Nem is olyan régen még az egyetem padjait „koptatta”, ma már a Bihari Hírlap főszerkesztői székét foglalja el. Bizonyára nem sokan tudják róla, hogy énekel, gitározik, és az Egyesült Államokban is dolgozott az egyetemi évek alatt. A Bihari Hírlap új főszerkesztőjével, Juhász Évával beszélgettem.
Mesélj magadról egy kicsit. Hol végezted tanulmányaidat?
Berettyóújfaluban születettem, de Sárrétudvariban nőttem fel. A Bessenyei György Szakközépiskolában érettségiztem, informatika szakon. Igazából azért választottam az informatikát, mert nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi is érdekel. A reáltárgyak nem igazán vonzottak. Majd a Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció és Médiatudomány szakán folytattam tanulmányaimat. Nagyon érdekelt a média világa. Már régóta éneklek és gitározok is. Úgy gondoltam, hogy ha jobban belelátok ebbe, akkor jobban el tudok indulni a zene világában is. Kommunikáció és média tudományt tanultam, majd második évben elektronikus sajtóra szakosodtam.
Az egyetemi évek alatt az egyetem televíziójában is dolgoztam, a SzemeSZTErben, melyet a városi tévében is sugároztak. Teljesen szabad kezet kaptunk, mi voltunk a szerkesztők, a riporterek, vágók és műsorvezetők is. Tehát a szervezéstől a vágóasztalig mi végeztük a munkát, természetesen a végeredmény a felelős szerkesztő, vagyis Klucsik Edit jóváhagyása mellett született meg. Az egyetem utolsó évében úgy éreztem, hogy mást is kipróbálnék a média világán belül. Így jött a lehetőség, hogy gyakornok legyek a szegedi Médiacentrumnál, ahol az íráskészségemet tudtam fejleszteni. Végül ez nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen egyetem után gyakorlatilag egyből álláshoz jutottam.
Voltak-e példaképeid, akiktől el tudtad lesni a szakma fortélyait?
A Szegedi Egyetem nagyon nagy hangsúlyt fektetett a gyakorlati oktatásunkra, ez az, amit a legjobban szerettem benne. Nem csak elméletben tanultuk meg, hogy milyen plánok vannak, vagy hogyan kell egy riportot elkészíteni, hanem gyakorlati lehetőségeink is bőségesen voltak, e nélkül ezt nem is lehet elsajátítani szerintem. Két tanár volt, aki igazán meghatározta a szakmai fejlődésemet, akiktől nagyon sokat tanultam. Az egyik Kovács Zoltán, ő volt az operatőrünk, ő segített a szakdolgozati filmem elkészítésében is. Mindig nagyon segítőkész volt velünk és türelmes egy-egy felkonf rögzítés alkalmával, amikor már tizedjére kellett újra venni, mert valamelyikőnk elröhögte vagy belebakizott. A másik Klucsik Edit, aki a szakirány vezetője, tanárunk, de ennél sokkal több is volt számunkra. Egy igazi példakép, hiszen rengeteg tudással és tapasztalattal rendelkezik, amit nagyon jól át tudott nekünk adni és mindezt olyan természetesen és közvetlenül tette. Nem hasonlítható semmilyen másik tanár-diák kapcsolathoz, egy igazi mentor volt számunkra.
Hogy tetszik neked a média világa? A kamera melyik oldalán érzed magad jobban?
Szerintem a média nagyon fontos a mai világban, hatalmas erő birtokában vagyunk. Hiszen a média formálja a közvéleményt, sokan sajnos visszaélnek ezzel. Műsorvezetőként is szívesen kipróbálnám magam, ez egy régi vágyam. Szegeden az egyetemi évek alatt lehetőségem volt műsort is vezetni. Ezek inkább a magazin műsorunkba elkészített anyagok felkonferálásait jelentették, nem stúdióbeszélgetést, vagy híradós műsorvezetést, bár ezeket is kipróbálhattuk.
A szakirány teljesítésének egyik feltétele volt, hogy valamilyen tévénél kellett eltölteni egy kis időt. Én a szegedi városi televíziót választottam. Egy híradós napon mentem, a reggeli értekezlettől kezdve a forgatáson át az esti élő híradóig minden állomáson ott voltunk a csoporttársaimmal. Nagyon jól bele tudtunk látni, hogyan is működik egy igazi televízió.
Említetted a gitározást, éneklést.
Igen, mondhatom, hogy gyerekkorom óta nagyon érdekel a zene. Mindig része volt az életemnek, bár ezt sokan nem tudják. Próbálkoztam különböző országos tehetségkutató versenyekkel (Csillag Születik, X-Faktor), de csak 1-2 fordulóig jutottam el. Legutóbbi élményem a Got Talenttel volt, az első válogatáson olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a Való Világ villában tartották a meghallgatást. Hatalmas élmény volt, profi technika állt az előadók rendelkezésére. A második forduló után viszont már nem kaptam újabb lehetőséget. Most viszont arra készülök, hogy saját youtube csatornát hozzak létre. Vagy így, vagy úgy, de az éneklés és a gitározás mindig része marad az életemnek. Úgyhogy mindenki figyeljen - mondta Évi mosolyogva.
Hogy kerültél az Egyesült Államokba?
A Camp Leaders-sel utaztam, amely az egyetemistáknak kínál egy olyan lehetőséget, amely során az Egyesült Államokban gyermek táborokban és most már szállodákban is lehet dolgozni. Az egész egy interjúval kezdődött angolul, ami a profilunkba került bele. Ezt látták a táborvezetők, ez alapján, illetve a profilunk alapján választottak ki minket, majd ha a skype interjún is tetszettünk nekik, akkor felvettek minket. Az én táborom egy Girl Scout tábor volt, vagyis lány cserkésztábor, a Camp Winona nevet viselte. Washington közelébe egy kisebb városba Hughesville, Maryland-be kerültem. Igazából kitchen assistent-nek vettek fel, de volt egy olyan része a munkámnak, mely során a gyerekekkel is kellett foglalkoznom. Valójában egy unitban laktunk, csak külön faházban. Így elkerülhetetlen lett volna, hogy kapcsolatba kerüljek velük és én ennek nagyon örültem.
Az első két hét csak képzés volt, és amikor megjöttek a gyerekek, az maga volt a felüdülés mindenki számára, végre belekezdhettünk a munkába. A tábor nagyon sok lehetőséget adott a gyerekeknek a kikapcsolódásra. Volt zene és táncstúdió (ide titokban mindig lejártam gitározni), arts and craft ház (itt nagyon sok kreatív programon lehetett részt venni), állatok is voltak a táborban, illetve egy tó, ahol lehetett kajakozni és kenuzni. Ezekre a programokra kellett kísérni őket. A gyerekek vasárnap jöttek és pénteken mentek haza, a szombat volt a szabadnapunk, majd vasárnap minden kezdődött előröl.
Mindig is nagy álmom volt, hogy kijussak Amerikába. Két és fél hónapig tartott a tábor. Ez a tábor egy erdőben volt, így egy kicsit el voltunk zárva a külvilágtól, csak hétvégén mehettünk el pl. vásárolni. A legközelebbi bolt is 2 km-re volt, ahova sokszor gyalog mentünk. Utána lehetőségem nyílt utazgatni, voltam Washingtonban, egy One Direction koncerten, ami hatalmas buli volt. Életem egyik legjobb napja. Ezután New Yorkban utaztam, innen a csodálatos Californiába, majd Venice Beachre. Ide már teljesen egyedül mentem, 5 napot töltöttem ott és végül Los Angelesből jöttem haza.
Több országból érkeztek az egyetemisták? Magyarországról volt más rajtad kívül?
Elég sok helyről érkeztek diákok, például Angliából, Ausztráliából, Skóciából, Írországból és persze Amerikából is, de én voltam az egyetlen magyar. Már a tábor alatt is lehetett érezni az életszínvonalbeli különbségeket. Amikor lehetőségünk volt a táborból kimenni, akkor kirándulgattunk, vásároltunk. Ha elmentünk ebédelni valahova előfordult például, hogy 25 dollárért lehetett kapni egy szendvicset, amire más egyből azt mondta, igen, kér egyet. Amit ők csak így eldobhattak maguktól, én nehezen adtam ki rá azt a pénz. De egyébként nagyon érdekes volt, hiszen hatalmas különbségek vannak például az ausztrál és az amerikai angol között. Jó volt mindegyiket egy környezetben hallgatni nap, mint nap. Nagyon sokat tanultam.
Elég sok városi rendezvényen voltál már, mint tudósító, fotós. Milyen rendezvények állnak hozzád közelebb?
Még nem vagyok olyan régóta itt, úgyhogy elég friss élményeim vannak. A szívemhez mégis inkább az olyan programok, rendezvények állnak közel, amelyek a gyerekekről és a zenéről szólnak, illetve van valamilyen kulturális jellegük. Az augusztus 19-ei programtól sokan féltek, de szerintem nagyon is színesre sikeredett és rengeteg érdeklődőt vonzott. Nagyon jó fotókat is készítettünk, ebből került ki például a szeptemberi Bihari Hírlap címlapfotója. Természetesen ez a munkának csak az egyik része, úgyhogy gyorsan meg kell majd barátkoznom a komolyabb témákkal is. :)
A szeptember havi Bihari Hírlapban is bemutatkoztál, melyben említettél néhány változást, tervet. Mik ezek?
Komolyabb változások jövő évtől várhatóak, még dolgozunk rajta, de én mindenképpen szeretnék egy egészség rovatot is beilleszteni a lap hasábjai közé, mert most ez az én életemben is elég nagy hangsúlyt kap, és jó lenne, ha több emberhez eljutna pár elég fontos üzenet az egészséges életmódról és annak szükségességéről. Emellett a városban élő tehetségeket szeretném megismerni és megismertetni az olvasókkal. Sok lehetőség és ötlet van, de a megvalósítás egy egészen más dolog. Igyekszünk, de egyelőre ennyit mondhatok.
Hogy tetszik városunk? Van-e kedvenc helyed?
Legutóbbi lakhelyem Szeged volt, ami egy egyetemi város, sok diákkal, tele élettel. Még mindig szokatlan egy picit itt lenni, de úgy érzem, hogy kezdem felvenni a város ritmusát. A kedvenc helyem egyértelműen a mozi. Csak azt sajnálom, hogy nagyon sokan nem élnek a lehetőséggel, hogy itthon, Berettyóújfaluban nézhetnek filmet, pedig szerintem nagyon is jó minőségűek és élvezhetőek. Én főleg a vígjátékokat, a romantikus és az animációs filmeket szeretem, de az akciófilmeket is megnézem a barátommal. Most ősszel nagyon jó filmek lesznek a moziban, itt Újfaluban is. Mindenképp látogassátok meg ti is.
Évi, köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Bízom benne, hogy az énekes, gitáros énedet is megismerhetjük. A Berettyóhír munkatársai nevében is kívánok Neked jó egészséget és jó szerkesztést, vágást, újságírást.