A csíkszeredai székhelyű Élő Erdély Egyesület és a debreceni Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület első alkalommal szervezte meg a Civilek Erdélyért Határok Nélkül konferenciát, melyre Debrecenben, a Belvárosi Közösségi Ház Pódiumtermében került sor. Miért hívtuk életre a találkozót és milyen célokat fogalmaztunk meg? Sikeres volt a rendezvény, egyáltalán, hogyan kell mérnünk egy ilyen kezdeményezés eredményeit? Ezekre keresem a választ néhány gondolat erejéig.
Két nagyon világos célt tűztünk magunk elé, melyek ezer szállal egymáshoz vannak kötve: működőképes, tényleges tartalommal bíró civil háló megvalósítása és Erdély jelenidejének a megmutatása. Először is álláspontunk szerint szükség van civil hálózatosodásra, melyben erdélyi és magyarországi civil szervezetek, non-profit kezdeményezések működnek és dolgoznak azon, hogy az erdélyi magyarok szülőföldjükön boldogulhassanak, hogy igazi értéke legyen az erdélyiségnek, hogy alternatívákkal tudjunk beszélni az erdélyi magyarok jövőjéről. Másodsorban egy új nézőpontot kínálunk, melyben Erdélyről nem múlt időben beszélünk, nem plasztikus, muzeális vonásait misztifikáljuk, hanem dinamikus, hosszú távú civil kezdeményezéseken keresztül mutatjuk be, hétköznapi problémáival, kihívásaival együtt. Tesszük ezt abban a hitben, hogy ez az Erdély éppen annyira izgalmas, éppen úgy az egyetemes magyar kultúra különleges értéke, mint ahogy azt a populizmus, a demagógia egy elképzelt, tévhitekkel, túlzott elvárásokkal telített Erdély-kép kapcsán hangsúlyozni szokott.
Folyamatszemléletű, organikus megközelítésben a siker relatív, hiszen nem mindegy, hogy mikor, milyen monitorozási rendszerben vizsgálódunk. Az elhangzott előadások hosszú távú perspektívákat vázoltak fel, dinamizmusról és teremtő erőről tettek tanúbizonyságot – a konferencián megfogalmazott alapelveket elfogadásra kínáljuk fel, várjuk az Erdélyért tudással és tenni akarással cselekvő embereket, hívunk mindenkit, hogy adja fel a kényelem, a nemtörődömség, a fásultság, a felületesség sokszor kényelmes állásait és dolgozzunk együtt egy fenntartható, értékközpontú, közösségalapú, humánus, múlthoz és jelenhez természetes módon kapcsolódó jövő megteremtésén.
A rendezvény szombati megnyitóján Pajna Zoltán Debrecen város alpolgármestere, a konferencia fővédnöke, Boda Szabolcs, a társszervező Élő Erdély Egyesület elnöke, és jómagam, mint az EJKE elnöke az ünnepélyes formulák mellett, a rendezvény gyakorlati hasznosságára, a stratégiai együttműködések és a civil együttműködések fontosságára hívtuk fel a figyelmet.
Az EJKE tagja, a Debrecenben szolgálatot ellátó Pap Gy. László unitárius lelkész nem csupán az előttünk álló két napban hasznosítható, hanem az egyének, közösségek, nemzetek, sőt az egész egyetemes emberi civilizáció számára is megszívlelendő, bibliai idézetre építette beszédét "Préd 9,10 Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá.” Ez a gondolat a civil kezdeményezések kapcsán hatalmas jelentőséggel bír és jó lenne, ha sokunkban megfoganna, mert az egyesületek, alapítványok, nem anyagi profitszerzésre épülő tevékenységek akkor lesznek sikeresek, eredményesek, ha minden érintett megkeresi és megteszi a tennivalót, ameddig képes rá, ezáltal áll elő az a szinergiahatás, amely megsokszorozza a befektetett munka hozadékát.
Dezső László a Magyar Örökség díjjal kitüntetett Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke a szervezet évszázados történetét ismertette melyben a természetjárás, a honismeret és a környezetvédelem szellemisége határozta meg tevékenységüket. Előadásának zárszavában a következők szerint határozta meg az előttük álló kihívást, az EKE küldetését: "Míg a 19. században elődeinknek a természetjárás kultúráját kellett megteremteni, ma, a 21. század elején a kulturált természetjárást kell népszerűsíteni."
A csíkszeredai központú Zöld Székelyföld Egyesület elnöke, Csonta László a régió környezetvédelmi kihívásait és a szervezetük által kidolgozott programokat ismertette. 2014-től sikerült integrálni a „zöld székelyek” sokrétű tevékenységét, és mint elmondta aHangyasuli – Környezeti Nevelési Oktatóközpont keretében kilenc programtípussal várják egész évben a gyerekeket (előadás, tanulmányutak, tábor, stb.). Céljuk, hogy egy régió szintű nevelési tevékenység indulhasson el, legalább 5115 gyermek bevonásával.
A 2007-ben Románia első közösségi alapítványaként induló Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány (SZKA) ügyvezető igazgatója, Csáki Rozália bemutatta azt a sajátos civil szervezeti modellt, mely a gazdasági szektor és a civil társadalom kölcsönhatására épül és melyben nagyon eredményes programok futnak mind az adománygyűjtés, a támogatási programok, a közösségépítő tevékenységek területén.
Az erdélyi magyarság esetében szűkülő élettérről és abszolút értékben csökkenő népességről van szó, így nem beszélhetünk hosszú távú kezdeményezésekről, fenntarthatóságról, önrendelkezésről anélkül, hogy szót ejtenénk azok társadalmi hátteréről, az azokat befolyásoló demográfiai folyamatokról. Csíki Sándor a nyárádszeredai Erdélyi Nagycsaládokért Egyesület képviseletében a gyermekvállalás fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve a téma kárpát-medencei, európai összefüggéseit is.
Az EJKE alapításától kezdve fontos célként tűzte maga elé, hogy pontos, hiteles képet mutasson Erdélyről, az erdélyi magyarságról. Előadásomban a képzeletben és a valóságban létező Erdély-kép(ek) kontrasztjaira hívtam fel a figyelmet, kiemelve azt, hogy amennyiben elfogadjuk azt az Anderson-i megállapítást, hogy a nemzet elképzelt közösség, akkor nagy felelősségünk van abban, hogy mivel, milyen értékrendszer alapján bővítjük, alakítjuk, módosítjuk a nemzetünkről, az erdélyi magyarságról kialakult képzeletet.
Ezen a vonalon elindulva könnyűszerrel jutunk el a Székelyföldi Legendárium csapatához, melynek történetéről, sikereiről, terveiről Fazakas Szabolcs, a székelyudvarhelyi Visus Kulturális Egyesület elnöke mesélt. Az Erdélyt fogságban tartó Drakula-mítosszal, a populáris kultúra torzításaival nem könnyű felvenni a harcot, ám az a kulturális potenciál, mely az ez idáig összegyűjtött 156 legendában rejlik, okot ad a reménykedésre. Kitartó munkával és a kor kihívásainak megfelelő technikai háttérrel, vizualitással ezek a történetek, melyekoktató jellegűek, leleményességről, kitartásról, szeretetről, furfangos észjárásról, hősiességről, történelmi pillanatokról, bátorságról szólnak,meg fogják találni a közönségüket, élményt nyújtva gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt.
Az erdélyi kirándulások fontos része a kastélyok látogatása. Ennek során sokszor „hűlt helyeket sem találunk” vagy bedőlt, romos falairól próbáljuk legalább képzeletben rekonstruálni a korabeli képekről, tusrajzokról ismert épületet, aztán találunk tüdőbetegek, szellemi-testi fogyatékosok által lakott kastélyokat is. A kolozsvári Pont Csoport Kastély Erdélyben programja egy figyelemfelkeltő és tudatosító kampány, amely kulturális örökségünk fenntartásának és megőrzésének fontosságára hívja fel a figyelmet – a program keretében végzett tevékenységekről Nagy Glenda a Pont PR referense számolt be.
A debreceni rendezvénnyel egy időben rendezték Marosvécsen és Galonyán az Erdélyi Helikon múltja és jövője című konferenciát, melyről Kemény Endre a pátyi székhelyű Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány elnöke telefonon tudósította a debreceni hallgatóságot. Elmondta, hogy a Kemény-család mintegy huszonöt évnyi pereskedést követően az idei év végén birtokba veheti a vécsi kastélyt, melyet évszázados, gazdag története, a két világháború között betöltött irodalmi, kulturális központ jellege és hajdani tulajdonosa, Kemény János „szellemi öröksége” miatt a család magyar kultúra centrumává kíván fejleszteni.
A délután hátralévő részében több magyarországi Erdély-szervezet is bemutatkozhatott, így a Székelyföldért Társaság, az Erdélyi Szövetség, valamint, az Erdélyi Magyarok Egyesülete is tartott egy-egy rövid előadást.
Az este folyamán nívós, rendkívül magas művészeti értékkel bíró műsort láthattak, hallhattak a nézők. A Kiss Csaba által vezényelt debreceni Vox Antiqua Kamarakórus világszínvonalú előadásában erdélyi vonatkozású kórusművek csendültek fel, melyek révén a hallgatóság is fogékonyabbá vált a költészet befogadására. Karika Rozália tolmácsolásában Szilágyi Domokos zseniális verssorai elemi erővel, varázslatos szépséggel szóltak, Gellén László angolkürt-játéka pedig a költő véresen komoly örök játszadozását tökéletesen egészített ki. Az estet a Tiszai Zsuzsa által vezetett Hajdú Táncegyüttes fiataljai zárták és csodálatos szilágysági, marossárpataki, kalotaszegi táncaikkal, virtuozitásukkal igazán vidám hangulatot teremtettek.
A vasárnapot Boda Szabolcsnak, az Élő Erdély Egyesület elnökének előadása nyitotta. A szervezet Erdély-fejlesztési koncepciójának nagy ívű elméleti felvezetését követően, a hallgatóság megismerkedhetett az Élő Erdély sokrétű munkájával, melyből kiemelésre került az évenként megrendezendő honismereti biciklitúra, az „Erdély elvarázsol diáktábor”, valamint a „Csík360 – Virtuális séták Csíkban” projekt.
Erdély „fővárosa” a történelem során számos esetben bizonyított, most itt az idő, hogy az európai porondon is megmérettesse magát, Európa Ifjúsági Fővárosa minőségében. A Share Kolozsvár Konföderáció képviseletében Ferencz István mutatta be a Youth@Kolozsvár2015 elnevezésű programot. A szervezők azért dolgoznak, hogy ez a megtisztelő cím, ne csak Kolozsvár városának, hanem egész Erdélynek esélyt teremtsen arra, hogy Európa földrajzi és mentális térképére igazi értékeivel együtt kerülhessen fel, mi több az irányban is történnek lépések, hogy az egész kárpát-medencei magyarság reprezentálva legyen 2015-ben, Erdély szívében.
Másféle gazdasági gondolkodásra, az életet szolgáló, az emberi közösségek értékrendjére alapozott, tisztességes megélhetést szolgáló, fenntartható gazdaságra van szükség, hangsúlyozta Kolumbán Gábor. A vezetésével működő Élő Szövet Alapítvány azon dolgozik, hogy összehangoljon olyan kezdeményezéseket, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a Székelyföldön élhetőbb világ alakuljon ki. Ennek keretében 2014-ben céljuk a szövetkezeti programok megerősítése, tangazdasági hálózat kialakítása, a tudatosság kulcstényezővé tétele termelők, kereskedők, fogyasztók esetében egyaránt.
Deák László, az EKE alelnöke vizuális élményekben gazdag előadásában az egyesület Erdélyi Gyopár című - pillanatnyilag egyetlen magyar nyelvű, természetjárással, honismerettel és környezetvédelemmel foglalkozó erdélyi folyóirat- és elődje, az Erdély című honismertető folyóirat viszontagságos, ugyanakkor veretes történetét mutatta be. A 19. század végétől, a viszontagságos 20. század első feléig, majd a rendszerváltást követően megjelenő lapszámok révén az olvasó nem csak az EKE páratlanul gazdag történetét, a túrázás világát kísérheti figyelemmel, hanem az erdélyi magyarság hektikusan alakuló történetét is nyomon követheti. A mai előfizetők és Gyopár-vásárlók egy rendkívül igényes, színes, tartalmas folyóiratot vehetnek kezükbe, a periodika internetes honlapján pedig a korábbi lapszámok digitalizált változatát is megtalálják: időutazásokat tehetnek boldog békeidőkbe vagy történelmi törésvonalak mentén tanulmányozhatják az erdélyi turistaság, természetjárás történetét.
A kétnapos előadássorozat zárásaként Dr. Szaffkó Péter, a Debreceni Nyári Egyetem igazgatója mutatta be programjaikat, hangsúlyozva azok jelentőségét a magyar nyelv és kultúra, így az erdélyi kultúra terjesztésében is.
Zárásként egy mintegy két, két és fél órás kerekasztal-beszélgetésre került sor. A problémafelvetéseket a tavasz folyamán vitairatban fogjuk rögzíteni és az azokra adandó válaszok alapján vizsgáljuk meg a további együttműködések lehetőségét, a Civilek Erdélyért Határok Nélkül civil háló mibenlétét. A rendezvényen bemutatkozó szervezetekről, elképzeléseikről egy rövid film és egy összefoglaló füzet is készül, melyet hamarosan a közönség elé fogunk tárni.
Csíki András,
