Magyarországon csak néhány helyen fordul elő a súlyos allergiás reakciókat kiváltó kaukázusi medvetalp, de a gyomnövény gyors szaporodásra képes - válaszolta a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih).
A Nébih gyombiológiai mérnökszakértője, Novák Róbert hétfőn elmondta, hogy az ernyős virágzatúak családjába tartozó medvetalpnak három faja fordul elő Magyarországon. A másik két fajnál jóval kisebb termetű, közönséges medvetalp elterjedt növény Magyarországon. Bár ez a faj is mérgező növény, megbetegedést ritkán okoz. Ugyanakkor a Felső-Tisza vidékén az 1980-as években megjelent a Sosnowsky-medvetalp, amely a kaukázusihoz nagyon hasonló, szintén veszélyes gyom.
Idén belterületen, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gergelyiugornyán találtak Sosnowsky-medvetalpat, mintegy 200 négyzetméteren. Itt már megtörtént a terület mentesítése a Nébih segítségével - jelezte a szakértő. Novák Róbert elmondta, hogy a kaukázusi medvetalpat a 19. században botanikus kertekben dísznövényként tartották, mivel a lágyszárú növény akár 3-5 méteresre is megnő. A gyorsan szaporodó inváziós faj azonban kivadult a kertekből, és főleg árterületeken és utak mentén jelent meg. Európa nyugati és északi részén a második világháború után fokozott terjedését figyelték meg. Napjainkban legjobban Nagy-Britanniában, Dániában, Svédországban és Németországban terjed ez a növényfaj. Magyarországon a zirci arborétum környékén is észlelték.
A Sosnowsky-medvetalp takarmánynövényként való hasznosításával próbálkoztak Kárpátalján, ahol elvadult, és betelepült a Felső-Tisza vidékére is. Emiatt tavaly már a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei KH NTI növényvédelmi felügyelői végeztek felderítést. Azt állapították meg, hogy csökkent a fertőzött terület nagysága - tette hozzá. A szakértő tájékoztatása szerint a kaukázusi medvetalp és a Sosnowsky-medvetalp a környezetétől jól elkülöníthető, könnyen felismerhető növény, a hatalmas termete miatt. Sok nedvességet igényelnek, elsősorban az árterületeket kedvelik, ahol a víz is terjeszti a magokat. Az állományok felszámolásához több év kell, mert a növény rendkívül gyorsan regenerálódik, ugyanakkor magjai 15 évig is életképesek a talajban.
Novák Róbert hangsúlyozta: amennyiben a veszélyes medvetalp belterületen található, az önkormányzathoz kell fordulni a mentesítés elvégeztetése érdekében, külterület esetén pedig az illetékes kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatóságához. A kaukázusi medvetalp, valamint a Sosnowsky-medvetalp azért veszélyes, mert nagy mennyiségben tartalmaz furanokumarinokat. Ezek a vegyületek már a növény megérintése esetén is sérülést okoznak, az adott területen erősen fényérzékennyé válik a bőr. Ha az érintett bőrfelületet UV-sugárzás éri, a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 24–48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta. Szembe kerülve átmeneti vagy akár végleges vakságot okozhat. A szakértő felhívta a figyelmet, hogy aki ezeket a tüneteket érzékeli magán, minél előbb forduljon orvoshoz.
A növény jellemzői
A kaukázusi medvetalp (másképp óriás medvetalp) (Heracleum mantegazzianum) a zellerfélék családjába tartozik. A Kaukázus vidékén, illetve Közép-Ázsiában őshonos. Európába a 19. században telepítették be dísznövényként. Figyelemreméltó szaporodóképességének és igénytelenségének köszönhetően gyorsan kiszabadult a kertekből, és mára szinte az egész kontinensen elterjedt. Hazánkat többé-kevésbé elkerülte, bár a Tisza egyes szakaszain, illetve Keszthely környékén már tömegesen előfordul.
Általában 2–5 méter magasra nő meg, ritkán a 7 métert is elérheti. A liláspiros foltokkal tarkított, vaskos szár és a levélnyél üreges. A szár átmérője 3–10 cm. A levelek páratlanul szárnyaltak (összetettek). A levéllemez osztott (mély bemetszések vannak rajta). A levelek 1-2 méter szélesek. A medvetalpak évelő növények. Késő tavasztól nyár végéig virágzik, a sok kicsi, fehér virág csomókban helyezkedik el a 80 cm átmérőjű ernyős virágzaton. A termése 1 cm hosszú, ovális alakú, lapos. A magvak ősszel érnek meg, egy növény több százezer termést hozhat. Erősen invazív faj, az összes többi növényt kiszorítja az adott területről.
A kaukázusi medvetalp igazi túlélőművész: ha kivágják, azonnal újrahajt, és 4–6 hét alatt gyakorlatilag teljesen regenerálódik. Ezt mélyre nyúló karógyökerei teszik lehetővé. A szabadon megvásárolható gyomirtók csak a hajtásokat pusztítják el, a gyökerek ellen hatástalanok. A gyökerek kiásásán kívül hatásos a bennük tárolt tápanyagkészlet rendszeres vágással történő kimerítése. Ha a gyökér fölé egy nagy, nehéz kőlapot helyezünk, az két éven belül elpusztul. A magvak azonban hét (de egyes források szerint akár 15) évig is csíraképesek maradnak, ezért a területet még sokáig rendszeresen ellenőrizni kell. A növény közelében csak teljesen zárt ruházatban és védőszemüvegben szabad dolgozni! Németország évente majdnem 13 millió eurót költ a veszélyes jövevény kordában tartására.
A kaukázusi medvetalp nagyon hasonlít az Európában honos, kisebb termetű, és jóval kevésbé veszélyes közönséges medvetalpra. Az angyalgyökértől és a podagrafűtől azonban azok elkülönülő levelei alapján könnyű megkülönböztetni. Ahol elterjedt, ott gyakran előfordul, hogy néhány jóindulatú laikus rohamot indít a betolakodó ellen, és ennek során szinte minden ernyős virágzatú növényt lekaszabolnak.
