A Gróf Tisza István Kórház Szülészeti és nőgyógyászati Osztályán megható pillanatoknak lehettünk tanúi 2015. május 3-án, vasárnap reggel, ugyanis Anyák napja alkalmából Dr. Zákány Zsolt osztályvezető főorvos köszöntötte az anyukákat és újszülött kisbabájukat, akik először ünnepelhettek együtt édesanyjukkal.
Dr. Zákány Zsolt osztályvezető főorvos köszöntőjében kiemelte, hogy az Anyák napját a többi ünnepünkkel (pl. Karácsony) egyenrangúnak kell tekinteni és mindenképp meg kell emlékezni róla ezen a helyen is, ugyanis egy gyermek születése nagyon fontos pont az anya életében. Van, aki úgy éli meg az Anyák napját, hogy még várja a kisbabáját, van, aki pedig már a kezében tarthatja.
Főorvos úr azokról az anyákról is nagy szeretettel emlékezett meg, akik ezen a napon is a kórházban teljesítenek szolgálatot és az ő gyermekeik otthon készülnek az ünneplésre és várják haza édesanyjukat.
Ezt követően a meghitt, ünnepi pillanathoz méltóan, Dsida Jenő: Édesanyám keze című versével köszöntötte az édesanyákat Dr. Zákány Zsolt.
Dsida Jenő: Édesanyám keze
A legáldottabb kéz a földön,
A te két kezed jó Anyám
Rettentő semmi szélin álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
S a fényes földre helyezett...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet! -
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanított,
Felmutatott a csillagokra,
Úgy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Lábam alól, ha néha néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod: a vétek szörnyü rút! -
Ne hidd, Anyám, ne hidd, hogy egykor
Feledni bírnám ezeket!...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Oh, hogy így, drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! -
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom, megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! -
Némán, nagy, forró áhitattal,
Csókolom meg a kezedet!
