Épül-szépül városunk, a belváros egyre modernebb, mutatósabb. Csak az elmúlt egy hétben három nagyobb beruházás zárult le Berettyóújfaluban. Befejeződött az autóbusz-állomás területének fejlesztése (amelyről beszámolónkat olvashatja) , az Orbán Balázs tér és környékének felújítása, ( amely nem csak a Gróf Tisza István kórház előtti tér, hanem az intézmény megközelítését szolgáló közutak felújítását is eredményezte), és átadták a
várost teljes hosszában átszelő kerékpárút utolsó szakaszát is, így elmondhatjuk, hogy városunkban immár 9940 méter szakaszon kerékpározhatunk biztonságosan. A fejlesztések nemcsak a városlakók, hanem az idelátogatók kényelmét, komfortérzetét is jelentősen javítják, s az újjáépített pihenve úgy látom, egyre több turistát csalogatnak városunkba.
Szintén megelégedésre ad okot, hogy ezentúl kultúrált körülmények között élvezhetjük gyermekünk (rokonunk-barátunk) szalagavató ünnepségét a Pálfi István Rendezvénycsarnokban, és mi több, olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még a Berettyó folyó is megtisztel minket jelenlétével! Mindezek ellenére egyre inkább úgy érzem, azt tapasztalom, nem használjuk ki ezeket a páratlan adottságainkat.
E sorok írója 24 éve él szülővárosában, és olyan enyhe télre, mint a mostani, nem emlékszik. Ilyen kedvező időben miért nincs rendszeresen városi futóverseny például? Lehetne ez akár városon belüli futás, de talán a Berettyó-part sem sértődne meg, ha néhány lelkes amatőr áldozna a sportkultúra oltárán. Tisztelet az üdítő kivételnek, mert a talán az egyetlen olyan szervezet a városban, amely rendszeresen és kitartóan mozgásra csábítja Újfalu polgárait.
Miért állt üresen a város szívében karácsony-szilveszter idején a gyönyörű Szent István tér? Naponta több ezer ember halad el mellette a buszmegálló közelsége miatt, miért nem használjuk ezt ki? A kivilágított épületének látványa magában is gyönyörködtet, és ezt decemberben pici ráfordítással tovább fokozhatnánk. A hozzávalókon sem kell sokat gondolkodni: néhány esztétikus, könnyen összeállítható pavilon – ennyi, nem több! Az anyagi megtérülésnél sokkal fontosabb lenne a rendezvény közösségépítő szerepe. Lelkes helyi (a hangsúly itt van, remélem, 2012-ben már nem kell Debrecenbe mennem ahhoz, hogy átéljem a karácsonyi vásár hangulatát) vállalkozókat biztosan találnánk – a kínálat között lehetne könyv, ajándéktárgy, kézműves termékek (hogy a is büszkélkedhessünk), és természetesen forralt bor, kenyérlángos.
Miért nincsenek például a hosszú téli estéken zenés-táncos rendezvények a városban? Ne Tankcsapdáról és ötezer méregdrágán értékesített belépőről álmodjunk; van nekünk , , , hogy csak néhányat említsek a széles kínálatból.
Félreértés ne essék, a programok hiánya és sikertelensége nem (csak) a szervezőkön, a szervezésen múlik. A városlakók érdektelensége, negatív hozzáállása ugyanolyan mértékben felelős.
Sportkedvelőként egy kicsit haza is beszélek: a mérkőzések látogatottsága kiváló, de miért nem járunk többen a szintén sikeresen szereplőmeccseire? Miért nem segítjük legalább kéthetente szurkolásunkkal és a néhányszáz forintnyi belépőjegy árával városunk legrégebbi egyesületét, a -t?
Ha őszintén belegondolunk, ezek a dolgok csupán a mi hozzáállásunkon múlnak, tegyük hát együtt élénkebbé, élhetőbbé és vonzóbbá ezt a szép (sőt, egyre szebb! ) várost!
