A csendőrség szolgálati fegyverként 1906-ig a Frühwirth-típusú tárkarabélyok Kropatschek-féle változatát használta. Ekkor tértek át a Budapesti Fegyver- és Gépgyár által gyártott, 95/31 számú, Mannlicher típusú, ötlövetű karabélyok használatára. Ezekhez a fegyverekhez, a közbiztonsági szolgálatnak jobban megfelelő, ún. ”béketöltényeket” rendszeresítették, hogy elkerülhetetlen fegyverhasználat esetén a nagyobb mértékű roncsolás, esetleg halálos megsebesítés elkerülhető legyen.
Érdekes, és a dualista magyar állam sajátos darabos humanizmusára jellemző megoldás volt az úgynevezett béketöltények használata. Ezeket a Mannlicherből lőtték ki, első ránézésre a normál puskatöltényhez hasonlítottak, de ballisztikájukat a rendvédelmi használathoz igazították: sokkal nagyobb lángot és dörrenést produkáltak (hogy a parasztok jobban megijedjenek), rövid távra pontosabban célbataláltak (a faluban nem kellett olyan messzire lőni, mint a csatamezőn), hosszabb távon azonban elvesztették az erejüket és bukdácsolva repültek. Emiatt az emberi testbe csapódva nagyobb stophatást értek el, és teljes energiájukat leadva a betyár testében maradtak- ellentétben a rendes katonai puskatölténnyel, ami simán átszakítja egy ember testét, és tovább repülve a célpont mögött állókat is megsebesíti.
Csendőrök a Vitális Imre házánál 1910
Katonáéknál ez csak kellemes bónusz, csendőri intézkedés során azonban mindenképpen kerülendő, a jelenlévők nagy része ugyanis feltételezhetően a lövés iránytól függetlenül békés polgár, illetve nemzeti vagyon, melyek károsodását mindenképpen el kell kerülni.
Vitális Imre a halottas ágyában
Vitális fegyvere egy Lancaster típusú sörétes vadászfegyver volt.
A „szöges” puskák ismertetett hiányosságait nagymértékben pótolta a központi gyújtású (Lancaster) fegyver, amelyet már a század közepén feltalált Bernimolin lüttichi fegyvergyáros, de széles körben csak a hetvenes években terjedt el, a névadó Lancaster londoni fegyverműves átalakításai után.
Hudák Attila
