A Gróf Tisza István Kórház 90. születésnapja alkalmából jubileumi rendezvényekre került sor 2018. október 26-án. Első programként tudományos ülést tartottak a kórház Dr. Böszörményi Nagy Géza termében, ahol átadásra került a Dr. Makó István emlékérem, melyet idén Dr. Kóti Csaba főorvosnak ítéltek oda. Az ünnepség folytatásaként szakmai előadásokat hallhatunk, majd 18 órától ünnepi gála vette kezdetét a Nadányi Zoltán Művelődési Házban. KÉPGALÉRIA
A tudományos ülésen díszvendégként részt vett Dr. Nagy Gábor volt igazgató főorvos, Szemes Imréné intézeti főnővér, volt ápolási igazgató, Bánszky Jánosné Makó Emese, Dr. Makó István lánya és Dr. Suba László, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ térségi igazgatója.
Dr. Muraközi Zoltán főigazgató köszöntő beszéde és a „A Kórház története Trianontól tegnapig” című előadása az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható:
„Tisztelt Igazgató Úr, tisztelt vendégeink, kedves munkatársaim!
Először is engedjék meg, hogy nagy szeretettel és tisztelettel köszöntsem kórházunk volt vezetőit: Dr. Nagy Gábor igazgató főorvos Urat, aki 1985-től 2001-ig volt Intézetünk vezetője, Szemes Imréné intézeti főnővért, majd ápolási igazgatót, aki 1986-2006-ig töltötte be ezt a posztot, illetve Külön tisztelettel köszöntöm Bánszky Jánosné, Makó Emese nénit, aki Édesapja, Dr. Makó István emlékének ápolásával Intézményünk múltbeli emlékeinek megőrzésében is fontos szerepet vállal.
Köszöntöm meghívott előadóinkat, Dr. Krajcárné Sándor Máriát és Kiss Lászlót, akik vállalták, hogy előadással készülnek ezen eseményre. Kiss László Úr emellett a hamarosan megjelenő „Gróf Tisza István: magánember a politikus mögött” című kiadványunk szerzője is egyben. Köszöntöm az ülésen megjelent munkatársainkat, és az előadókat. Köszönöm a segítő hozzájárulásukat a mai nap fényének emelésében.
A csonka Bihar Vármegye Gróf Tisza István közkórháza 1928. október 28-án nyitotta meg kapuit. Létrejöttéhez szükség volt az addigi világ legborzalmasabb eseményére, az akkor még sorszám nélkül emlegetett Nagy Világháborúra és az azt lezáró trianoni ország-csonkolásra. Biharország kórháza Nagyváradon volt, így a csonka Bihar vármegyében lakók lényegében egészségügyi ellátás nélkül maradtak. Ennek a helyzetnek a megoldása céljából alapították elődeink Intézetünket, és nevezték el a korábban meggyilkolt miniszterelnökről. A kórház túlélt világháborút, gazdasági világválságokat, forradalmat és megtorlást, szocializmust, rendszerváltást, államosítást. Nevezték Gróf Tisza István Közkórháznak, Városi Tanács Vb, majd Megyei Tanács II Dr Zöld Sándor Kórház-rendelőintézetnek, Területi Kórháznak, majd 2008-ban visszavette eredeti nevét és lett újra Gróf Tisza István Kórház. Ez nem „csak” az alapítók és az elődök előtti tisztelgés, hanem ennél kézzelfoghatóbb eredménye is volt: egyrészt megkülönböztettük magunkat a másik Területi Kórháztól, amely Mátészalkán üzemelt, másrészt a kórházi névsorban is jóval előrébb kerültünk.
Lapozgatva az ünnepi kiadványainkat visszatérő probléma a folyamatos pénzhiány. Hiány a mindennapi működésben, a fejlesztésekben, az eszközbeszerzésekben. Nos, örömmel jelenthetem, hogy ez a feladat, mely a mindenkori kórházvezetést állandó agyalásra és a rejtett lehetőségek feltárására sarkallja, ma is fennáll, mindennapos vendégünk a vezetői asztalnál, és minden osztályon. Viszont az igazság kedvéért illik megjegyeznünk, hogy az államosítást követően soha eddig nem látott és remélt pénzfolyam áramlott Intézményünkbe, mely lehetővé tette számos beruházás megvalósulását, a kórházi eszközök, műszerek komoly fejlesztését és szinte teljes megújítását az utóbbi pár évben. Az évenkénti évzáró beszámolómban tételesen felsoroltam az abban az évben elnyert, kapott forrásokat, és borzongatóan nagy számokat tudtam az érdeklődők elé tárni. Azonban – mégiscsak magyarok vagyunk! – meg kell említeni, hogy a mindennapokra, a működésre soha nem kaptunk értékelhető többletforrást. Ezt Önöknek, nekünk kellett kigazdálkodnunk.
Az eredmények felsorolása helyett azonban emlékezzünk meg azokról, akik nélkül a beruházások üres épületeket és meddő lehetőségeket jelentenének: jelenlegi és volt munkatársainkról, barátainkról, főnökeinkről és beosztottainkról. Ahogy a magyar vidék összetartása és mentalitása, munka és áldozatvállalása révén túlélt és túlél minden nehézséget, legyen az háború, vagy pénzügyi krízis, ugyanúgy él túl a magyar egészségügy, benne a Gróf Tisza István Kórház is minden nehézséget. Ehhez csupán egy dolog szükséges: a munkatársak odaadása és áldozatvállalása, becsületes és empatikus munkája. Ez az a hozzáadott érték, melyet nem lehet eléggé túlbecsülni, és soha nem tudjuk értékén megköszönni! Ezért kell minden alkalmat megragadnunk, hogy ezt a mentalitást dicsőítsük, felemlegessük, és büszkék legyünk rá: ilyen emberek között-mellett szolgálhatunk, a mindennapok hőseitől tanulhatunk. Köszönet ezért a múlt és a jelen kiválóságainak, a Kórház korábbi és mai összes dolgozójának a kitartásáért, hitéért, a betegek és a Kórház iránti elköteleződéséért!
A 90 év továbbra sem hivatalosan kerek évforduló. De egy komoly lépés a 100 felé, egy olyan lépcsőfok, ahonnan már látszik a cél. És ebből a magasságból jól látszik, milyen eredményeket, értékeket értünk el és viszünk magunkkal a következő időszakra. Úgy gondolom, a berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórház méltán lehet büszke a hazai egészségügyben betöltött szerepére. Szakmaiságunk, gazdasági eredményeink, munkatársaink szakmai összetétele és száma méltán kelthet irigységet a társintézetekben. Mert higgyék el: bármilyen nehéznek tűnik belülről a helyzetünk, számos intézmény van az országban, melynek ennél sokkal, de sokkal nehezebb. Tudom, ez nem vigasztaló (mint ahogy Édesanyámat sem hatotta meg, ha rossz jegyet vittem haza, és azzal érveltem, hogy mások is ilyen értékelést kaptak…), de mindenesetre jelzi azt, hogy nem sereghajtóként kell szégyenkeznünk a benchmarking-előadásokon, hogy számos „jógyakorlatot” megoszthatunk az érdeklődőkkel, és öröm látni-hallani a Kórházunkba látogatóktól, hogy milyen tisztaság, szépség uralkodik a Kórházban. Sokan úgy emlegetik, mint a „béke szigetét”.
A Kórháznak van hivatalos jövőképe, missziós nyilatkozata, küldetése. Azonban ezen felül vannak vágyaink, álmaink is, melyek megvalósulásáért mindannyian mindent megteszünk. Minden kínálkozó lehetőséget megragadunk, a nehézségeket, mint lehetőségeket értékeljük, a hátrányainkból igyekszünk előnyöket kovácsolni. A tágabb környezetünk változásaival most olyan lehetőséget látunk, mely alapjaiban javíthatja a pénzügyi és szakmai helyzetünket. Igen, a közelgő BV beruházásra és annak várható pozitív hatásaira gondolok. Újabb, eleddig nem remélt szolgáltatások, eszközök hadrendbe állítását, komoly fejlesztéseket és nagyobb pénzügyi lehetőségeket remélünk a bizonyára megjelenő nehézségek mellett. Ezek azok a következő fokok, melyeket meglépve utódaink a 100 éves fennállását ünneplő Gróf Tisza István Kórházban megérdemelten emlékeznek meg majd rólunk is meleg szavakkal, és örömmel, hogy egy prosperáló, komoly jövőképpel büszkélkedő Kórházat hagytunk rájuk örökül.
Intézményünkben nem dolgoztak Semmelweis Ignácok, Szentgyörgyi Albertek, Szenthágothay Jánosok, sem más, országos vagy világhírű kutatók, tudósok. De nem is ez a mi kórházunk feladata, hogy ilyen embereket neveljen ki, vagy csalogasson magához. A mi feladatunk a környezetünk ellátása a kor mindenkori szintjén, és ehhez a feladathoz mindig megvoltak a megfelelő emberek. Orvosok, nővérek és gazdasági szakemberek. Minden generációnak megvoltak az ikonikus alakjai, akikre felnéztek, akiket követtek a fiatalok, akikhez mérték magukat.
Őseink és elődeink közül számos nevet kellene említenem, akik nagyléptékű munkatársként, vezetőként hasonló örökséget hagytak ránk. Azonban a hosszú felsorolás helyett engedjék meg nekem, hogy csupán egy nevet említsek: Dr. Makó Istvánét.
Az Ő áldozatos munkája és lankadatlan erőfeszítése tette lehetővé, hogy a II világháború pusztításai ellenére ez első igazán komoly fejlesztések elindulhattak Berettyóújfaluban. Sebész főorvosi teendői mellett megszállottan küzdött azért, hogy szűkebb és tágabb környezetét meggyőzve megértesse és elérhesse: a szakorvosi rendelések nem akadályozzák a kórházi munkát, hanem ellenkezőleg: kiegészíti és erősíti azt. Munkájának eredményeként a háború után az országban elsőként nálunk valósult meg a kórház-rendelőintézeti egység, lényegében úgy, ahogyan ma is ismerjük. Gondoljunk csak bele: egy rendelőintézet nélküli kórház ma, milyen esélyekkel szállna szembe a kor kihívásaival? Egy kórház nélküli – ahogyan ma mondják – önálló szakrendelő mit tud elérni komoly fekvő háttér nélkül? Ha a környező településeken valósultak volna meg szakrendelők, azok ma vajon honnan találnának munkatársakat? A kistérségi szakellátási program nyertesei hogy boldogulnak ma? Vagy hogyan fognak boldogulni holnap? Dr. Makó István látnoki ereje és emberfeletti kitartása Intézményünket idejekorán olyan helyzetbe hozta, hogy ezek a kínzó, néha a puszta fennmaradást megkérdőjelező kérdések nálunk fel sem merültek! Sajnos a sors mindennek megkéri, elveszi az árát! Dr. Makó István fiatalon – úristen, nálam sokkal fiatalabban – munka közben áldozta életét hivatásáért, kórházáért.
A Kórház korábbi vezetősége, emlékét tisztelve hozta létre a Róla elnevezett díjat, a Dr. Makó István Emlékérmet. Az elmúlt pár évben ez a díj nem került különböző okok miatt kiosztásra. Hivatkozhatnék hanyagságra, pénzügyi nehézségekre, de nem teszem. Ellenben örömmel jelenhetem be, hogy új formában ezt a kitüntetést is reaktiváltuk. Dr. Makó István leányának, volt munkatársunknak, Bánszky Jánosné, Makó Emese néninek támogatásával ma újra kiosztjuk ezt a díjat, és ezt követően minden ötödik évben egy fő kapja majd meg. Ezzel érzésünk szerint az emeltebb pénzjutalom mellett a raritással is emeljük ennek a kitüntetésnek az értékét, egyben ápolhatjuk tovább nagyszerű elődünk, a sebész és kórházvezető Dr. Makó István emlékét!
Megköszönve megtisztelő figyelmüket és eddigi munkájukat, mindenkinek boldog és egészséges további éveket kívánok. Nincs más tisztem a továbbiakban, mint hogy felkonferáljam a 2018. évi Dr. Makó István Emlékérem kitüntetettjét.
Aki munkatársunk, több mint 30 éve dolgozik Intézetünkben, megszakítás nélkül. Az egészségügyi ranglétrát végigjárva a legalacsonyabb beosztásból nőtte ki magát vezetővé. Nem csak kiváló egészségügyi szakember, hanem jó ember is, aki társadalmi és szociális érzékenységgel felfegyverkezve jóval több feladatot vállal magára, mint azt szakmája megkövetelné. A hozzá fordulókat nem csak munkahelyén, hanem a civil életben is segíti, támogatja. Olyan csoportok létrejöttében bábáskodott, illetve vesz részt tevékenyen a mai napig is, melyben a tagok nem csak szakemberektől, hanem egymástól is tanulhatnak, segítséget kaphatnak. A választott hivatásától távol eső, más környezetben működő alapítvány, egyesület is tagjai közt tudhatja, ahol szintén fontos alapembere a közösségnek. Munkatársai érdekében hivatalos funkció vállalásával is fellép. Tevékenysége jóval túlmutat a közalkalmazotti munkavállalói kereteken, így egyértelműen példaként állítható a közösségünk elé:
Tisztelt vendégeink, kedves munkatársaim: a Dr. Makó István Emlékérem 2018. évi kitüntetettje: Dr. Kóti Csaba!"
Dr. Kóti Csaba 1988-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi karán. A végzést követően október 1-től Kórházunk sebészet osztályán kezdett el dolgozni, és dolgozik a mai napig is megszakítás nélkül. 1992-ben sebészetből, 2004-ben klinikai onkológiából szerzett szakvizsgát. 2006-ban középfokú nyelvvizsgát tett orvosi szaknyelvi angolból.
Szakmájában az alapoktól kezdve a helyben elvégezhető műtéttípusok mindegyikét megtanulta, magas szinten végzi. Támogatja és részt vesz az új műtéttechnikák meghonosításában. Szívesen foglalkozik a fiatalabb generáció képzésével, nevelésével.
A szakmai ranglétrát is végigjárta. Adjunktusi, majd főorvosi kinevezésével járó többletfeladatokat örömmel, és mindenki megelégedésére végezte. Munkája elismeréseként 2005-ben rövidebb ideig osztályvezetői megbízást kapott, azonban a szakmai lobbi kissé háttérbe szorította. 2010. szeptember 1-től azonban az akkori kórházvezetést már semmi nem gátolhatta abban, hogy tartós vezetői kinevezéssel köszönjék meg Dr. Kóti Csaba addigi munkáját, melyet azóta is töretlen lelkesedéssel és odaadással lát el.
Sebészet osztályvezetői munkája mellett a helyi onkológiai ellátás alapembere. A daganatos betegek nagy bizalommal keresik fel, legyen szó akár műtétről, akár az azt követő kezelések menedzseléséről. Szorosan együttműködik a Debreceni Egyetem Klinikai Központ onkológiai team-ével, így minden egyes gyógyult, vagy javult állapotú beteg eredményes kezelésében nagy szerepet vállal.
Feladatai mellett jelenleg a műtővezető főorvosi posztot is ellátja, szervezve a központi műtő mindennapjait, beosztásait, természetesen munkatársaival egyeztetve.
Betegeit nem csak a kórházi keretek között kíséri figyelemmel. Az idén 25 éves berettyóújfalui ILCO-klub lelkes és fáradhatatlan szervezője, orvosa, motorja, nagykövete, szakértője és szószólója. A klub összejövetelein, kirándulásain – természetesen szabadidejében – rendszeresen részt vesz. Öröm látni, hogy mennyi szeretettel fordul a megjelenő klubtagok felé, és mekkora szeretetet és tiszteletet sugároznak vissza Őfelé. Nagy valószínűséggel ezek azok a lelki erőforrások, melyek a mindennapok taposómalmában energiát adnak a munkájához.
Dr. Kóti Csaba igazi feladathalmozó: jelenleg elnöke a Magyar Orvosi Kamara berettyóújfalui szervezetének, így közvetlen érdekvédelmi és támogatási lehetőséget biztosít kollégáinak. Rendszeresen megszervezi a BON-BON napot, melyre a terület összes orvosát meghívja, és jó hangulatú vacsora keretében számolnak be az eltelt időszak fontosabb kamarai eseményeiről. Neki köszönhetjük a Kórház udvarán álló, a kórház valaha volt és elhunyt dolgozóinak emléket állító szökőkutat is.
A számtalan ügyelete és készenléte, rengeteg szakmai munkája, társadalmi funkciói mellett azért példás családapa és férj. Három gyermeke mind túl van már a sikeres felsőoktatási tanulmányán, és büszke szüleik óvó tekintete mellett az önálló életüket alapozzák meg.
A szemmel alig látható szabadidejének egy részét tovább adva, más, a hivatásától igen messze eső területen is találkozhatnak az érdeklődők Dr. Kóti Csabával. Ha valaki például Geszteréden jár, és a gyönyörű székely kaput megcsodálja, vagy hall az ottani íjászversenyről, futónapról, fesztiválról, vagy a közösségi élet számos egyéb eseményéről, mint például a zsidó temetőben felállított emléktábláról, hagyományőrzésről, azonnal felmerül az Aranyszablya Társaság neve is. Ha pedig a három kuratóriumi tag nevét is megnézi, azonnal látja: Dr. Kóti Csabáé is szerepel köztük.
Orvos, tanító, apa, osztályvezető, közösségi szervező, alapítványi tag, kamarai elnök, barát: Dr Kóti Csaba!
A kórházvezetés, a munkatársai, betegei nevében tiszta szívből gratulálunk, és kérjük Isten áldását további munkájára és életére!
A tudományos ülés előadásainak szervezésekor különös tekintettel voltak arra, hogy a múltunk, az abban szereplő emberek, környezetünk kiemelt figyelmet kapjon. Az előadások során megismerhettük a legújabb levéltári kutatások alapján kórházunk névadóját, mint magánembert, illetve a kórház építésének történetét. De ugyanígy képet kaphattunk a szülészet-nőgyógyászat osztály 85 évéről és a tüdőgondozói hálózat kialakításáról és üzemeltetéséről. Emellett nem mindennapi érdekességeket is láthattunk, hallhattunk, egyenesen a műtőasztal mellől.
A kórházzal kapcsolatos archív fotók a berettyoujfalu.topoteka weboldalon érhetők el.
Elsőként Kiss László: „Gróf Tisza István, mint magánember” című előadását hallhattuk, majd, „Magyarország legmodernebb közkórháza” – A Gróf Tisza István Közkórház építéstörténete címmel Dr. Krajcárné Sándor Mária tartott előadást. Dr. Bedő Tibor főorvos a szülészet 85 évét vázolta fel humorral fűszerezve, majd Dr. Hamza Kinga nem mindennapi sérvműtéteket mutatott be a közönségnek.. A tudományos ülést Gitye Ildikó – Hajdú Ágnes: „Magyar Örökség” – A Tüdőgondozói hálózat című előadása zárta.
A születésnapi ünnepség 18 órától gálaesttel folytatódott a Nadányi Zoltán Művelődési Házban. Ünnepi beszédet mondott Dr. Vitányi István országgyűlési képviselő,majd az est sztárvendégei, Varga Feri és Balássy Betti szórakoztatták a közönséget. A gála állófogadással ért véget.
