Azzal, hogy a tévé előtt szörnyülködünk, s megjegyezzük, hogy „mik vannak!”, vagy hasonló magvas bölcselkedésekbe kezdünk, nem tesszük meg nem történtté a balesetet, a gyilkosságot, de még az áldozatokat sem hozzuk vissza az elevenek közé. Feltételezem, most sokak a szemöldöküket emelgetik, hogy ugyan miről beszélek már megint, hiszen ezek a médiumok nem azért közlik velünk a rossz eseményeket, hogy bármit is tegyünk, hanem hogy úgymond „informáltak” legyünk. Kérdem én; mi érdemleges van nekünk abban - helyezzük akkor a hangsúlyt önmagunkra -, hogy hetente többször halljuk, olvassuk a sokszor horrorisztikus történéseket, de nem hozunk ki semmi „jót” belőlük? Jobban értékeljük az életünket? Jobban figyelünk a közlekedésnél? Jobban figyelünk a házastársunk, gyermekünk problémáira? Tiszteljük önmagunk és mások életét annyira, hogy vigyázzunk rá és igyekezzünk megóvni?
A tőlünk az evolúcióban alacsonyabb lépcsőfokon álló élőlényeket Isten ajándékozta nekünk. Ezért felelősséggel tartozunk értük. Hány olyan hírről hallottunk már, amelyben szó esik a halálos áldozatok itthagyott házi kedvenceiről is? Mi történik azzal a sok kutyával, macskával, s egyéb emberközpontú állattal, akiknek a gazdijuk „pihenni” ment magukra hagyva őket? Hogyan tud élni – ha egyáltalán tud- egy olyan állat a menhelyen, aki évekig élvezte szeretett embertársa meghitt közelségét?
A berettyohir.hu nemrégiben beszámolt egy sajnálatos, halálos kimenetelű közúti balesetről, amely a 42-es számú főútnál egy nő életét követelte. A másik autóban utazó férfi jelenleg kómában van.
Dr. Rusland-Hudák Viktória, Berettyóújfalu leglelkiismeretesebb állatorvosa az állatvédelem elkötelezettje. Bizonyításokra itt nincs is szükség, hiszen mindannyiunk előtt ismeretes áldozatkész, önzetlen munkája, kóbor állatokat tárt karokkal fogadó egyénisége. A szóban forgó baleset kapcsán kifejtette álláspontját arról, hogy ilyen esetek tárgyalásakor nem csak az emberi, de az állati életet is előtérbe kellene helyezni. A doktornő kihangsúlyozta, nem a kutyákat, macskákat helyezi az emberek elé, hiszen családjával, munkatársaival együtt nagyon sajnálja az elhunyt hölgyet és minden jót kíván az életéért küzdő férfinak is.
Arról van szó, hogy úgy gondolja; ha bármi jót is ki lehet hozni a tragikus balesetből, akkor legyen az, hogy a további két túlélőt - nevezetesen Kenzo és Puppy kutyát- azzal, hogy a védelme alá helyezte, megóvja a további fizikai, lelki bántódásoktól, s vissza tudja juttatni őket családjukhoz. Kenzo és Puppy törzskönyves benti kutyák, szobatiszták, szocializálódottak. Ahogyan a doktornő is elmondta, nem bírnák ki, ha egy menhelyen - a megfelelő orvosi ellátás és bánásmód hiányában - kellene tovább élniük az életüket. Egyik kollegám volt kint a baleset helyszínén, mert ilyen esetekben őt hívják. Nem tudta, mit csináljon a kutyákkal. A párom ezért is ment értük, mert mondtam, hogy nálam maradhatnak, ameddig csak kell. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy hány ilyen hányatott sorsú kutya, macska lehet, akik éppúgy balesetek túlélői, mint az emberek, de nem törődnek tovább velük.
Az egyik kutya sajnos elpusztult, őt nem tudtuk megmenteni. Kenzo és Puppy jól van. Kenzót meg kellett műteni alhasi zúzódás miatt, de reményeink szerint ő is meg fog gyógyulni. Azt nem tudjuk még mi emberek, hogy a lelkükben ilyenkor mi játszódik le. Mi a tragédiát a kutyák szemén át újra meg újra átéljük.
Ha a világon egy ilyen tragédiából bármilyen happy end is származhat, akkor az az emberi segítségnyújtás ereje, az a mértékű szakmai alázat az állatok iránt, melyet csak az elhivatottak produkálnak. Azóta már az életéért küzdő férfi fia és barátai eljöttek Kenzoért és Puppyért, így a négylábúak már ismerősebb környezetben drukkolhatnak a gazdi felépüléséért.
