főzés, evés, elpakolás körforgása.
Mit lehet mondani akkor ezzel kapcsolatban a szokásokról? Jók vagy rosszak? Ugyanazt, mint az életről általában. Önmagában véve semmi sem jobb, vagy rosszabb, mint valami más, kivéve természetesen azokat a vétkeket, amiket társadalmi szinten elítélünk, és szankcionálunk. De, a mi világunkban nem csak ezeket tartjuk rossznak, hanem sok olyan dolgot is, ami eltér attól, ami szerintük helyes, és jó. Sajnos teljesen természetes, és közöttünk sokak által elfogadott szokás az ítélkezés, ami valaminek a megítélése, besorolásra, a helyes vagy a helytelen közé. Mintha lenne köztünk bárki is, aki pontosan tudja, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Pedig valójában senki sem tudja, különösen nem, mások helyett. Ezentúl az ítélkezés nagyon sok fájdalmat, haragot, és bánatot kelt életre, ami békétlenséghez vezet. Én azokkal értek egyet, akik szerint, amíg valamitől jól érezzük magunkat és ezzel nem ártunk másoknak, addig bátran éljünk úgy, ahogy szeretnénk. Ugyanakkor, ha a szokásaink negatívan hatnak ránk, vagy a környezetünkre, fájdalmat, szorongást, türelmetlenséget, bánatot, nehézséget, békétlenséget okozva, merjünk szembenézni azzal, amit érzünk, fogadjuk el azt, ami van, és kezdjük el keresni a módját, hogyan tudnánk ennél az állapotnál kedvezőbb állapotba hozni magunkat, és az életünket.
Akinek inkább egy coach támogatására lenne szüksége, bővebb információt talál IDE kattintva. Keressen bátran az alábbi elérhetőségeken: telefonon a 06 30 240 0007 - es számon, a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen, vagy személyesen Berettyóújfaluban, a Kálvin tér 8. Szám alatti irodámban, előre egyeztetett időpontban.
