Az Idősek Világnapja alkalmából ünnepi műsorral köszöntötték a berettyóújfalui szépkorúakat a Fényes Házban.
A rendezvényen részt vett Karalyos Krisztina, a BERÉPÓ Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Muraközi István, Berettyóújfalu város polgármestere, Dr. Ökrös Zoltán címzetes jegyző úr, Dr. Papp-Majoros László és Dr. Schwanner István intézményi orvosok, a Rákóczi Tagóvoda nagycsoportosai, nevelői, a Mátyás utcai otthon lakói és dolgozói.
Az ünnepi rendezvényen Karalyos Krisztina és Muraközi István köszöntötte az időseket, majd a Rákóczi Tagóvoda nagycsoportosai műsora következett.
A gyerekek színvonalas előadása után a Mátyás utcai otthon lakói kedveskedtek megható szavalataikkal a Fényes házban élőknek. Kárpáti Éva: Az élet alkonyán, Legrand: Az idősek tisztelete, Óbecsei István: Szeressétek az öregeket!, Csernai József: Nagyanyának című verseket hallgathattuk meg tolmácsolásukban.
Fekete Ferencné, mentálhigiénés munkatárs köszöntőjében elmondta, az Idősek Világnapját 1991-ben rendezte meg először az Egyesült Nemzetek szervezete. Beszédéből az alábbiakban idézünk:
„Engedjék meg, hogy én is tisztelettel köszöntsem Önöket ezen szép ünnep alkalmából. Önök már mind nyugdíjas éveiket töltik, nem azért kelnek fel korán reggel, hogy a munkahelyre igyekezzenek, nem nehezül a vállukra a munkahelyi felelősség terhe. Elvileg nyugodtan élhetnek kedvteléseiknek.
Reiman szerint az öregkornak számtalan erénye van: az érett kor egyik legfontosabb erénye a higgadtság, amely türelmesebbé tesz másokkal és önmagunkkal szemben. Kevesebb indulattal viseltetünk a szokatlan jelenségek iránt és több tárgyilagossággal ítélünk.
Más megközelítésben hasonlíthatjuk az emberi életet a négy évszakhoz, de talán a legszebben egy fa szimbolizálja sorsunkat. Először még kis magonc, cseperedve csemete, majd sudár lesz a termete, tele lesz zöld levelekkel, rügyekkel, virágba borul, termést hoz, aztán lehullajtja a sárguló leveleit, majd téli álmot alszik. Önök most hol is tartanak? A levélhullajtásnál, ami ősszel történik.
Ősz van a természetben és van az életutunkban is. Ilyentájt még bőven simogat minket a napsugár, ebben az időszakban van a betakarítás is. Az Önök élete is erről szólt. Nehézségek közepette felnevelték, majd útjára bocsájtották gyerekeiket. Most pedig unokáik életét egyengetik türelemmel és alázattal.
De ahogyan az ősz is lehet borús, bánatos, szomorú, latyakos, az Önök életében is vannak nehézségek. Már nem tudnak olyan könnyedén és gyorsan mozogni, hol itt fáj, hol ott fáj, sokat kell költeni a gyógyszerekre is, de a szívük nem öregszik!
Megvívták már az élet nagy, merész csatáit. A lelkükben dúló viharok lassan lecsendesültek. Lehet, hogy fiatalon az élet becsét nem érezvén sokszor pazarlóan bántak lehetőségeikkel, de az élet adta tapasztalatok idővel bölcsességgé nemesedtek. Ma már tudják: „Mindennek rendelt ideje van, s helye van az ég alatt minden akaratnak.”
Kívánom az idős és szép-korúaknak, hogy bajaik, problémáik ellenére is élvezzék az életük minden egyes pillanatát, mert hatalmas ajándék az élet, és éppoly nagy kincs az, hogy embernek születtünk. Az év minden napján érezzék a család, a társadalom megbecsülését. Érezzék, hogy szükség van Önökre, érezzék, hogy vannak dolgok, amit jobban tudnak, vannak dolgok, amit csak Önök tudnak.
Köszöntőm végén kívánok mindannyiuknak jó egészséget, boldogságot.”
Fekete Ferencné köszöntőjében Márai Sándor: Ajándék című versével tisztelgett a szépkorúak előtt:
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg!
Beszédét a következő gondolatokkal zára: „Elvileg, mondom, mert én nem igen találok olyan nyugdíjast, akinek nincs dolga vagy gondja. Van, aki a pénz, a nyugdíj beosztásával küszködik, van, aki a betegséggel, van, aki nem győz a gyerekein, unokáin segíteni, ennek ellenére úgy érzi, hogy a család terhére van, és van, akit az egyedüllét gyötör és sorolhatnám…”
A köszöntő után a Zümmögő kórus népdalokat énekelt a nyugdíjas évek gondjairól és a nyugdíj beosztásáról.
A rendezvényt állófogadás és kötetlen beszélgetés zárta.
