Hogyan kapcsolódik össze a matematika és a galambászat? Hogyan válik egy kisgyermek állatok iránti szeretetéből és a repülés iránti csodálatából felnőtt korára felelős és sikeres galambtenyésztő? A berettyóújfalui állatorvostan-hallgató a vele készült interjúban ezekre a kérdésekre is választ ad, illetve megtudhatjuk azt is, milyen sikereket ért el eddig és mit tervez az állatorvosi diploma megszerzése után.

- Mint a régi játékban: Amerikából jöttem, mesterségem címere... Te ugyan bihariként nem jöttél sehonnan sem, de a második fele stimmel- mutatkozz be kérlek!

Gál Csaba vagyok, jelenleg negyedik évemet végzem állatorvostan-hallgatóként az Állatorvostudományi Egyetemen. Az állatok iránti szeretetem már egészen kicsi korom óta nyilvánvaló volt. Gyakorlatilag mióta az eszemet tudom, vannak állataim kisebb-nagyobb számban. Kutyánk mindig volt, de nagycsoportos óvodás lehettem, amikor rájöttem, hogy különösen érdekel a madarak világa. Lenyűgözött az, ahogyan repülnek – mai napig, ha egy szupererőt választhatnék, az a repülés lenne.

- Nincs náluk szabadabb élőlény, nem vitás. Arról nem is beszélve, hogy verhetetlen GPS-ként bármilyen fészket tűpontosan megtalálnak egy kontinenssel odébb. A madarak közül melyik a favorit?

Nagyszüleimnél ekkoriban voltak galambok, főként húsgalambok több fajta is, de én szerettem volna otthonra galambokat, lehetőleg valamilyen jól repülő fajtát. A szüleim ekkor még hallani sem akartak ilyenről, hiszen azoknak nagy hely kell, gondozni kell őket stb. Aztán történt egyszer, hogy itt a városi piacon jártunk egy szombati napon édesanyámmal, és kutyaeledelt vásároltunk az azóta is azon a helyen működő állateledel boltból, ahol anno még állatokat is lehetett kapni. Megpillantottam a gyémántgalambokat... Ez az egyik legkisebb galambféle. Kitaláltam, hogy nekem ilyen kell! A boltos "bácsi" – akivel azóta is jó kapcsolatot ápolok – jó eladóhoz híven sikeresen meggyőzte édesanyámat, hogy márpedig nekünk tényleg szükségünk van ezekre a madarakra. Meg is lett az első pár galambom! Sajnos ezek a madarak nem igazán szeretik a kalitkában tartást, így nem voltak túl hosszú életűek, de ezek után már sosem maradtam madarak nélkül.

- Hogyan kezdődött ?

Megfordultak nálunk még különböző egzotikus madarak, papagájok, kacagó gerlék, fürjek, de mindig is éreztem, hogy a házi galambhoz húz a szívem. Egészen 9-10 éves koromig kellett várnom és nem keveset könyörögni a szüleimhez, hogy hadd tartsak már legalább csak néhány galambot, aztán beleegyeztek, és egy születésnapomra végül édesapám és a család többi férfi tagja készítettek nekem egy kicsi, de annál pofásabb galambházat, ami használat során kiderült, hogy galambtenyésztésre a legkevésbé alkalmas, de nagyon örültem neki, hiszen végre egyedül galambászhattam, és olyan galambot tarthattam, amilyet csak akartam.

- Áruljuk el az olvasóinknak, hogyan kapcsolódik össze a matematika és a galambászat?

Nagyjából ebben az időszakban kezdtem el matematikából külön órákra járni a néhai Dobai Imre bácsihoz, akinek a neve sokak számára ismerősen csenghet. Kiderült, hogy nagy galambtenyésztő. A matekórák végén eleinte csak félve, majd miután láttam, hogy Imre bácsi készségesen segít, egyre bátrabban kérdezgettem a galambokról. Emlékszem, volt olyan órám is, amikor matekozni el is felejtettünk – Imre bácsi azért mindig tudta, hogy mikor van időnk galambászni és mikor kell inkább a matekkal foglalkozni, így sosem lett ebből bajom. Imre bácsi sokszor megmutatta az állományát. Neki főleg amerikai óriásposta és strasszer galambjai voltak, amelyek mindig lenyűgöztek, és mindig próbált rábeszélni a tartásukra, de húsgalambok lévén rossz repülők, így nekem nem kellett ilyen fajta.

- Mikortól mondanád azt a szintlépést, amikor már nem galambászattal, hanem galambtenyésztéssel foglalkoztál?

Nagy hálával tartozom Imre bácsinak a szüleim szenzibilizációjában is, mert az ő hatására mentek bele, hogy építsünk otthon egy már tenyésztésre is alkalmas dúcot. Az évek során megfordult nálam több fajta, de leginkább a szolnoki bagdetta volt az, amelyik megfogott a maga elegáns megjelenésével és csillogó színeivel, nem mellesleg repül is. 2015-ben a helyi egyesületi kiállításon találkoztam több szolnoki bagdetta tenyésztővel is, akik meghívtak a Szolnoki Bagdetta Tenyésztők Fajtaklubjába. Innen már gyakorlatilag egyenes volt az út a galambtenyésztővé váláshoz.

- Tenyésztőként inkább üzletszerűen működtél, vagy versenyek, kiállítások felé is orientálódtál?

Igyekeztem minél több kiállításon megmutatni a büszkeségeimet. Néhány fontosabb mérföldkő a későbbiekben: 2015-ben lettem tagja a Berettyóújfalui V-270 Galamb és Kisállattenyésztő Egyesületnek és a Szolnoki Bagdetta Tenyésztők Fajtaklubjának. 2016-ban sikerült kiállítanom az itthoni egyesületi kiállításon az első Kiállítás Győztes galambomat. 2018-ban már az akkor Dabason megrendezett Nemzeti Kiállításon is bemutathattam madaraim. 2021-ben megválasztottak a Szolnoki Bagdetta Tenyésztők Fajtaklubja elnökének. 2022-ben sikerült elérnem az első Nemzeti Győztes címet a Hungexpon megrendezett Nemzeti Kiállításon.

Az elmúlt év pedig messze a legsikeresebbnek mondható tenyésztés szempontjából, ugyanis a Fajtaklub kiállításán Abonyban a győztes hím és a győztes tojó is az én állományomból került ki több kiválóra értékelt galambom mellett, illetve a Nemzeti Győztes címet 2022 óta először ismét én vihettem el.

- Úgy érzem a sikereid egyre csak motiválnak. A diploma megszerzése után mi lesz a következő lépcsőfok? Jól sejtem, hogy ez a szerelem nem fog szakítással végződni?

A galambászat számomra többet jelent, mint hobbi. Az életem részévé vált. Jelenleg házi galamb témában írom a szakdolgozatom, és a diploma megszerzése után szeretnék a kedvtelésből tartott baromfi és galamb gyógyászatával is foglalkozni. A galambászat függőség. Az évek során megtapasztalja az ember, hogy rengetegszer az őrületbe tudja kergetni, hogy nem mindig jön össze, amit eltervez, bármikor beüthet egy betegség, ami elviszi a fél állományt stb., de észreveszi, hogy nem tud tőle megszabadulni, mert a boldogsága egyik fő forrása is ugyanez. Mindezek mellett megtanított türelmesnek lenni, megismertetett sok különböző emberrel a világ számos pontján, és örök szenvedélyt adott számomra, amely valószínűleg végigkísér majd az életem során.