Már minden más, már neten rendelünk jegyeket, de az, amikor ’84-ben a városban megtudtuk, hogy jön a Maiden, nem volt telefon se, mobil pláne, nagyanyámnak a postás nagyapám miatt ingatlanba került ritka telefonjáról szerveztük az újfalusi maiden-tourt, nem tudtuk még, mi az, bihájnd dö ájron körtéjn, mert nem tudtuk azt sem, mi az, hogy ájron körtéjn, a póverszlévet pont egy hete hozta meg Krisztik Csabi Debrecenből, a Varga utcában vettem át tőle, 390 forint volt, 39 napi akkori gimis zsebpénzem, Tesla lemezjátszón hallhattam rongyossá, még most is ott van valahol anyáméknál a bakelit, Töhi fordította, de, nem, bocs, ő a námbör of dö bísztet fordította;
szóval felutaztam Pestre ’84 júniusában. 4 óra volt, sorban álltam, ott, a körúton 2 órát, ahol adták a jegyeket, 120 forint volt darabja, nem 13.900, mint most, 10-et vettem, ez egészen biztos, mert egyrészt 1200 forint volt nálam, másrészt két kocsival mentünk. Amikor indultunk, Töhi mondta, először Keresztesre kell menni benzinért, mert ott azt jól árasítják, nem, mint a stopnál, aztán mentünk a négyesen az ájronra a faterja sötétkék ezerhatszázasával, beszarás meleg volt, lerohadt rólam a műbőr rokkercucc, amit előző nap kértem kölcsön, wc-lánc is volt rajtam, kajak, mellettem Bill, na, pláne nem volt könnyű, másik oldalamon Brezsi, képzeled. Mentünk tízen két kocsival, lada, skoda, húztunk keményen, mert ájron van Pesten. Persze, hogy két napja Kukival Eddie-pólókat festünk, bazmeg, fújós sprével, fehér pólóra piacról, mert jön az ájron Pestre, mi meg innen, Újfaluból, tízen, harminc éve, pont, kemény volt. Előtte Üllői úti kocsma, aztán rendőrök kibuktatnak, mert első sorba akarsz rohanni, legalább negyvenezren mögötted, épp leszarod, aztán a lengyelek nem akarnak hátra engedni levegőt venni, félig meghalsz, közben Töhi a kezére aláírat dikinzonnal, és ha én ezt akkor tudom, megölöm. A hazaútra nem emlékszem. De a koncert jó lehetett, mert azóta is „Woe to you, Oh Earth and Sea…”
Vajon Harrisék tudják-e, hogy, amikor ’84 volt, százhúsz volt a jegy ?
