Nekem, mint Aranyos diáknak adatott a megtisztelő feladat, hogy ezekről a tartalmas napokról némi elfogultsággal, de átfogóan tudósítsak. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy a nemrég kinevezett Kálnai Zsolt igazgató úr által irányított vezetői és tanári kar fontosnak tartja, hogy a tanár-diák, illetve az osztálytársi kapcsolatokat ne csak az iskolai időbeosztás megfeszített rendje, de más, tanításon túli kötetlen, egymással töltött szabadidő is alakítsa.

A kapcsolatépítés jegyében zajlott a pénteki nap, amikor a rendezvény lelkes szervezője, Hevesi Gyula tanár úr megtartotta a képzőművészeti kiállítást megnyitó beszédét. Táncos lábú, szép hangú diákok fellépése is színesítette a megnyitót; Fodor Zsófia és Tipparucz Gyula székelyföldi, Lakatos Viktória és Vekerdi Tamás szilágysági táncokat mutattak be.  Beke Ivett, és a tévéből ismert Fölszállott a páva-vetélkedőn is induló Mazsu Andrea népdalokat énekeltek. Nagy Ilona Éva tanárnő pedig tárlatvezetést tartott a tágas, világos aulában kiállított képzőművészeti és irodalmi kiállításon, amely még egy hétig megtekinthető volt. A cél az volt, hogy azoknak a diákoknak, akik még az Arany padjait koptatják a hétvége programjai megmutassák, hogy az adottság és a szorgalom egyesüléséből  milyen csodás dolgok születhetnek.

Elég annyit mondanom, hogy az ismert és elismert Tóth Sándor tanár úr energikus, egzotikus, élénk színtónusokban pompázó mediterrán hangulatú festményei mellett L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetőjének munkáiból is kerültek a falra művek, melyek egyedisége a formavilágban, az absztrakt elemekkel tarkított, többféle értelmezést magában hordozó kidolgozottságban rejlik.

Kárpátiné Mészáros Marianna, Karácsonyné Kormos Irén és Nagy Ilona Éva tanárnők, akik a kiállítási anyagok elrendezéséért voltak felelősek, kiállították a még szárnyaikat próbálgató művészek alkotásait is: Pető Edina, Balogh Adrienn, Rozsik Tünde, Molnár Éva, Zajzon Tamás, Kathi Tamara, Lisztes Lilla, Majori Renáta, Fábián Kitti, Antal Petra, Ványi Patrícia, Kiss Valentina, Báthori Orsolya képei és rajzai mind nagy tehetségről árulkodnak.

Kun Alíz, Mályi Anita, Olajos Eszter, Baradács István és jómagam verseink által csempésztünk egy-egy csipetnyit gondolatainkból, érzelmeinkből a „művészeti menübe”. Írásaink Balogh Gyula, Fűri Mária, Martinák János, Tóth Pál és Nagy Zsolt művei mellett kerültek bemutatásra, akik önálló kötetekkel szerepeltek az irodalmi palettán.  A kiállításon a fotósok is teret kaptak, akik az objektívek által képezik le a világot, olyan pillanatokat kapva lencsevégre, amelyek érdemesek az öröklétre. Szűcs Endre és Marczin Tamás képei mellett Jenei Gyula, Karácsony Dominik és Török Szabolcs fényképeit csodálhattuk meg. Kiss Emese mézeskalács-szívei és gobelinei, Arany Bernadett gyöngyfűzései, Átyin Regina üvegfestései arról vallottak, a kézügyességgel miként lehet esztétikumot, maradandót teremteni.

A kiállítás részleteinek áttekintése után a pénteki nap szaktanárok vezette rendhagyó irodalom-, fizika-, biológiaórákkal, valamint immunológiai és pszichológiai előadásokkal és rajzversennyel folytatódott, amelyek szintén jelentős tanulói érdeklődésre tartottak számot. Magam is részt vettem a Balog Otilia tanárnő irodalomóráján, aki egyéni nézőpontból közelítette meg Miklós Jutka költészetét, és próbált minket, hallgatóságot is rávenni az önálló véleményalkotásra. Azok is felüdült arccal, élményekkel és új ismeretekkel telve érkeztek vissza rendhagyó óráikról, akik más témájú, területű előadást választottak.

Nekem a legemlékezetesebb állomást a péntek délután megrendezett Táncház jelentette. Eleinte az aula napközihez hasonlított, mivel tanáraim magukkal hozták csemetéiket is az önfeledtnek ígérkező, minőségi szórakozást nyújtó eseményre. Számomra tanulságos volt szülői szerepben látni tanáraimat, akik eddig csak oktatóként, tanítóként jelentek meg előttem. Úgy gondolom, az is sok mindent sugall, hogy ők sem tartózkodtak feltárni diákjaik előtt ezt az énjüket. A néptáncok jegyében telt délután egy szintén volt tanítvány, Turzó Renáta irányítása alatt „zengett”, aki szakavatott lábaival demonstrálta a követendő lépéseket az akadozó „tanítványoknak”. Volt csárdás, közös körtánc, de még hangos „hejehujázás”is.

A szombati nap tette fel a rendezvénysorozatra a koronát. Délelőtt fortyogott a paprikás krumpli, a chilis bab, a slambuc és a pörkölt a sportpályán az osztályok közötti főzőverseny keretében. A „főséfek” természetesen az osztályfőnökök voltak. A közös ebédfőzés, majd annak megérdemelt elfogyasztása kétségkívül közösségkovácsoló jelleggel bírtak. Kaprinay Róbert és Kiss Béla testnevelők, valamint Gáspár Zoltán tanár úr szervezésében sportversenyekre került sor, amelyeken a jelenlegi diákok a véndiákokkal is összemérhették ügyességüket.

Délután 3 órai kezdettel került sor az ünnepségre, melynek szervezője Pócsikné Anka Klára tanárnő volt. Az összegyűlt vendégek között helyet foglalt Bónácz János alpolgármester és Muraközi Zoltán, a Gróf Tisza István Kórház igazgatója is. Nagy Ilona Éva tanárnő köszöntötte az érdeklődőket. A műsorvezetői posztot az iskola tehetséges diákja, Papp Máté töltötte be, aki a média-újságírás területén számottevő sikereket tudhat magáénak. A közönség Kálnai Zsolt intézményvezető köszöntője után Lakatos Viktória szavalatát, Brandtner Lilla, Szőke Richárd és jómagam felolvasását, Beke Ivett és Mazsu Andrea népdalait, Cser Tímea és Koszorús Nóra fuvolázását hallgathatta meg, Nagy Ilona Éva tanárnő a kiállítás anyagát mutatta be, és fellépett a Senior Táncegyüttes is. A sokszínű ünnepség után az állófogadás svédasztaláról falatozhattak a látogatók, megtekinthették az iskola helytörténeti kiállítását, de vérnyomás- és vércukormérésre is lehetőség nyílt, tudva azt, hogy a prevenció hatalmas szolgálatot tehet az egészségmegőrzésben.

Igaz, hogy mára már az Arany aulája visszanyerte eredeti arculatát, és a festmények, grafikák helyén már a csengetési rend és az óratervek függnek, de a kellemes emlékeket nem lehet „elpakolni”. Egy olyan rendezvény, amely távlati célokat tűz ki maga elé, soha nem válik elavulttá, sőt – ahogy névadónk szállóigéje szól – „nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik…” .

A legnagyobb érték, ha az ember úgy tekinthet szét a jelenében, hogy tudja; jó helyen, jó időben él. Esetemben ez az érték „Aranyozva” is van, amely még időtállóbbá teszi az emlékeimet. Ha most lépnék ki az általános iskola küszöbéről, és választási helyzetben állnék, akkor is az Aranyt választanám a továbbtanulásom helyszínéül.

Nádori Anna Ildikó,
a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium,
Egészségügyi Szakképző és Közgazdasági
Szakközépiskola 13. a osztályos tanulója

További képek a rendezvényről megtekinthetők az iskola diákönkormányzata által üzemeltetett honlapon.

You have no rights to post comments