precizbanner

ilonatavasz2019  

ablakállásmuszakiboltallas

 

Ahogy Karl May, vagy egy másik író, az a Dosztojevszkij mondja: mindez sokkal gyorsabban történt meg, mint ahogyan képes vagyok leírni.

Klasszikus vasárnapi ebéd nálunk, úgy négy évvel ezelőtt, két gyerek, anyuka, apuka falatozik. „Szindbádbéli” gyöngyöző tyúkhúsleves cérnametélttel az első fogás, a másodikra nem emlékszem.

Akkoriban ment a „Született feleségek” (am.: Szülifeli) című sorozat első száz évadja a televízióban. Családom női tagjai nagy rajongói voltak. A film egyik hősnője – Linette – az akkortájt, minden tekintetben esztétizálódó-racionalizálódó, azaz: serdülő lányom kedvence lett. Ízlésének alakulására a szülői felelősségnek roppant mód oda kellett figyelnie.

12 éves lányomnak tehát arra a kérdésére – ebéd közben -, hogy:

- Ugye, Linette nagyon szép? - logikus volt a családapa megfellebbezhetetlen válasza:

- Szerintem lófejű.

Feleségem pókerarccal kanalazza tovább a levest, fiam head set-tel a füleiben tomboló Tankcsapdát hallgat. Egyedül lányom teszi le a kanalat és rövid szünet után görbülni kezd a szája. De nem felfelé, mint, ahogy az atyai, viccesnek vélt komikum remélné, hanem, hová? Lefelé!

Menti a szülői jókedély a vasárnap déli ebéd alatti beszólását – egyébként a feleségem általában negyed négyre főz meg; ennyit a vasárnap déli ebédről -, tehát menti a jóságos apai jóduma a menthetetlent:

- De én szeretem a lófejű nőket!

Na ekkor állt meg az én feleségem szájában a félúton szaporán felfelé haladó cérnametélt. (A fiam még mindig Tankcsapda, neki legalább nem kell magyarázkodnom.) Két női szempár azonban kérdően mered rám. Illetve nem: a feleségem a tányérjában összefutó zsírcseppek tükrébe réved, a lányom tekintete azonban párássá válik. Kiutat keresek, körbenézek, fiamtól semmi reakció (Tankcsapda), helyzetem reménytelen. És akkor pattan ki a kimagyarázhatatlan mondat a számon:

- Kivéve anyátokat!

 Cérnametélt eltűnik kis feleségem szájában, aztán lassan, a kellő ritmusban – igaz nyelés után - megszólal:

- Ne súlyosbítsd!

Bár már eltelt négy év, fiam, azóta is megállás nélkül Tankcsapdát hallgat, néha Nirvanat; lányomnak néha felfelé görbül a szája, és már nem annyira szereti Linette-et.

De még mindig negyed négyre készül el a tyúkhúsleves.

Szóljon hozzá!