precizbanner

2019tavaszbanner

millenniumkicsi2

gazdatavasz

aurabannermedium2

tavasz18.01

berettyokartya2019

LizArt Design hajas

coaching2

BoPi nyito banner uj

helyijárat

2019. június 25. kedd

Katalin Motel és Étterem

Berettyóújfalu, Király-Hágó u. 22.

06 (54) 401-537

06 (20) 421-9411

INGYENES házhozszállítás!

"A" menü:

Tarhonyaleves

Göngyölt csirkemell karottás rizzsel

"B" menü:

Húsleves csigatésztával

Rántott szelet vegyes körettel

HETI MENÜ ÉS ÉTLAP


piri2
Bessenyei ltp. üzletsor

(Jenci konyhája helyén)

06 (30) 596-1883

06 (30) 260-6040

INGYENES házhozszállítás!

"A" menü:

Gyümölcsleves

Pirított csirkemáj sós burgonyával

"B" menü:

Hamis gulyásleves

Csirkemell csíkok rizzsel

HETI MENÜ ÉS ÉTLAP

veradas

koboreb

ilonatavasz2019  

ablakállásmuszakiboltallas

 

A vakító fény a fáradtan imbolygó kávéházi por háromdimenziós mozivásznába égette a nyitódó ajtóban feltűnő férfialak bizonytalan képét. A pincér pupillái összeszűkültek. Kissé oldalt mozdította fejét, hogy a kilincset fogó sziluett árnyékában ismét visszanyerje látását.

–­ Szép napot, uram – mondta az unott rutin kétes kedvességével.

A fekete-fehér kép nem mozdult. S míg a pincér az itallappal árnyékolta szemét, a kávéház belsejében puha selyemszövetet tekergetett vékony ujjai köré egy női kéz.

– Parancsoljon, fáradjon be.

– Elnézést, de… lenne kedves… – szólt a férfi és nem mozdult. A pincér szemhéjai ismét megrándultak, aztán sietve indult a bejárat felé

– Hogyne, természetesen.

Becsukta a vendég mögött az ajtót, és a szemébe nézett, majd elkapta tekintetét. Rövid szünet után azt mondta:

– Talán ide, itt jó lesz.

A legközelebbi asztalnál aztán elengedte a férfi könyökét, majd alásegítette a széket.

– Köszönöm, nagyon kedves.

A férfi leült, botját az asztal lapjának támasztotta. A pincér kezében a szokott módon kinyíló italkínálat tétován becsukódott, mialatt odébb lila cérnaszálat szakított le a női kéz a nyaksál csücskéről. A férfi fejét lassan a kávéház belseje felé fordította. Aztán a könnyed bizalmasság apró kézmozdulatával egészen halkan megkérdezte a pincértől:

– Mondja, ugye egy hölgy ül itt a közelemben?

Most a pincér nagyon meghökkent. Az ő tudása szerint az a férfi, akit maga előtt látott ilyen kérdést nem tehet föl.

– Igen… - válaszolt bizonytalanul. - Minden délután beül hozzánk egy kávéra.

– Csendesebben, még meghallja!

A pincér mondani akart valamit, agyában egy pillanatig átvillant a kéretlen információkat másokkal szívesen megosztani vágyók késztetése a beszédre, de aztán egy másik valami azt súgta neki, hogy most inkább hallgasson. A lakkos körmű ujjak mindeközben apró gombócot formáltak a cérnaszálacskából.

- Ugye jól gondolom, hogy fekete a haja? – kérdezte a merev tekintetű férfi.

A pincér arckifejezésére szokás azt mondani, hogy valaki elképedt.

- Igen uram. De… ön ezt honnan… gondolja?

A férfi arcán megjelenő mosoly olyan volt, mint a másoknál többet tudó ember mosolya, mégsem volt benne semmi fölényes. Csupán nézett maga elé, kifürkészhetetlen tűzzel szemében.

- Megérzés. Tudja, olyan az illata, amilyen csak egy fekete hajú nőé lehet – ekkor kissé közelebb hajolt a pincérhez: - Maga szerint megkérdezhetem tőle, hogy nem zavarná-e, ha megszólítanám?

A pincér érezte, hogy szerepe ebben a pillanatban megváltozott.

- Ha megengedi, inkább majd én kérdezem meg.

És akkor odalépett a nő asztalához, és a siketnémák jelbeszédével elmutogatta a merev tekintetű kérdését, és a nő érdeklődve figyelte, és rövid hallgatás után hasonló módon válaszolt.

- Bocsánat, a fülem, az jó, de nem értettem – fészkelődött a férfi az ajtó közelében.

- Ha nincs ellene kifogása, hogy ő nem tudja megszólítani önt, akkor csak szólítsa meg bátran. Ezt mondta.

- Értem… - zárta le a születni készülő csendet a merev tekintetű. - Hölgyem, elnézést a tolakodásért, de elmondaná, hogy mivel szokott ide járni? Ezt megkérdezné tőle?

Mialatt a pincér újból tolmácsolt, a kis fonalgombóc körkörös táncba kezdett az asztal lapján a nő mutatóujja alatt. Most azonban megtorpant, a nő pedig válaszolt.

- A hölgy azt kérdezi, hogy miért kérdezi.

A férfi most úgy érezte, hogy túllépett egy határt. Mégiscsak szokatlan, hogy valaki egy kávéházban egy vadidegennel első látásra szóba elegyedjen.

- Á… Semmi, semmi.

A nő megmozdult és jelzett valamit a pincérnek, aki kezdte élvezni új helyzetét. Válaszolt neki, de a válasz nyilván nem elégíthette ki a nő kíváncsiságát, mert újabb gesztusok születtek.

- Bocsánat, mondott valamit? – hangzott az ajtó felől. - Csupán azért, mert hosszú volt a csönd.

- Azt mondta, hogy ön csak mondhatott valamit, mert látta mozogni a száját.

A férfi ösztönösen a szája elé emelte a kezét, fejét is elfordította kissé, majd a helyzetet átlátva rájött, hogy mindez teljesen fölösleges.

- Ugyanazt az illatot érzem, amit nemrégiben éreztem. Aki viselte, egy hölgy lehetett. Ezt lenne szíves közölni vele?

A pincér, nem is tudni miért, egy pillanatra megtorpant, a formálódó derű eltűnt vonásaiból, de tette dolgát, és közölte a nővel a merev tekintetű szavait. Kisvártatva jött a válasszal:

- Azt mondja, hogy stimmel, ön lehetett az, aki rátiport a lábára a buszon, az ötösön.

És a nő még hozzátett valamit, majd a gombócot laposra nyomta az asztalon.

- Azt mondja, alaposan leszidta önt, elég csúnya szavakkal.

Ami most következett az olyan volt, mintha egy láthatatlan középszerű rendező azt az instrukciót adta volna három színészének – a nőnek, a merev tekintetű férfinak és a pincérnek -, hogy mindhárman ugyanabban a pillanatban mosolyodjanak el, de ne nagyon.

- Lehet, hogy ő volt, de ne haragudjon, és ezt mondja meg neki: akkora volt ott a zaj, hogy nem értettem kristálytisztán! – trenírozta tovább az izmosodó közkedélyt az ajtónál ülő, az utolsó szavakat meglehetős hangerővel ejtve.

A nő már a felé forduló pincér jelei alatt elnevette magát, hangtalanul. Csupán körmének koccanását lehetett hallani, amint lepöckölte a szöszgombóc maradványait a padlóra.

- Bocsánat, mit válaszolt?

- Ő sem érti kristálytisztán. De, uram – és itt a pincér már szemtől szembe került a férfival -, azt hiszem a hölgy… hm… ha mondhatok ilyet… oldódik…

- Legyen kedves, egy utolsót! Kérdezze meg tőle, hogy nem ugyanennek az illatnak a tulajdonosával találkoztam-e az imént a Római téren?

A nő bólogatni kezdett, mikor az üzenetet megkapta.

- De igen.

A férfi tekintete végképp elvesztette merevségét. És amikor megérintette az asztalt és lassan felegyenesedett, a pincér rájött, hogy olyan pillanatoknak vált hirtelen irányító részesévé, melyek teljes ellentmondásba kerültek fogyatékká silányuló hétköznapjainak satnya minőségével.

- Segítene, hogy elmutogassam neki, mikor láthatom esetleg újra?

A pincért már nem érdekelte a hallottak valószerűtlensége, azt is elfelejtette, hogy már régen nem emlékszik a frissen főtt kávé illatára. A férfi a kezein érezte a másik tapintását, és figyelmesen követte a játékszabályt, a kifejezés finoman egyszerű mozdulatait.

- Mikor - láthatom - újra? Még egyszer. Mikor - láthatom - újra?

Néhányszor elismételték még közösen az egyszerű mozdulatsort, majd a pincér a nő közelébe segítette a férfit, és lélegzetvisszafojtva megállt kettőjük között.

- Köszönöm – mondta a férfi, és a frissen bevésett tananyag bizonytalanságával lassan feltette a kérdést az ismerős illat fekete hajú tulajdonosának: - Mikor láthatom újra?

A nő hangtalanul fölállt, a lakkos ujjak lassan kibontották nyakából a lila kendőt, majd a pincér felé nyújtották. A pincér megfogta a kendőt, és a férfi hallotta, amint a következőket olvassa ki a nő mozdulataiból:

- Amikor legközelebb megérzi ezt az illatot.

A férfi biztosan tudta, hogy a nő szemein nyugtatja szemét, amikor megkérdezte:

- Ugye nem tévedek, ez levendula illat?

Talán azért, mert úgy érezte, hogy tovább már nincs rá szükség, talán más miatt, a pincér csendben maradt. Lassan a padló felé irányította tekintetét és hallgatott. Aztán a nő jelei és a férfi hangja egyszerre tették fel ugyanazt a kérdést:

- Miért nem válaszol?

S míg a mondatokat lassan egymásba fűzve a pincér mindkettőjüknek válaszolt, rozsdás mosolya kisimult, és úgy érezte, itt van az a pillanat, amikor minden, ami az életben rossz, a múlté.

- Nem segíthetek. Gyerekkoromban volt egy autóbusz-balesetem. Azóta sajnos nem érzek illatokat. Azt sem tudom mi az, hogy levendula. Talán egy virág.

Szóljon hozzá!