Közvetlenül műtét után első hét:
Lelkiekben a legmélyebben a műtét után voltam (hittem én, de volt lentebb), mert meg kellett tanulnom elfogadni a helyzetemet. Én, aki korábban egy pillanatig nem tudott egy helyben maradni, hirtelen önfegyelemre volt kényszerítve és türelmességre. Nyugalom ne gondolkodj, ne siess, ne menj előre, majd a szövettan…
Valaki ezen erényekkel jön a világra, de jómagam nem tartoztam a türelmesek táborához. Mindent akartam, azonnal, nem később, nem vigaszágon, hanem most, rögtön, máris. Betegségben nincs ilyen, a rák ezeket a határozókat nem ismeri. Ott követtem el a legnagyobb hibát, hogy elkezdtem a neten böngészni… Bár ne tettem volna Tényleg igaz!! A féltudás a lehető legrosszabb, és egy eset sem egyforma! Megkérek mindenkit ne tegye! Egy bizony idő után csak még lentebb viszed magad. Mára már nem olvasok ilyen oldalakat, kivéve egyet a oldalát! (Későbbiekben talán a következő alkalommal bemutatom ezen angyalok munkásságát! )
Tudni azt, hogy velem is megtörténhetne mindez, hogy kínok között fekszem, és úgy halok meg, hogy rimánkodni fogok a megváltásért egészen más perspektívába helyezi mindazt, amit eddig a létezésről gondoltam.
Mennyit szenvedtem az apró hiúságok miatt. Micsoda hisztériát csaptam olyan dolgokért, amiket nem kaphattam meg. Huszonévesként átkoztam a szerelmet, mert nem lehetett az enyém a férfi, akit kigondoltam magamnak. Meg akartam halni a bánattól a viszonzatlan érzésben.
Gyűlöltem Istent, mert engedte, hogy idejekorán menjen el az, akit nagyon szerettem. Aztán könyörögtem Istennek kicsinyes dolgok miatt úgy, hogy igazán már nem is hittem benne. Olyan embereknek kerestem a társaságát, akik között nem is éreztem jól magam, de imponált a rangjuk. Hűtlen voltam és hazudtam önmagamnak.
És most, hogy ennyire közel merészkedett a halál, egészen mást gondolok az életről. Nem akarok már többé hazudni. Olyanokkal akarom tölteni az időt, akik mellett tényleg nevetek. Nem akarok számolni kalóriákat, fizetésemelést és jutalékot. Minden, amit megveszek és megeszek, csak engem szolgáljon, nem pedig a külsőségeket. Nem akarok többé rohanni. Kényelmesen kívánok jönni-menni, úgy mint az úri kisasszonyok, akik mindig ráérnek, és egyenes háttal fogyasztják el a teát. Több könyvet akarok elolvasni a világ irodalmából, mert tényleg azt gondolom, hogy valódi szórakozást csak egy igazán jó írás adhat, egy ismeretlen embernek a jól papírra vetett története. Majd ha mindez megvan, aztán jó könyveket is akarok írni. Azt akarom, hogy a történeteimről ismerjenek. Még több tiszta lelket akarok megismerni. Vastag tejföllel és pirult héju fehér kenyérrel akarom elfogyasztani a töltött káposztát, éppen úgy, ahogy az anyukám csinálja. Úgy akarok főzni, mint az anyukám.
És ha majd úgy főzök, akkor azt fogom gondolni, hogy elégedett vagyok magammal. Mert akkorra már megírtam a történeteket, amiket meg akartam írni, és más dolgom nem lesz, csak annyi, hogy az unokáimnak nyújtsam a rétest. A halált pedig nem akarom többé látni. A halál csak az élet végén jöjjön, olyannyira természetesen, mint ahogy reggelente a vállamra dobom a köntöst, majd a fürdőben friss vizet veszek. Én az igazi életet választom, az igazi dolgokat, és az igazi embereket, akik tényleg boldoggá tesznek…
Folyt.köv.
JÓ TUDNI!
Európában minden 18. percben meghal egy nő méhnyakrákban. A becslések szerint mintegy 30 000 nő veszti életét a súlyos betegségben évente, és minden esztendőben 60 000 új méhnyakrákos esetet diagnosztizálnak Európában. Magyarországon még az Európai Unióhoz képest is súlyosabb a helyzet: hazánkban tavaly mintegy 450 nő halt meg méhnyakrákban, annak ellenére, hogy az időben felfedezett méhnyakrák gyógyítható. Napjainkban már arra is van lehetőség, hogy közel 100%-ban megelőzzük a halálos kórt.
Intimtorna: a láthatatlan edzés
Napos délutánonként még phuuu 2008-ban a Toldi Miklós iskola tornatermének padlójára fektetett szivacsokon tréningruhás nők feküdtek csendesen. Köztük én is. Egyikünk se mozdult láthatóan, bár a terem közepén ülő fiatal tanárnő egyre lelkesebb vezényszavakat kiabált: "Most kezdd el szorítani, szorítod, a legnagyobb erőddel szorítsd, és most engedd el!"
A terem egyik falát végig borító tükrön a női és férfi reprodukciós szervek méteresre nagyított, színes keresztmetszeti rajzai voltak láthatóak, a közöttük maradó felületeken visszatükröződtek a szemközti fal mélyedésében álló egzotikus termékenységi szobrok: vajúdó istennők, köztük egy üreges hasában kisbabát rejtő, szétszedhető szobor, és egy hatalmas péniszű, ébenfa istenség.
Megadóan feküdtem az oldalamon - ajánlott pozíció - és igyekeztem minél hűbben követni tanárnő utasításait. A feladatok nem voltak nehezek - legyőzni a mindannyiunkba belenevelt szemérmet annál inkább. Hiszen mindannyiunkat arra nevelnek kislánykorunktól fogva, hogy a szex, a szülés, a menstruáció, ha nem is szégyellni, de mindenféleképpen titkolnivaló dolog, olyasmi, amiről nem beszélünk nyilvánosan. Már az intim higiénia kérdésköre is a tabu határait feszegeti, az intim torna pedig végképp olyan dolog, amiről legfeljebb thaiföldi örömlányokat szerepeltető vaskos viccekben esik szó, ha egyáltalán.
Pedig a téma egyáltalán nem vicces: mióta az ember felegyenesedve jár, belső szervei mind a gátizomzatra nehezednek, azt nyomják lefelé. Az elhanyagolt, gyenge gát és az olyan rossz szokások, mint a görbe ülés, a rostmentes táplálkozás, az erőlködve ürítés és a nehéz súlyok cipelése együtt akár már húszéves nőknél is súlyos egészségügyi problémákat: aranyeret, méh- vagy hólyagsüllyedést eredményezhetnek.
Méhnyakrákkal műtött nőknél a helyzetet tovább nehezítik a műtét során érő durva erőhatások. Mindezek inkontinenciához, komoly bél, székelési nehézségekhez is vezethetnek, hacsak nem törődünk a Kriston Andrea által "alsó arcunknak" nevezett területtel.
Fotó: Physiogym
Az intim torna már tíz heti szorgalom után látványos eredményt produkál: a hüvelyi, gát tájéki izmok szorítóereje 132-szeres növekedést ér el. Sok nő azonban nem azért jár el egy ilyen tornára, mert szuperszeretővé akar válni, hanem olyan, szégyellt, titkolt és szomorú problémáira keres megoldást, mint a széklet- és vizelettartási nehézségek, vagy az aranyér. Mindez ráadásul nem nyugdíjasoknál jelentkezik, hanem huszon-harminc-negyvenéves, jó karban levő nőknél.
Az órák első része főleg a ráhangolódásról, a bennünk rejlő nőiség elfogadásáról szólt. Ez kinek könnyen ment, kinek nehezebben, attól függően, hogy mennyi elfojtott, elfelejtett és feldolgozatlan ügye volt magával, saját nőiségével és szexualitásával.
Maguk a gyakorlatok nem voltak bonyolultak, de kellett hozzájuk az a tíz óra: mivel az erősítendő izmok rejtetten helyezkednek el, erős koncentráció és némi képzelőerő is szükséges volt eleinte a gyakorláshoz. A tanárnő szórakoztató hasonlatokkal próbált segíteni: arcfintorítással modellezte a kívánt mozgást, vagy harapós kutyákról, vizes szivacsokról és összepréselendő krémsajtokról mesélt. A legfontosabb talán mégis az, hogy lassan túljutottunk kezdeti zavarunkon és esetleges szégyenérzetünkön, és lassan megtanultuk elfogadni, sőt felvállalni testünk intim területeit.
Az óra után mindenki egy kis papír cetlit kapott, melyen az a néhány gyakorlat szerepel, mely remélhetőleg orvosolja a problémáját. A problémamentes szerencsések az alapgyakorlatsort kapták, azzal az ígérettel, hogy a változás már két hét után érezhető. Akinek pedig ez sem volt elég, az jelentkezhetett a haladó, Gésák Titka nevű tanfolyamra, mely kifejezetten a szexualitással foglalkozik, a tanárnő szerint “személyiségünk boldogságra vágyó, játékos, erotikus oldalát” fejleszti.
A napokban előkerestem a cetlim, sőt mivel a krémsajtos sztorit elfelejtettem, így megrendeltem Kriston Andrea DVD-jét. Amire viszont bizton emlékszem arról az időszakból lélegzett a méhem és mindenem:) Újra kezdem és ajánlom Minden Nő Társamnak, mert az egészségünk mindennél fontosabb.
