Szlovák fogyasztóvédők fedezték fel, hogy a világszerte ismert üdítőital más édesítőszerrel kerül forgalomba Belgiumban, Hollandiában, Németországban, mint Szlovákiában, Romániában vagy nálunk. Magyarországon a legismertebb kólát például cukor helyett a jóval olcsóbb izoglükózzal édesítik. A mosóporokkal ugyanez a helyzet; más összetevőkkel kerülnek a boltjaink polcaira, és többet is kell felhasználni belőlük egy mosáshoz, mit ugyanebből a mosóporból például Franciaországban.

 

A hír hallatán akkor egy pillanatra nagyon dühös lettem, és becsapva éreztem magam. Soha nem akartam elhinni, hogy másodrendű állampolgárai vagyunk az Európai Uniónak; hittem abban, hogy 2004-ben őszintén ölelték keblükre a régi tagországok kis hazámat.

Aztán teltek múltak az évek, és a lelkesedésem kezdett lelohadni. Volt egy szemétügy, mely arról szólt, hogy Németországból illegálisan hordtak Csongrád megyébe több ezer tonna szemetet (a visszaszállítás megkezdődött), munkát sem vállalhattunk korlátozások nélkül az EU egyes országaiban, és hát személyesen is megtapasztalhattam néhány hónapos bécsi "kiküldetésem" során, hogy a magyarokat „európai polgárokként” sem igazán veszik emberszámba a Lajtán túl. 

 

Az igazi ok, ami miatt klaviatúrát ragadtam, és bepötyögtem az előző sorokat, az Magyarország napok óta tartó "kukoricán térdepeltetése" az Európai Unió részéről. Megtagadják tőlünk a kohéziós alapokból való kifizetéseket, és majd nagyot fogunk nézni, ha elapadnak a pénzforrások. Nem csak ellenünk folyik túlzott deficit eljárás, de mi kapjuk a büntetést, mint ahogy szinte mindig a történelem folyamán, vesztesként kerültünk ki az ügyek nagy részéből. Jó magyar szokás szerint az egyik oldal kárörvendően röhög a másik oldalon, a megtámadottak pedig görcsösen azt próbálják kommunikálni, hogy nem is olyan nagy a baj; de ez már politika, arról meg itt egy szót se! Bennem az első kérdés, ami felmerült a hír hallatán az volt, hogy akkor most "befizetnünk" sem kell, ha nem "fizetnek ki"? Ez persze egy borzasztóan naiv feltételezés részemről, nem is nagyon hangoztattam környezetemben, mert ugye ez teljességgel elképzelhetetlen. A pénzünkre szükség van, a piacunkra szintén, de azért ne nagyon ficánkoljunk mi itt ezen a vén kontinensen, csak nyugi Magyarország.

 

Kicsit eltávolodtam az eredeti felütéstől. Ez a számunkra hátrányos megkülönböztetés odaát, nyugaton természetes. Amikor az illetékes uniós „elvtársat” megkérdezték, a különböző minőségű árukról, Ő tagadta, hogy bármiféle hátrányt szenvednének a közép-keleti régió fogyasztói. Komplett idiótának néznek minket! Már nem először a történelem során!

Miért jár egy müncheni családnak finomabb üdítő, hatékonyabb mosópor, jobb összetételű benzin, mint egy szolnokinak? Miben mások nyugat-európai embertársaink? 

No persze nem akarok én itt unióellenességet gerjeszteni, de az érzésem az, hogy azt kapjuk ettől a közösségtől, amit mindig is kaptunk más csoportosulásoktól ahová csapódtunk a történelem folyamán: másodrendűséget és lenézést.

 

Legalább egy „köszönömöt” kedves Európa, amiért megállítottuk annak idején a törököt!