Csörgött a telefon: élet-halál közt lebeg egy fiatalember az intenzív osztályon Debrecenben, rengeteg vérkészítményre van szükség és azonnal. A pénteki Nosztalgia véradásra sokan miatta jöttek, irányított véradássá vált a nap.
Több mint 100-an jelentkeztek vért adni a Nosztalgia véradásra, melyet november 28-án a Magyar véradók napja alkalmából szervezett a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete. A Csokonai Színház igazgatója, Ráckevei Anna, két színművésztársával, Szakács Hajnalkával és Pál Hunorral tiszteletét fejezte ki a donoroknak az ünnepnap alkalmából, és mind jelentkeztek vért adni. Művészek és sajtósok fogtak össze a véradás és az életmentés ügyéért, és azért, hogy a mindennapok hőseire a donorokra irányítsák a figyelmet.
Első az élet
Megrázó hír érkezett délután a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezetéhez. Egy fiatalember fekszik a helyi intenzív osztályon. Afrikában baleset érte. Ott nem vették észre életveszélyes súlyos belső sérülését, és most válságos állapotban van. Minél több 0 Rh-pozitív típusú vérkészítményre van szükség a megmentéséhez. Életéért irányítottá vált a véradás, sok donor azért jött, hogy megmentésében segítsen. Akik a helyszínen értesültek a bajról, csatlakoztak hozzájuk. (Az irányított véradásban az eltérő vércsoportú donor véradománya helyett vércsoportazonos készítményt kap a beteg.)
Szakács Hajnalka, Ráckevei Anna Szakács Hajnalka
Lelkileg is jó
A bajról értesülve Szakács Hajnalka művésznő is csatlakozott az irányított véradáshoz. - Először adtam vért. Olvastam ugyan a véradásról, de nem tudtam, milyen fizikailag, sem azt, milyen élmény lelkileg emberi életeket menteni – mondta a fiatal színművész. Korábban barátokkal jelentkezett véradásra, de súlya kevesebb volt 50 kilógramnál. Most erősebb, mint régen, a felkérést jelnek érezte arra, hogy újra megpróbálhat vért adni. - Sikerült, pedig határon álltam: a testsúlyom is éppen megfelelt, s bár ma nem ettem túl sokat, ahhoz elég volt, hogy vért adhassak – fűzte hozzá. Érdeklődésünkre elmondta, hogy nagyon jól érzi magát, meg sem kottyant a vérveszteség. - Nagy élmény, hogy megtudtam a vércsoportomat: A típusú. Mondták, hogy ebből van szükség a legtöbbre, mert nagyon gyakori. Örülök, hogy erősíthetem ezt a csoportot is – fűzte hozzá. Mint megjegyezte, nagyon izgult a véradás előtt, mert új, ismeretlen helyzet várt rá, és hajlamos a szorongásra.
Mit se számít a tűszúrás, ha segíthetünk
- Előbb-utóbb le kell győzni a félelmet. Az a fájdalom, ami a tűszúrással jár semmiség ahhoz képest, mennyit segíthetünk a véradással. Nem is nevezném ezt fájdalomnak – e szavakkal bátorítaná Ráckevei Anna igazgató, Jászai Mari-díjas színművész azokat, akik szeretnének vért adni, de a félelem visszatartja őket.
- Nekem nem kell ilyesmivel szembenéznem. Az embertől sokszor vesznek vért, különösen, ha nő és szült már. Minden nagyobb vizsgálat vérvétellel kezdődik. Nem ismeretlen a helyzet – válaszolta érdeklődésünkre. Az igazgatónak még egy hetet kell várnia, azután adhat vért – ez derült ki a véradás előtti szűrésen. Mint mondta, feltétlenül eljön, hiszen jó vért adni, jó és magától értetődő segíteni.
Sikuláné Kiss Andrea Sikuláné Kiss Andrea
Egy szeretetáramban
Ez a tulajdonság alapvetően összeköti ismeretlenül is a donorokat, a mindennapok rejtőzkődő hőseit. - Miért? Egyszerűen mindig szerettem volna vért adni. Mert adni jó. Szeretek jót tenni. A házigondozásban dolgozom, természetes, hogy segítek – válaszolta Sikuláné Kiss Andrea is, aki 33-szor adott vért. - Édesapám mindig véradó volt. Alig vártam, hogy vért adhassak én is. Amint betöltöttem a 18. életévemet, az első adandó alkalommal elmentem vért adni. Az első voltam aznap a sorban akkori lakóhelyemen, Hajdúszováton – emlékezett vissza.
Sokszor egy közeli ismerős betegsége teszi vonzóvá a véradást. Huszti Ildikó először azért jött el, mert egy kollegája feleségét műtötték, s munkahelyén az egész osztály jelentkezett véradásra. Ezután rendszeresen járt vért adni, majd következett egy kis szünet. Most meghallotta, hogy a szomszédasszonya térdét két hét múlva operálják. Tudván, hogy a műtétekhez szükség van vérkészítményekre, eljött vért adni. - Lehet, hogy éppen nem az enyémet kapja meg, de lesz elég vér, és ezúton neki is segítek – zárta szavait.
Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete