Második alkalommal szervezett a Berettyóújfalu-Szentmártoni Református Egyházközség október 4-én délután – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Teremtés hete kezdeményezéséhez kapcsolódva – a Szentmártoni templomkertben teremtésünnepet. - az Egyházközség beszámolója
Az idei témát – megújuló energiaforrásaink – Mózes Márk a BME energetikai szak, megújuló energia szakirány végzős hallgatója hozta közelebb a hallgatókhoz a rendezvény megnyitóján. Az ismeretekben gazdag és a gyülekezeti tagok, valamint érdeklődők számára érthető, de egyben a felelősségteljes energiahasználatra való felhívást is megszólaltató előadás után a templomkertben helyi kézművesek által előállított termékek vására, kézműves foglalkozások, íjászat várta az érdeklődőket a gyermekektől egészen az idősekig. Külön színfoltja volt a délutáni együttlétnek a biharkeresztesi Gárdonyi Zoltán Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény néptáncos növendékeinek valamint a komádi citerások bemutatója. A rendezvény értékét és az az iránti érdeklődést mi sem mutatta jobban, mint hogy a környék több településéről szép számban vettek részt rajta (Berettyóújfalun kívül Bakonszegről, Biharkeresztesről, Bojtról, Debrecenből, Derecskéről, Komádiból, Váncsodról). Az együttlét alatt a gyülekezeti teremben a részvevők által közösen felállított büfé-asztal süteményeiről fogyaszthattak a megéhezők. A sütemények legtöbbje mellett megtalálhatók voltak a receptek, így e recept-túra közkinccsé tette a házi süteményeket a kísérletező kedvűek számára.
A teremtésünnep kiváló alkalmat kínált arra, hogy közel hozza mind a gyülekezeti tagok minden pedig az egyházi élettől távolabb állók, de az ilyen programok és alkalmak iránt érdeklődők számára, hogy a bibliai tanításoknak milyen nagy közéleti, társadalmi és közösségi relevanciájuk van. Az idei teremtés hete vezérigéjét („Őrizd meg a rád bízott kincset!” – 1Timóteus 6,20) nem csupán a hit elvont fogalmával kapcsolatban lehet értelmezni, hanem azokkal az örökségekkel, „kincsekkel” kapcsolatban is, amelyeket egyrészt a teremtésben és természetben bízott az emberre a teremtő Isten, másrészt pedig, amelyeket ez előző generációk hagytak kulturális örökségként az utókorra. Egy a globalizációt és a mértéktelen fogyasztást alapelveként valló társadalomban különös értéke van az olyan kezdeményezéseknek és programoknak, amelyek felhívják a figyelmet a helyi értékekre, legyen az a természetben megtalálható, vagy helyi mesterek által előállított.
Az együttlétet szabadtéri istentisztelet zárta, ahol a gyülekezet aktívan vett részt az erre az alkalomra elkészített, és a helyi lelkipásztorok (Kovács-Győri Zsuzsa és Kovács Krisztián) vezette liturgiában. Az igehirdetésben a lelkipásztor a Tékozló fiú (Lk 15,11−13) története kapcsán arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy az atyai háztól távol, az otthonról hozott örökséget hátrahagyva az ember könnyen meghasonlik önmagával és a kiégés szélére kerül:
„Kezünkben az Istentől kapott örökségünkkel útnak indulunk egy Istentől távoli vidékre, hogy ott eltékozoljuk a vagyonunkat: az Isten irgalmát, szeretetét, a természet és a teremtés kincseit. És a kiégés, az önhasonlás, az identitáskrízis határán aztán rájövünk, legalábbis jobb esetben rájövünk: vissza kellene térni az Atyai házhoz valamiképpen. Újrakezdeni az Atyával, mégis elfogadni az örök rendet, újra felhasználni az Isten bűnbocsánatát, hogy a bűntudatunkat egy olyan „környezet-tudat” váltsa fel, amelyben meglátjuk a magunk határait, a másik szükséget szenvedő embert, meglátjuk a ránk bízott kincseket, a ránk bízott kapcsolatokat teremtéssel és Teremetővel. Így legyünk hazataláló tékozló fiak és leányok, így legyünk kincsőrzők. Őrizzük meg a ránk bízott kincset!” – zárult az igehirdetés és a második teremtésünnep Berettyóújfalu-Szentmártonban. A szervezők köszönetet mondanak mindazoknak, akik anyagi támogatással, kétkezi munkával, idejük odaszánásával segítettek abban, hogy közös kinccsé legyen az együttlét.