A Gróf Tisza István Kórház Dr. Böszörményi Nagy Géza termében első alkalommal kerül megrendezésre a „NYITNIKÉK” – Ápolás, mint hivatás szakdolgozói rendezvénysorozat, mely keretén belül 2015. szeptember 21-én, 9 órától szakmai kiállítás megnyitón vehettek részt az érdeklődők. A Kiállítás 2015. szeptember 23-ig tekinthető meg, minden nap 9-13 óra között.
A kiállítást és a rendezvénysorozatot Halászné Szilágyi Gyöngyi ápolási igazgató nyitotta meg, melyben megismerkedhettünk a kórház múltjával és jelenével is. A köszöntő beszéd az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható.
„Tisztelt Érdeklődők! Kedves Kolleganők! Kedves Kollegák!
Nagy öröm számomra, hogy a Gróf Tisza István Kórházban Én köszönthetem Önöket az első alkalommal megrendezendő „Nyitnikék” – Ápolás, mint hivatás szakdolgozói rendezvénysorozat nyitónapján, a kórház életéhez, történelméhez kapcsolódó szakmai kiállításon.
Évekkel ezelőtt Szakdolgozói Tudományos Bizottság néven szerepelt az az ápolásszakmai munkacsoport, amely a szakmai kérdésekben segítette az ápolási igazgató munkáját, protokollokat dolgozott ki és aktualizálta azokat, javaslatokat fogalmazott meg az ellátás minőségének javítására, szakmai anyagokat véleményezett, ill. tudományos üléseket szervezett. Ezt a munkacsoportot alapítottuk most újra, s úgy határoztunk, hogy megrendezzük a szakdolgozói tudományos ülést. A kongresszus szervezése kapcsán annyi emléket és értéket találtunk, hogy úgy döntöttünk kiállítás keretében bemutatjuk azokat a közönség számára. Hisz az emlékek azok, amelyek jövőt adnak a jelennek, a múlt értékein keresztül!
A költő Babits Mihály is így vélekedik:
„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe”
– ezért engedjék meg, hogy röviden én is felelevenítsem kórházunk múltját, nagyjait, eredményeit.
Kórházunk megszületését, a trianoni csonkításának köszönheti. Már 1926-ban kezdeményezések voltak arra, hogy a csonka Bihar Vármegye területén kórház létesüljön, de a tényleges kórházalapításra csak két év múlva került sor. 1928. október 28-án történt meg ünnepélyes keretek között kórházunk átadása, Dr. Böszörményi Nagy Géza igazgatóval az élén, aki két alaposztállyal – belgyógyászat és sebészet –, 106 ággyal, 4 orvossal és 12 szakdolgozóval arra vállalkozott, hogy a terület egészségi ellátását biztosítja közel 189.000 lakos számára. 1938-ban az ágyak száma 168-ra emelkedett, de a kórház alapterülete nem változott. Az eredeti két alapszakmás kórházból 6 osztályos struktúrát alakított ki, és megszervezte a mentőállomást. A reális ágyszám 200 lett volna. A gazdasági válság évei alatt sikerült egyensúlyban tartania az intézetet. Kórházunk alapító igazgatójaként maradandót alkotott, tevékenysége középpontjában a beteg ember állt, ugyanakkor mindent megpróbált, hogy a kórház bevételei növekedjenek, fontosnak tartotta a rendszeres továbbképzést, a szakmai munkát. A nővéri tevékenységnek, a betegápolásnak, s a lelki gondozásnak is nagy jelentőséget tulajdonított. Igyekezett korszerű szaktudással és mély humánummal, a beteget szolgálni.
A kórház későbbi nagyjai közül mindenképpen meg kell említenünk Dr. Zöld Sándort, aki a háború idején az ostrom elől mentette ki a kórház teljes felszerelését, lehetővé téve, hogy a front elvonultával a gyógyítást is folytatni tudják. Dr. Makó István a háborút követően írta be magát kórházunk történelmébe. Ő volt a kórház bővítésének elindítója, s a kórház-rendelőintézeti egység megteremtője. Célja az volt, hogy az intézményből egy olyan korszerű járó-és fekvőbeteg ellátó egység létesüljön, amely a terület vezető egészségügyi szolgáltatója lehet. Épületfelújítás, átalakítások, berendezés és felszerelési tárgy, eszközbeszerzés és bővítés, szolgálati lakások, úszómedence, teniszpálya létesítése, mely mind az Ő nevéhez fűződik. A rekonstrukció befejezésével a kórház 496 ágyas lett, 17 munkahelyes rendelőintézet, röntgenosztály, laboratórium, vérellátó állomás, sterilizáló és egyéb egészségügyi munkahelyek épültek. 1961-ben Hencidán 50 ágyas epilepsziás rehab.osztály indul. Kazánház, garázsok, mosó-élelmezési üzem, kultúrterem, közművek épültek. A fejlesztési program kapcsán 24 férőhelyes orvoslakás, 20 férőhelyes bölcsőde is felépült. Sajnos az új létesítmények átadásán Dr. Makó István nem vehetett részt, mivel a rendkívüli megterhelés felőrölte egészségét és a főorvosi szobájában infarktust kapott. Ezt követően rövid ideig Dr. Székely István, radiológus főorvos, majd Dr. Bartha Ferenc folytatta a kórházfejlesztő munkát. A következő feladat az alapfunkciók mellett speciális részlegek kialakítása, az ellátás szélesítése volt. Dr. Bartha Ferenc hívta életre a kórházigazgatók klubját, melynek haláláig elnöke is volt. A kórház-történelem során említenem kell még Dr. Nagy Gábor, Kun József és Dr. Bulyovszky István volt Főigazgató Urak nevét is, akik szintén azon munkálkodtak, hogy intézetünk gazdaságosan, hatékonyan, illetve az ellátandó lakosság elvárásainak megfelelően működjön. A feladat és a szándék most is az, mint több évtizeddel ezelőtt: megmaradni, fejlődni és korszerű ellátást nyújtani. Ezen fáradozunk mi is.
Kórházunk jelenlegi főigazgatója: Dr. Muraközi Zoltán. Ágyszámunk: 666. Aktív ágyaink száma: 308, krónikus ágyak száma 358. Ellátandó lakosság száma: kb. 100.000. Orvosaink száma: 97, szakdolgozói létszám: 477 fő. Több száz főiskolát, egyetemet végzett orvosunk és szakdolgozónk van. 12 fekvőbeteg ellátó osztály, 31 járóbeteg ellátó egység, korszerű diagnosztika, CT. Új épületek létesültek, s a meglévők megújulnak. Több pályázatunk van folyamatban, a pályázati lehetőségek adottak, s mi élünk velük. Fejlődünk, s fejlesztünk. A lehetőségek kihasználásával a céljaink megvalósulhatnak, s ez lehetővé teszi, hogy intézményünk korszerű, a térség igényeit kielégítő, a kornak megfelelő színvonalú, gazdaságosan üzemeltethető intézménnyé váljon és maradjon.
A múlt tükrében, s a jelen fényében elmélkedve elmondhatjuk, hogy csak az maradhat fenn a jövő számára, amit átadunk az utókornak. Már elődeink is számos képzést, továbbképzést, kongresszust, kiállítást szerveztek és tartottak, továbbadva ezáltal ismereteiket, emlékeiket. Mi is ezt szeretnénk ezzel a kiállítással, tudományos üléssel, rendezvénysorozattal tenni. Megismertetni, felidézni az elődeink munkáját, emberi elhivatottságát, orvosi, nővéri helytállásukat.
Kérem Önöket, hogy a kiállítás megtekintésén túl, tiszteljenek meg bennünket a szeptember 24-én (csütörtökön) 13 órakor megrendezendő „Nyitnikék”- Ápolás, mint hivatás tudományos ülésünkön is, ahol szakdolgozóink bemutatják szakterületüket, beszélnek az ápolásról, mint hivatásról, annak mindennapjairól, s bemutatják annak szépségét.
Ezzel a szakmai kiállítást megnyitom.
Köszönöm figyelmüket.”
