- Kedves Antal! Ön most érkezett ide Abujába, Nigéria fővárosába, és itt ad nekünk interjút, angol nyelven, ami az esti híradó után, szintén itt a nigériai állami televízióban kerül majd adásba. Miért itt és így nyilatkozik nekünk?
- Szerettem volna minél hamarabb reagálni a hazai eseményekre, illetve egyszerűen csak rossz gépre szálltam Szöülban (a kenus túra sajnos meghiúsult), és kis kitérővel térek csak haza Berettyóújfaluba!
- Mint bizonyára Ön is értesült kedves Antal, a független szakértőkből álló grémium a tegnapi napon bűnösnek találta Önt, hiszen a bizottság szerint, a „Szünidei élményeim” című, általános iskola ötödik osztályában írott beszámolójának három oldalából, mintegy kettő, szó szerinti fordítása Florin Parvulescu hasonló témában, ógörög nyelven írott dolgozatának. Mit szól a grémium döntéséhez?
- Nem tudom mi az a grémium, de nem esett jól, hiszen miközben én Dél-Koreában fontos tárgyalásokat folytattam vendéglátóimmal (többek között arról, hogyan tudnánk szorosabbra fűzni a két nép kapcsolatát annak fényében, hogy a legújabb kutatások szerint mégsem az Etelközből, hanem a Koreai félszigetről vándoroltak eleink a Kárpát-medencébe), szóval kifejezetten rosszul esett, hogy a megkérdezésem nélkül, úgymond a hátam mögött döntöttek e fontos kérdésben. Kedves házigazdám Kjong-Szang Do meg is jegyezte egyik macskasültes vacsoránk közben, hogy furcsa számára ez a jogtalan eljárás személyemmel szemben. Ugyanakkor az a tény, hogy feleségem kijelentette, számára szent vagyok és sérthetetlen (ez utóbbit általában a sokadik sör-pálinka párosítás legurítása után én magam is hangoztatom néha), jól esett a lelkemnek.
- Az idő rövidsége miatt most nem idéznék a tényfeltáró bizottság kilencezer-hatszázhatvanhárom oldalas jelentéséből, amelyet hat éven, három hónapon, és huszonkét napon keresztül készítettek, de a végkövetkeztetés, mely arról szól, hogy a háromoldalas dolgozat formailag és tartalmilag megfelelő, Önt igazolja kedves Antal, azaz bűnt nem követett el, mint azt számos helyen nyilatkozta is az elmúlt hónapokban, években.
- Így van. Tiszta a lelkiismeretem, mint, hogy időszerű legyek, a ma született bárányé. Dolgozatom huszonkilenc éve íródott, színváltós toll kék tintájával, félfamentes, vonalas, tűzött füzetlapra. 83 darab pont, 92 darab vessző és 27 darab idézőjel lett kirakva az inkriminált szövegben. A forrásmegjelölés pontos, mindenki elolvashatja, hiszen bárhol elérhető. Úgy érzem férfias, kemény munkát végeztem. Maga Florin is kiadott egy közleményt, azt írta mellettem áll. Iskolám bíztatott, hogy a dolgozat témája érdekes, a társadalom számára hasznos a mondanivalója, ugyanis Béla bácsi combnyaktöréséről akkor, és azóta sem írt senki dolgozatot. Sőt az évzárón, amikor is könyvjutalmat kaptam egész évi teljesítményemért, maga Béla bácsi gratulált először kerekesszékéből.
- Arra lennék kíváncsi, és tulajdonképpen ez foglalkoztat leginkább engem ebben a szövevényes ügyben, hogyan tovább?
- A bizottság ugye elmarasztalt, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy újra kellene járnom az ötödik osztályt. Nos, nem járom újra az ötödik osztályt! De csak azért, hogy bebizonyítsam édesanyámnak, és a családomnak feddhetetlenségemet és becsületességemet, az ötödik előtti négy osztályt megismétlem. Újra kézbe veszem hát a környezetismeret, olvasás-írás, és matematika tankönyveket, és bebizonyítom, hogy szívós munkával mindent el lehet érni. Kemény munka lesz, de megteszem! Ezen kívül beiratkozom egy intenzív capoeira-tanfolyamra, megszerzem az A, C, C1, D, D1, kategóriájú jogosítványokat, és megtanulok svédül! Választok új témavezetőt, akivel igyekszem gyakran témázgatni, úgyhogy menni fog ez!
- Honnan ez az erő, ez a büszke kitartás?
- Én Berettyóújfaluban nőttem föl, az pedig rangot jelent ám. Nem lehet engem csak úgy megtörni. Sajnálom, hogy ennyire felkavarta az állóvizet szerény kis dolgozatom; akik a lemondásomban bíztak, azok most minden bizonnyal csalódtak egy hatalmasat! Kérem a pártokat is, hogy ne sátorozzanak szerény hajlékom előtt, mert rájuk engedem a rotikat.
- Köszönöm kedves Antal, hogy nyilatkozott nekünk!
