2015. április 16-án a Makk Kálmán Mozi adott otthont a holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett visszaemlékezésnek. A délután vendége Konrád György volt, aki 2000 óta városunk díszpolgára is.
Konrád György író, 1933. április 2-án született Debrecenben az egyetemi klinikán. Életének első tizenegy évét Berettyóújfaluban töltötte. Apja Konrád József (1897–1970) jómódú vaskereskedő volt. Anyja, Klein Róza (1905–2004) nagyváradi zsidó polgárlány. Nővére Éva 1930-ban született, jelenleg New Yorkban biológus. Konrád György a helybeli zsidó elemi iskolába, majd a polgári iskola első osztályába járt 1944 tavaszáig.
A beszélgetést Kocsis Csaba népművelő vezette, aki az írót a Berettyóújfaluban töltött gyermekéveiről és zsidóüldözésről is kérdezte.
A beszélgetésből megtudtunk, hogy az akkori vaskereskedésben vadászpuskák, biciklik és alkatrészeik, motorkerékpárok, vaskannák mellett nagyon sok minden volt. Az akkori kereskedőnek az volt a becsülete, hogy mindent megtalálhattak az üzletében. Ha hiányzott volna a kért árucikk, akkor azt inasok azonnal mentek, hogy beszerezzék. A könyvében is megemlíti az író a különböző szagokat, melyeket ő nagyon szeretett, kifejezetten a vas és a zsírpapír szagát.
Elemi iskolás éveiből így emlékszik vissza: „Verekedős kisfiú voltam, csak úgy ingyen nem verekedtem” - mondta mosolyogva Konrád György. Nagyon szeretett olvasni, amelyik könyvet a szívébe zárta, azt többször is elolvasta. Egy kedves történetet is elmesélt az egybegyűlteknek, melyben elmondta, hogy szeretett az iskolából lógni, és inkább a könyvtárban töltötte az idejét. Akkoriban két könyvesbolt volt Berettyóújfaluban, az egyik az Adler Józsefé, a másik Paszternák Dezsőé, itt és a könyvtárban töltötte szívesen idejét.
Szüleit az ország német megszállása után a Gestapo és a csendőrség letartóztatta, majd Ausztriába deportálta. A két testvér és még két unokafivér, Zádor István és Pál 1944. június 5-én budapesti rokonokhoz utazott nehezen megszerzett utazási engedéllyel. A rákövetkező napon Berettyóújfalu minden zsidó lakosát a nagyváradi gettóba, onnan pedig Auschwitz-ba deportálták. Konrád osztálytársait Birkenauban szinte kivétel nélkül megölték. A két testvér és az unokafivérek nagynénjük, Vágó Zsófia jóvoltából egy svájci védett házban a vészkorszakot túlélték.
Életrajzi regénye, Az elutazás és hazatérés 2012-ben jelent meg, mely az életben maradás gyerekkori kalandjáról szól, melyről így ír a szerző: „miután a Gestapo 1944 májusában, tizenegy éves koromban a szüleimet letartóztatta, sikerült megvesztegetnem a helyi hatalmat, hogy a csendőrök negyedmagammal, egy nappal a gettóba zárás és az Auschwitzba szállítás előtt fölengedjenek Berettyóújfaluból a rokonainkhoz Budapestre, ahol még adódott némi haladék. Elutaztunk, életben maradtunk, és hazatértünk a faluba. A többi zsidó gyereket addigra elnyelték a hamvasztókemencék. Egy év, a felnőtté válás története, és aztán érzelmes és fanyar visszatérések”.