Ma már a határainkon túl élő Magyar testvéreink (hála az Istennek), immár hivatalosan is Magyar állampolgárok lehetnek (azaz kérelmezhetik azt), tehát sikerült kiköszörülni a csorbát (de jó leves az, a Székely Testvéreknél)! Trianon Nemzetünk legégetőbb sebe, és az is marad örökké (a berettyohir.hu portál igyekszik pozitív szellemiséget sugározni -amennyiben egy hírportál esetében ez egyáltalán lehetséges- szakítva a Magyar hagyományokkal ).     A fiatalok -ne legyünk kirekesztők, az idősebbek egy jelentős része is- talán már nem is értik, miért ennyire fontos ez a Nemzeti Gyásznap? Legfőképp azért, mert amit emlékeink között nem ápolunk az szépen lassan, alattomosan eltűnik onnan. Mintha soha nem is lett volna ott!

Mondok egy egyszerű példát. Háború utáni (szerencsére jóval utáni) derecskei polgárként, nekem már az volt a természetes, hogy közigazgatásilag Derecske Debrecenhez (mint megyeszékhelyhez) tartozik. Azt  gondolnánk, hogy ez régen is így volt, hiszen Derecskét Hajdú településnek mondjuk, Debrecen pedig a „Hajdúság központja”, írom ezt idézőjelben, mert tudtommal Hajdúböszörmény a „Hajdúk fővárosa”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Debrecenbe járunk ügyet intézni, gyógyulni, színházba stb. Nagyváradról azt tudtuk, hogy zseniális költőóriásunk Ady, Kelet-Európa Párizsát „csinált” belőle, valamint ha át akartunk menni bőrkesztyűt vásárolni, akkor a goromba Román vámosoktól, olykor még egy pofon is leesett, hogy a megaláztatások egyik legmarkánsabb példáját említsem, melynek nyilvánvaló célja az volt, „Ne nagyon mászkálj ide Magyar”!

No, hát nem is mászkáltunk! Nem is beszéltünk róla, szépen elfelejtettük!
Egyik riportom alkalmával beszéltem egy öreg paraszt bácsival Derecskén, aki elmondta, hogy annak idején, gyermekkorában Berettyóújfalun keresztül Váradra vitték a termést piacra. Váradra? -kérdem. Váradra! -mondja. Nem Debrecenbe? -kérdem. Az közelebb van, Debrecen húsz kilométer, Várad hatvan kilométer, háromszor messzebb van! -mondom. Debrecenbe? -kérdi. „Nem vót a semmi Váradho', Nagyvárad vót Biharország Fővárosa, mi bihariak oda tartoztunk, mindent ott intéztünk!” -mondta.
Valóban! Trianon után Bihar Vármegye legnagyobb része Romániához került. A „csonka” Bihar központja Berettyóújfalu lett, mely mellett Derecske kapott még megyei jellegű intézményeket, feladatokat. Hajdú-Bihar néven létrejött az új közigazgatási egység, melynek Megyei Jogú Városa Debrecen lett, ami így az ország második legnagyobb városává „hízhatott”.
Történelmi időket élünk, történelmi kérdéseket vethetek fel! A kettős állampolgárság intézményével vajon „újjáéled” Biharország? A határon túl élő Magyar állampolgárok szavazójogával vajon Biharország visszavág azoknak, akik a Tv-ben azzal riogatták a szavazópolgárokat, hogy csődbe megy az Ország, ha IGEN-nel szavazunk? Az első kérdésemre részben választ adhat portálunk születése is, melynek célja, a határon átnyúlva, Biharország híreinek egybegyűjtése, következménye pedig egy margitai szerkesztő-újságíró kolléga közreműködése. A második kérdésemre a választ talán megtudjuk 2014-ben. A híreket természetesen akkor is a berettyohir.hu juttatja majd el Önökhöz!

Rékasi Attila