Igen, a hulladék az emberrel egyidős. Koronként változott a hozzáállásunk, manapság pedig naponta képesek vagyunk valami újabb szennyező anyaggal terhelni nemcsak a környezetet, hanem magunkat is. Tudom, hogy már a csapból is a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés folyik, de úgy látszik lassan kortyolgatjuk.  Mai világunkban egyszerre vagyunk természetbarátok és szennyezők, amit a képek is mutatnak.  Szelektíven gyűjtünk, komposztálunk, nem vásárolunk agyoncsomagolt termékeket, mégis! Még mindig nem az igazi! Talán egyszer az lesz, vagy csak álom marad? Tény, hogy van mit fejleszteni, ugyanis elfordultunk kissé attól, ami körbe vesz minket, aminek  részei vagyunk.  Együtt lélegzünk a fákkal, a folyók sodrásával haladunk a vízen, és alig várjuk, hogy kisüssön a nap, hogy éltető erejével mosolyt csaljon arcunkra. A leírtakkal nem azt akartam kifejezni, hogy amit eddig elértünk azt tegyük félre, hanem azt, hogy nézzük  más szemszögből is! A minket körülvevő világ a mai napig  is számtalan titkot rejt magában, és jó lenne felfedezni, még mielőtt teljesen tönkretesszük.

 

Megyesi Ibolya