Nyugodt estének indult. Kálmán ült a televízió előtt, váltogatta a csatornákat, éppen azon tűnődött, szippantson-e magába csipetnyi kultúrát (vajon kit hív párbajra VV Seherezádé?).

 

Aztán történt valami. Elhangzott egy mondat a tévében, Kálmán pedig egyből magára ismert. Csak azt kérdezte magában: miért? Miért kell az ő jólétét firtatni? Kinek fáj ez? Talán nem tisztességesen kereste meg azt a pénzt?

 

A mondat így hangzott: 47 ezer forintból ma jól meg lehet élni Magyarországon.

 

Kálmánt leforrázták. Honnan tudják, hogy az ő gondtalan élete mennyibe kerül? Talán valaki figyeli?

 

Már mindegy, akkor lássuk a részleteket – felelte Képzeletbeli Kálmán, amikor arra kértük, avasson be minket néhány részletbe, mire is lehet elkölteni ezt a tetemes összeget.

 

„Először is: általában tényleg ennyiből élünk – folytatta Kálmán -, ám a január (s várhatóan a februárban sem lesz másképpen) szokatlanul enyhe volt, így a fűtésre sem kell annyit költeni, tudtunk valamicskét spórolni is. A gyerek is azt mondta, vegyünk vissza a gázból, fűtenek rá eleget az iskolában.”

 

„Na igen, hiába vagyok tökéletesen elégedett az eddigi életemmel, azért nekem is vannak álmaim – szeretnék például médiasztár lenni! Ezért is voltam múltkor vásárolni a közeli szupermarketben, vettem néhány üveg jófajta whisky-t; egy-két pohár erőgyűjtés után talán el is indulok otthonról, tudják, a takarékszövetkezet itt van a közelben.”

 

„Mit üzenek azoknak, akik nem tudnak megélni 47 ezer forintból? Nem kell repülővel ide-oda utazgatni, kérem szépen. Tavaly Egyiptomban voltunk az asszonnyal, idén nem megyünk sehova – a mostani helyzetnél egyébként nem is kívánhatnék jobbat; egyszerű ez, ha nincs mivel repülni, nincs kísértés. Ilyen szempontból a budapesti jövő is jóval kecsegtet, ahogy hallom, hamarosan BKV-jegyre sem kell feleslegesen költeni.”