artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
 
Minden valamirevaló felnőtt életében eljön az a pillanat, hogy munkát szeretne vállalni, pénzt szeretne keresni, hiszen ezért tanult, ezért vállal családot, és egyáltalán, munka és pénz nélkül nem lehet élni. Csak néhány szerencsésnek. Ha a társadalom azon egyébként igen csekély részéhez tartozunk, hogy munka nélkül is élhetünk, mint hal a vízben, akkor szerencsések vagyunk. Ez az írássorozat nem ezeknek az embereknek szól. Ez az értekezés azokhoz szól, akiknek bizony meg kell ismerkednie a munka világával, mivel pénzre van szükségük.
 
Viszonylag fiatal pályafutásom ellenére már igen sok állásinterjún voltam, és meglehetősen sok munkahelyem volt. Ez nem azt jelenti, hogy mindenhonnan elküldtek, mert nem voltam hajlandó kellő odaadással dolgozni. Hanem arról, hogy kell pár állás, mire rájön az ember, hogy mi az, amit hosszabb távon is képes csinálni, anélkül, hogy belefásulna, vagy magától otthagyná.
 
Nagyon fontos, és alapvető dolog a döntés. Az embernek el kell határoznia magát, hogy munkát szeretne találni. Nem úgy, hogy nézelődök, aztán lesz, ami lesz, hanem teljes beleadással kell kutatnia a számára megfelelőnek tartott pozíció után. És itt jön képbe az első szabály, hogy mit is akarunk dolgozni. Számot kell vetni önmagunkkal, hogy mire jogosítanak fel az elvégzett tanulmányaink, mit tanultunk eddigi munkatapasztalatainkból, és meg kell fogalmaznunk, hogy mi is lenne az ideális munkahely számunkra. Ez egyszerű dolognak tűnik, de mégsem az. És nem az az elsődleges prioritás, hogy jól fizessen, és nem is az, hogy jó légkör legyen, nem, a legelső, hogy tudd és szeresd csinálni, amit szeretnél dolgozni.
 
Van egy módszer, amit kevesen használnak, pedig egészen célravezető. Mégpedig olyan helyekre beadni az álláskeresési pályázatunkat, ahol nincsen álláslehetőség meghirdetve. Mi ebben a jó? Az, hogy bátran és optimistán beadod az önéletrajzodat egy olyan állásra, ahol nincs konkurenciád az álláskeresőkkel szemben. A munkáltató örömmel fogja fogadni, hogy van valaki, akinek annyira szimpatikus a cége, hogy nála akar dolgozni. Egy beszélgetést neki ez megér. Kisebb cégeknél ez abszolút nyerő stratégia.
 
Nagyon sokan elküldik minden helyre az önéletrajzukat, ahelyett, hogy gondolkodnának. Tényleg 10-20 olyan munkahely van, amit szívesen végeznénk? Korántsem valószínű. A nagy számok törvénye alapján így könnyebb egy állásinterjúra bekerülni, de hiába, mert az állásinterjún fogsz szembesülni – a munkaadóval együtt – azzal a ténnyel, hogy nem ez az ideális munka a számodra, és hogy 20-30 jobb jelölt van rajtad kívül. Időt és pénzt spórolsz meg magadnak, ha csak olyan helyre jelentkezel, amit tényleg, de tényleg szívesen dolgoznál napi nyolc órán keresztül.
 
Sarkalatos pont tehát az önéletrajz. Rengeteg oldal van, ahol lehet látni jó önéletrajz mintákat, magyarul és külföldi nyelveken is. A legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ez a dokumentum lesz a leendő munkáltató első benyomása rólunk. Ez azt jelenti, hogy nagyon precízen kell elkészíteni, és bizony el kell adni magunkat. De ez nem jogosít fel arra, hogy hazugságokkal írjuk tele. Sőt, az az első körben kiderül, és nincs rosszabb benyomás, mint egy hamis adat az első kézfogás után. Az tuti bukta. Az önéletrajz lényegre törő és átlátható kell, hogy legyen. Képzeljük el a munkáltatót, aki már sorban a 30. álláskereső anyagát tanulmányozza, és majd elalszik a papírok fölött, vagy a monitort bámulva majd kifolyik a szeme. Megnézi a fényképet, nem szimpatikus, ugrik is a következőre. Egy megnyerő fénykép tehát elengedhetetlen eleme az önéletrajznak. Ápoltságot kell tükröznie, bizalmat kell ébresztenie, szóval jól válasszuk ki ezt a fényképet. Soha ne legyen sötét, és soha ne legyen fekete-fehér. Ha postázni kell, ne sajnáljuk színesben kinyomtatni, mert sokkal többet ér egy színes, derűs mosoly.
 
Ha a fénykép alapján nem lettünk leselejtezve, akkor már jók vagyunk. Ha a szimpatikus énünket látja meg a fényképben a leendő munkáltató, akkor már nyert ügyünk van, mert elég egy kapcsolódási pont a kínált munkához (tanulmány vagy tapasztalat) és máris benn vagyunk az ’egy beszélgetésre mindenképp hívjuk be’ kalapban. Ilyenkor már általában adnak időpontot, és nekünk ez éppen elég, mert onnantól már ugyanannyi esélyünk van, mint a többi felhívott álláskeresőnek.
 
Tanulmányok és munkatapasztalat. Elég, ha röviden leírjuk, hogy mit, hol, mettől meddig és milyen formában csináltunk. Nem kell regényt írni, ne feledjük, hogy a munkáltató a lényeget keresi a dokumentumban, és ha megkönnyítjük a dolgát, az ebben az esetben egy piros pont nekünk. Az elérhetőségeket (mobiltelefon, e-mail cím) nagyon jól látható területen helyezzük el. Vannak olyan dolgok, amiket esetleg hátránynak érzünk (például kevés munkatapasztalat, kisgyermek nevelése, bejárás); nem érdemes hazudni – ha valaki akar, akarjon úgy, ahogy vagyunk.
 
Az önéletrajzot, ha e-mailben küldjük el, mindig írjunk hozzá egy nagyon rövid levelet. Bemutatkozás, tisztázás, hogy hol találtál az álláslehetőségre, pontosítás, hogy csatoltuk levelünkhöz az önéletrajzunkat, és megerősítés, hogy szeretnénk benyújtani pályázatunkat a meghirdetett álláslehetőségre. Néhol motivációs levelet is kérnek, ezzel is kiszűrve a „inkább pénzt akarok, mint munkát” típusú álláskeresőket. Ha tényleg motivált vagy az állás betöltésével kapcsolatban, akkor nem lesz gond egy ilyen levelet megírni, egyébként az interneten több ilyen példalevelet is lehet találni.
Az álláskeresés nem egyszerű dolog, ez tény. De ha teljes gőzzel csináljuk, napi több órát is foglalkozva a kereséssel, levelezgetéssel, telefonálással, akkor előbb-utóbb megnyílnak a kapuk. Mi döntjük el, hogy sírdogálunk és panaszkodunk, vagy minden zugot átfésülünk a lehetőségekért, és teszünk is érte.
 
Apró dolgok ezek, de legyünk ésszerűek; minden apró pozitív pont növeli az esélyünket. És itt, az első részben a legfontosabb, hogy a lehető legjobb esélyekkel induljunk. Ha ezekre a kis apró dolgokra odafigyelünk, akkor mindent megtettünk azért, hogy a következő napokban hívjon minket egy lehetséges munkáltató mobiltelefonunkon. Ne feledjük; a szerencse a szorgalmasok útitársa.
 

You have no rights to post comments