Jó ideje már annak, hogy nem írtam újságcikket. Nekrológot talán még régebben. Most sem az írás öröme késztetett arra, hogy leüljek és pötyögjek néhány sort a billentyűzeten, hanem a kötelességtudat, hogy búcsút vegyünk egy sokunk által ismert és tisztelt személyiségtől. Antal Kálmán mérnök úr, (vagyis Antal Öcsi, ahogy mindenki ismerte és szólította), az egykori margittai Marconst vállalat igazgatója, nincs többé.

1952 karácsonyán indult életútja a Sebes-Körös-menti Élesden, majd Margittára került, ahol családot alapít és karriert épít. Az épít kifejezés nem véletlen, hiszen az általa vezetett Marconst építővállalat hosszú éveken keresztül volt a régió egyik vezető cége, amely által Nagykárolytól Margittáig, Érmihályfalvától Élesdig nem akad olyan település, amelyen ne dolgoztak, építettek volna valamit. A margittai kórház felújítása és új épületének felépítése, az Országos Lakásügynökség (ANL) program keretében épült tömbházak Margittán, Érmihályfalván, Élesden, Székelyhídon vagy Érsemjénben, a margittai magyar iskola, a székelyhídi Múzeum épülete vagy az érsemjéni kultúrotthon, csak néhány megvalósítás azok közül, amelyek az Ő nevéhez fűződnek és véget nem érően sorolhatnánk az Antal Kálmán és cége által végzett közhasznú munkálatokat és biztos vagyok benne, hogy bármelyik körnéykbeli településen megfodulunk, mindegyiken találunk legalább egy közintézményt, vagy közösségi épületet ami a Marconsthoz és Antal Kálmánhoz fűződik.

Mindemellett nem hagyhatjuk szó nélkül azt a tényt, amely Antal Kálmánt emberré tette. A munkatársak és üzlettársak szemében mindig kemény és határozott kiálással bíró külső, érző, segítőkész lelket takart. Hosszú éveken, évtizedeken keresztül elképzelhetetlen volt bármilyen kulturális rendezvény, civil megmozdulás az Ő anyagi segítsége nélkül.

Könyvkiadás, néptánctábor, kórustalálkozó, gyermekek karácsonya, szavalóverseny, sportvetélkedők, vagy majális. A teljesség igénye nélkül, néhány hagyományos rendezvény ez, melyeknek Antal Kálmán állandó támogatója volt, és rajta kívül talán csak a szervezők tudják, hogy mennyit köszönhettünk neki. Megszámlálhatatlan az az önzetlen anyagi hozzájárulás, amelyet Antal Kálmán nyújtott a hozzá segítségért forduló embernek. Soha nem az volt a kérdés, hogy mire kell, hanem az, hogy „Mennyivel tudok segíteni?” Arra is volt példa, hogy Margitta érdekében, egy új közút kialakításához ingyen és bérmentve  a városnak adományozott egy nagyobb területet a saját, magántulajdonából. Jómagam is tapasztaltam ezt az önzetlen segítségét, amikor könyveim kiadásához kerestem támogatókat, s Antal Kálmán mindig az első volt, aki kész volt áldozni ilyen célra.

Nyugdíjba vonulása után visszavonultan élt családjával. Az a sok civil szervezet, alapítvány és magánember akikért számtalanszor a zsebébe nyúlt, már nem keresték, talán sokan el is felejtették, hogy köszönettel tartoznak neki, s betegsége idején mindössze néhány közeli jóbarát állt családja mellett.

Antal Kálmán! Öcsi! Köszönjük Neked azt a számtalan segítséget amellyel hozzájárultál Margitta és vidékének szellemi és kulturális életének építéséhez! Feleségednek és lányaidnak ezúton kívánunk erőt és vigasztalódást!

Nyugodj békében!